Business Talks '24
Üzleti konferencia
Idén ősszel Görögországban olyasmi történt, ami elég nehezen lett volna elképzelhető nemcsak az utóbbi néhány évben, de igazából az utóbbi 2000 évben bármikor: a görög állam negatív hozammal tudott államkötvényt kibocsátani.
Más szóval Athénnak nem hogy kamatot nem kell fizetnie az állampapírok után, még hasznot is húz azokon.
Bár a negatív kamat csak a nagyon rövid, 13 hetes lejáratú papírokat érintette, az utóbbi hónapokban a 10 éves görög kötvények is 1,5 százalék körüli hozammal kerültek piacra (ez a magyarnál is alacsonyabb, bár utóbbit a lakossági állampapírok eléggé megdobják). Ez hatalmas változás ahhoz képest, hogy 2012-ben még 36 százalékos kamatra volt csak hajlandó pénzt kölcsönadni a piac a csődtömeg országnak.
Ennek persze az egyik fő oka, hogy a világgazdaság pénzbősége és a tartósan ultralaza monetáris politika miatt manapság az alapkezelők az olaszoktól kezdve a spanyolokon át a görögökig bármilyen közepesen stabil ország kötvényeit hajlandók jó olcsón megvenni, függetlenül attól, hogy mennyire kompetens az adott ország vezetése. Emellett pedig a kötvények jelentős részét nem külföldi befektetők, hanem belföldi bankok vásárolják fedezet gyanánt.
Másfelől viszont az is benne van a kötvények árazásában, hogy tíz évvel az adósságválság kitörése és a modern gazdaságtörténet egyik legsúlyosabb békeidőben történt összeomlása után Görögország mégis csak rendbe szedte magát, és a jelek szerint elkezdett átlagos európai gazdaságként funkcionálni – még ha ettől nem is oldódtak meg problémái.
A görögök gazdasági Odüsszeiájának minden pontját és előzményét még felsorolni is nehéz (legutóbb az Indexen a Tuti Tipp Gazdasági Elemzőközpont szerzője kísérelte meg a téma ismertetését), mindenesetre a történet egy erősen rövidített verziója alapján az történt, hogy
Belpolitikai szempontból idén júliusban ért körbe a történet, amikor a válság által felemelt megszorításellenes-balpopulista (bár kormányzása alatt inkább klasszikus balközéppé szelídült) Sziriza párt négy éves regnálás után elvesztette a hatalmat, és visszatért a kormánybothoz a görög jobboldal hagyományos gyűjtőpártja, az Új Demokráca, amely egyébként 2004 és 2009 között nagy szerepet játszott a válság kirobbantásában. Kiriákosz Micotákisz személyében pedig egyenesen egy volt bankár lett a kormányfő, aki klasszikus piacbarát programot hirdetett, és rendkívül optimista ígéreteket fogalmazott meg.
Micotákisz annyiban szerencsés időpontban jutott hatalomra, hogy a görög kilábalás már a Sziriza alatt, 2016-ban megkezdődött. A növekedés éves üteme továbbra is alacsony, 1-2 százalék között mozog, de az export emelkedni kezdett, és a korábbi évek megszorításai után élénkülő kormányzati költés is jótékonyan hatott a makroadatokra. A lakossági fogyasztás ugyan nem valami erős, de a gazdasági helyzettel kapcsolatos optimizmust mérő mutatók augusztusban 19 éves csúcson álltak.
Egyesek azt is kiemelték, hogy a demokratikus intézmények és a társadalmi kohézió átvészelte a tízéves válság brutális gazdasági hatásait, ahogy azt is reménykeltőként értékelték, hogy Micotákisz nem a jobboldal régi arcait, hanem fiatalabb technokratákat ültetett kormánypozíciókba.
