A virtuális békaboncolástól a minecraftos matekpéldáig

A Londonban évente megrendezett BETT Show-n a legtöbb technológiai óriáscég képviselteti magát egy standdal, és jó néhány ország is felvonul imázsépítés céljából.

Nem csoda, hogy így van, 20 éven belül a Földön élő diákok száma 3 milliárd fő körül lesz, így az oktatásban használatos technológiák iparága rohamléptekben növekszik, és senki nem akar kimaradni a buliból. Ahogy kiépül az edtech piaca a fejlettebb országokban, a szegmensbe egyre több pénz áramlik, 2018-ban már a 10 milliárd dollárt is meghaladhatta a befektetések nagysága az ágazatban, és évente százával alakulnak az oktatási innovációkat kínáló startupok.

Hogy készítsünk fel arra, ami még nem létezik?

Mindezt az a felismerés is hajtja, hogy a jövő oktatásának egy csomó szempontból gyökeresen másnak kellene lennie, mint annak, amiben a mai felnőttek anno részt vettek. Az iskolának kicsi kortól kezdve kulcsszerepe van a munkaerőpiaci részvételre való felkészítésben, vagyis egy kicsit csúnyábban kifejezve abban, hogy a gyerekek a gazdaságban jól használható felnőtté nőjenek fel. És ez mostanában nehezebb, mint eddig bármikor a történelem folyamán: a digitalizáció, az automatizáció, a gyorsan felívelő majd kimúló ágazatok korában szinte lehetetlenségnek tűnik kitalálni, mi az a tudás, ami 20-30-40 év múlva pont nagyon keresett lesz.

Épp ezért az oktatási innovációkat nem is annyira a “mit tanítunk” területén, hanem a “hogyan tanítjuk” területén találjuk. Így kerülnek előtérbe (már ahol) például az úgynevezett “soft skillek” (pl. empátia, jó helyzetfelismerés) elsajátítását segítő módszerek, a kreativitásra és önállóságra nevelés, a csapatmunkára szoktatás és a frontális oktatás helyett a diákok minél aktívabb bevonására építő tanári hozzáállás.

Van miből válogatni

A kérdés az, mit tud mindehhez hozzátenni a technológia. Hogy sok mindent szívesen hozzátenne, arról a BETT-en nem volt nehéz benyomást szerezni, kezdő startupoktól kezdve a Google-ön és Microsofton át egészen a magyar kiállítókig (például a Mozaik könyvkiadó, a gyerekeket programozni tanító Logiscool vagy a BOOKR Kids) mindenki arról próbálta meggyőzni a látogatókat agyonpimpelt standján, hogy az ő fejlesztése nélkülözhetetlen a modern oktatáshoz.

A legfelkapottabb és leglátványosabb technológiák a BETT-en nem okoztak nagy meglepetést, nyilván ugyanazok az irányok domináltak itt is, mint egy hagyományos techkiállításon: VR és augmented reality, robotika, mesterséges intelligencia, beszéd- és írásfelismerés, 3D-nyomtatás minden mennyiségben. Illetve az oktatási téma miatt kiemelt szerep jutott a hatalmas interaktív képernyőknek, amelyek mindenféle jópofa funkcióval könnyítik a tanárok és diákok életét.

Magyar szemmel érdekes volt látni, hogy az egyébként zsúfolásig megtelt kiállításon az érdeklődők jelentős részét hús-vér tanárok, oktatási szakemberek alkották, akik tényleg azzal a céllal jöttek, hogy szétnézzenek: mit tudnának innen hasznosítani a maguk területén. Kijönni persze Magyarországon is biztosan sokan kijönnének egy ilyen eseményre, az viszont már kevésbé valószínű, hogy az európai viszonylatban rendkívül alulfinanszírozott oktatásunkkal egy magyar tanárnak realitás lenne, hogy felszereltesse a tantermét például VR-szemüvegekkel.

De minek?

