2019 utolsó negyedévére hagyta majdnem minden létező fontosabb streamingszolgáltató az évtized utolsó nagy dobásait:

1. Az HBO októberben hozta ki az első részét a Watchmennek, ami Alan Moore kultikus képregényének a folytatása, de független a 2009-es Zack Snyder-filmtől.
2. A Magyarországon (és a világ legtöbb részén) egyelőre nem elérhető Disney+ az indulást egy Star Wars-sorozattal kezdte Mandalorian címmel.
3. Karácsony előtt pár nappal pedig kikerült a Netflixre a Vaják (Witcher), a leghíresebb lengyel regénysorozatból készült fantasy sorozat, ami részben Magyarországon forgott.

Mindhárom sorozatról írtunk már az Indexen (itt, itt és itt), de bővebben nem foglalkoztunk ezekkel az évadzárók után. Pedig kellett volna, hiszen mindhárom sorozat meglehetősen nagy visszhangot kapott. A Watchmen a kritikusok kedvence lett a kőkemény társadalomkritikának, a politikai áthallásoknak és a drámának köszönhetően. A Mandalorian olyan Star Wars-sorozat lett, amelyet a filmekkel ellentétben mindenki imád, és nem csak Baby Yoda miatt. A Vaják pedig úgy lett még a Mandaloriannél is nagyobb siker, hogy a kritikusok szerint egyáltalán nem lett annyira jó, mint ahogy azt a rajongók érzékelték.

Szóval a Kultrovat Podcast legújabb adásában ezt a három sorozatot vesézzük ki, méghozzá az alábbi témákat érintve:

• Valóban árt a Netflixnek, hogy a Disneyvel vagy az HBO-val ellentétben egyben tölti fel az új évadokat? Miért tekintenek a Netflixnél Bibliaként az algoritmusra?
• Miért vállalt be az HBO egy ennyire kényes témákat feszegető sorozat? Miért az HBO az egyetlen, ahol egyáltalán elkészülhetnek olyan produkciók, mint a Watchmen?
• Mi a baj a Vajákkal? Hogyan rajonghatnak ennyien egy ennyi sebből vérző sorozatért?

Az adásban ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat, de természetesen szó lesz majd Baby Yodáról, a Vaják virálissá váló dalnokzenéjéről és arról is, hogy a mai tévéiparban már egyáltalán nem furcsa, ha egy sorozattal az elejétől kezdve csak egy évadig terveznek.

(Borító- és címlap: Aradi László)