Az új kabinet egyik fő üzenete, ami a magas bizalmi adatokat és a kötvénypiac egyes szereplőinek optimizmusát is magyarázza, az adócsökkentés. A kormány javaslata szerint a társasági adót 28-ról 24 százalékra, az osztalékadót 10-ről 5 százalékra csökkentenék, és külön kedvezményes adókonstrukciót hoznának létre a külföldön tárolt vagyonok hazacsalogatása és a külföldi gazdagok becsalogatása végett. (Ez nagyjából a magyarországi adóamnesztia és a letelepedési kötvény ötvözésére hajaz.)
A csomag nagyrészt a befektetésösztönzésre összpontosít, bár egyes kisebb járulékok eltörlésével, a jövőre tervezett szja- és áfacsökkentéssel, illetve az államháztartási célok túlteljesítése miatt megmaradt többletből jut a lakosságnak is. A bankszektort Olaszországhoz hasonló módszerrel, a bedőlt hitelek kormányzati hátterű kioperálásával tervezi rendbe tenni, a legendásan lassú és bürokrácia megreformálását is beígérte, és a baloldal alatt megakadt privatizációból is beszedne egy kis pénzt. A reformokra hivatkozva pedig jövőre 2,8 százalékos gazdasági növekedést vár a kormány, ami a korábbi évekhez viszonyítva kiugróan jó érték lenne.
A befektetésösztönzési stratégia fontos eleme a kínaiaknak való gazsulálás is, amelyben Athén retorikailag (Magyarország mellett) már hosszú évek óta az európai kontinens keleti felének éllovasa, bár hazánkhoz hasonlóan mérsékelt gazdasági eredményekkel, helyi ellenállástól sem mentesen.
A pozitív jelek ellenére a kihívások továbbra is elég súlyosak:
A kormány egyes ígéreteinek pozitív fogadtatása ellenére még a piacpárti oldalon is sokan kételkednek benne, hogy Kiriákosz Micotákisz kormánya képes lesz rövid úton megküzdeni a fentiekkel.
Az Economist azt emelte ki, hogy a bürokrácia megregulázása sokkal nagyobb és összetettebb feladat, mint amilyennek a kormány beállítja azt, az adócsökkentés ígérete pedig elfedi azt a tényt, hogy bár az adókulcsok tényleg magasak Görögországban, a beszedett adó mértéke uniós összehasonlításban kifejezetten alacsony.
Ennek egyik oka “az adófizetés gyenge kultúrája”, más szóval az adóelkerülés; a másik hogy relatíve kevesen fizetnek relatíve magas adókat (a jövedelemadót például csak a keresők fele fizet), a kormányok pedig évtizedek óta irtóznak az adóalap szélesítésétől.
Ennél is pesszimistább a görög válság kezelése kapcsán amúgy sokat bírált (és az évek során a saját álláspontját is többször finomító) IMF. A szervezet eleve fél százalékponttal alacsonyabb növekedést jósolt, mint az athéni vezetés, és még mindig elégedetlen a görög reformokkal: az IMF szerint a megszorítások 2018-as vége óta egy sor fontos takarékossági intézkedést visszacsináltak a görögök, az új kormány tervei nem elég kidolgozottak, a távolabbi kilátásokat pedig a társadalom elöregedése és a termékenység alacsony szintje is hátráltatja.
Az IMF már az első görög mentőcsomag idején, 2010-ben is hasonló panaszokkal állt elő, de e bírálatokat ugyanígy meg lehetett volna fogalmazni az összeomlás előtt, 2007-ben is. Hosszabb távon pedig a mélyebb problémák miatt arra számít, a növekedés 0,9 százalékra csökken majd, a 2010 utáni három mentőcsomag terheit pedig 2060-ig nyöghetik, hacsak a németek szíve nem lágyul meg addig – vagy nem jön egy újabb válság, mert a mostani állapotában azt is nehezen bírná átvészelni az országot.
(Borítókép: Kormányellenes tüntetők tiltakoztak az újabb megszorító intézkedések ellen az athéni parlament előtti Szintagma téren 2016. június 15-én. Fotó: Jánisz Koleszidisz / MTI / EPA)
Business Talks '24
Üzleti konferencia