De egyáltalán mekkora szükség van erre? – gondolkoztam, miközben az agyam összes reléje kezdett kiégni a tömeg, a 3 óra nézelődés, és az ötödször szembe jövő, Transformes-figurának öltözött szelfiember hatására. A digitális oktatás drága kütyükre építő részével szemben az a gyanú ébredezett bennem, hogy itt részben olyasminek igyekeznek ezerrel piacot csinálni a cégek, ami nélkül azért bőven sikerülhet a társadalom hasznos tagjává válni.

Mert persze baromi izgalmas 3D-ben kinyomtatni egy dinócsontot, virtuálisan felboncolni egy békát, vagy éppen beprogramozni egy kis robotkaticát, melyik mezőre menjen a kockákra osztott terepasztalon, de azért ezekben az innovációkban mintha inkább a forma dominálna a tartalommal szemben. Aminek egyébként szintén lehet létjogosultsága, például azért, mert a mostanában felnövő gyerekeket már annyival több inger éri születésüktől kezdve, hogy valószínűleg sokkal könnyebb lekötni a figyelmüket egy kicsit extrább tárgyi környezettel.

Szóval ha egy iskola nagyon el van eresztve, akkor biztosan nem rossz felszerelkezni efféle hightech eszközparkkal. De arról nem győződtem meg, hogy az oktatás jövőjét az jelenti, hogy ha felveszek egy szemüveget, és azon keresztül bámulok egy QR-kód szerű mintákkal ellátott szivacskockát, akkor az egy háznak látszik, és a kezemben forgatva benézhetek alá.

Egyszerű dolgokkal is lehet

De ennyit a fanyalgásról, mert azért azt sem akarom mondani, hogy nincsenek valóban meggyőző irányok az edtechen belül, sőt akár olyanok is, amelyek akár a hazai környezetben reális célként lebeghetnek az iskolák előtt. Az egyik legizgalmasabb talán az, hogy néha milyen egyszerű dolgokkal is meg lehet könnyíteni a sajátos nevelési igényű gyerekek életét: például ha egy diszlexiás tanuló egy előtte lévő digitális eszközön követheti az órán a táblára kerülő szöveget, és beállíthatja magának a szöveg szótagolását (ez már létező, pofon egyszerű módszer), sokkal jobb esélyekkel indul.

A dolog kulcsa valahol ott van, hogy ne az oktatást alakítsuk az eszközökhöz (csak azért, mert azok már rendelkezésre állnak), hanem a tanítás közben felmerülő igényekre adjunk választ a technológiával, minél hozzáférhetőbb kivitelben. És persze hogy tanítsuk meg a tanárokat jól kihasználni a plusz funkciókat, amikhez hozzájutnak így.

Ennek a kategóriának egyértelműen az olyan szoftverszintű fejlesztések felelnek meg jobban, amelyek nem igényelnek túlzottan nagy számítási kapacitást (vagyis nem a legújabb iskolai gépeken is elketyegnek), illetve használják a diákoknál amúgy is ott lévő eszközöket, például az okostelefont, tabletet.

Happy end az angol vidéken

Az ilyen, viszonylag low-budget megoldásokkal és sok tanári kreativitással operáló iskolákra a BETT apropóján szervezett kerekasztal-beszélgetésen láthattunk is egy működő példát. A Londontól nem messze fekvő Danesfield általános iskolában néhány évvel ezelőtt a pedagóguskar élére új vezető tanár került, aki kitalálta, hogy felrázza az egyébként helyi viszonylatban szegénynek számító, és akkor még elmaradott módszerekkel oktató iskolát.

A tanárnő vezényletével az iskola bekerült Microsoft partnerintézményei közé, a cég ingyenes online kurzusaival a pedagógusok (önszorgalomból) kitanulták egy-egy terület innovatív oktatási módszerét, az ezekhez szükséges programok használatát. Később gépekre is pályáztak, a Microsoft mellett az Intel és az Asus is támogatta a projektet.

Az 5 évvel ezelőtt indult folyamat eredménye egészen meggyőző statisztikailag, a korábban bukdácsoló iskola eredményei ma már az országos elitbe tartoznak, a Tanárblog helyi beszámolója szerint pedig nagyon látványosan másként néznek ki a tanórák is: unatkozó vagy levert gyereket nem igazán látni, frontális oktatás helyett kiscsoportos feladatmegoldásokkal operálnak, és folyamatosan azt a szemléletet erősítik a tanulókban, hogy sok próbálkozáson és sok hibán keresztül lehet csak tanulni.

"Ha a gyerekek a Minecraft videójáték világában mozognak a legotthonosabban, miért ne mondhatnánk egy nehezen fogalmazó gyereknek, hogy az ott történtekről írjon beadandót?" - magyarázta az iskola vezető tanára. Kívülállóként nem is gondolná az ember, mennyiféle tárgyhoz kapcsolható hatékonyan a Minecraft, a földrajztól kezdve (pl. építsetek egy vulkánt) a matematikán át (egyszerű költségvetés összeállítása pl. egy vár építéséhez) az anyanyelvi óráig adható hozzá kapcsolódó feladat némi kreativitással. 

Inspiráló példák Magyarországon

Mivel érdekesnek találtuk a Danesfield-modellt, megnéztük, van-e hasonló Magyarországon. Mint kiderült, a Microsoft világszerte több mint ezer tagú partnerhálózatának egyetlen hivatalos magyar tagja a budapesti Alternatív Közgazdasági Gimnázium (ami ugye egy magániskola), de a cég már együtt dolgozik négy másik intézménnyel is, ahol bizonyos szolgáltatásokat tesztelnek. Ezek között van állami (a zuglói Mozgásjavító Általános Iskola), egyházi (a miskolci Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon) és magán (a ferencvárosi Közgazdasági Politechnikum) egyaránt.

Ezek a partnerségek persze nem a techóriás vezérkarának puszta szívjósága miatt jöhetnek létre: bár a Microsoft világszinten egy csomó pénzt költ iskolák istápolására, afelől ne legyen kétségünk, hogy ez meg fog térülni nekik hosszútávon. Ha a gyerekek iskolás korukban végig a cég szoftvereit használják, nyilván a felnőtt életbe és a munkaerőpiacra is úgy fognak kilépni, hogy ezeken a felületeken mozognak otthonosan, jó eséllyel ezeket fogják tovább vinni magukkal mindenhova.

Az oktatásban leginkább a Teams nevű, csoportos beszélgetésre, feladatkiosztásra, végrehajtásra és ellenőrzésre is használható alkalmazás ilyen, de sokat használják a OneNote nevű digitális jegyzetkészítő appot is, illetve a gyerekek közt kiugróan népszerű Minecraft oktatáshoz igazított módozatait. A dolog előnye, hogy ahhoz, hogy valaki tanárként elkezdjen átvenni ilyen módszereket, nem feltétlen szükséges extra anyagi forrás vagy a teljes iskola részvétele; ha valaki szán plusz energiát az önképzésre, akár egyedül, a rendelkezésre álló eszközökön is elkezdheti az oktatási forradalmat. 

A versenytársak közül több cégnek van valamilyen szintű edtech platformja, illetve iskolatámogatási rendszere (pl. ilyen a Google digitális osztályterem-szolgáltatása, és a Samsung is támogat iskolákat eszközökkel), de ilyen komplex, a tanárok önképzésére építő hálózatot más még nem alakított ki.

Szerencsére ez jelen helyzetben egy win-win szituáció az együttműködő iskoláknak, különösen, hogy az állam amúgy sem váltaná ki semmilyen szinten a cég szerepét. A Microsoft háromféle programot nyújt teljesen ingyen az erre fogékony iskoláknak és oktatóknak: igazgatóknak indítanak innovatív vezetőképzőt, gyakorlott tanárok az úgynevezett expert programban vehetnek részt (amiben online kurzusokon tanulhatnak egymástól új technikákat), a pályakezdők pedig egy szélesebb körű, már-már felsőoktatáshoz hasonló kurzusban képződhetnek tovább.

A témát korábban részletesen is körbejártuk a Tanárblogot is szerkesztő AKG-s tanár, Nádori Gergely segítségével, ebben a cikkünkben tovább ismerkedhet el az oktatás digitális reformjának alapelveivel.

Utazásunkat a Microsoft támogatta.