A tank, ami túlélt egy atomrobbanást, aztán Vietnámba ment harcolni

to07 c
2020.05.02. 07:44

Kevés olyan harcjármű – sőt, igazából bármilyen dolog – van a világon, ami annyit kibírt pályafutása során, mint az ausztrál hadsereg 169041-es számú Centurion harckocsija.

Elöljáróban annyit mindenképp érdemes elmesélni, hogy mik is ezek a hangzatos nevű Centurionok (a név az ókori római légió száz katonából álló egységének, a centuriának vezető tisztjére, a centurióra utal). A Centurion tankok a II. világháború és a hidegháború közti átmeneti korszak szülöttei, amikor a nagyhatalmak – az Egyesült Államok, a Szovjetunió, az Egyesült Királyság, Franciaország – egyszerre iparkodtak saját atomarzenált létrehozni, és azzal párhuzamosan olyan szárazföldi erőket, amik képesek egy nukleáris háborúban is helytállni.

Nagy-Britannia még a második világháború vége felé fogott hozzá a Centurion tank kifejlesztéséhez, ami a német Panther és a szovjet T–34 harckocsik előnyös tulajdonságait ötvözte – és nem utolsó sorban a világon elsőként teafőzővel is föl lett szerelve. Az általános célú harckocsik osztályába tartozó Centurionok hadrendbe állítása végül lekéste a háború befejezését: 1949-ben rendszeresítették a Brit Szárazföldi Erőknél. A hozzáértők szerint a hatvanas évekig gyártott, és az 1990-es évekig szolgálatban álló Centurion meglehetősen masszív, jól sikerült, harctéren kiemelkedően teljesítő harckocsi volt, amiből a brit nemzetközösség államain kívül más országok is előszeretettel vásároltak. Összesen 4423 darabot gyártottak belőle, ebből 2500 ment exportra, szolgáltak Centurionok többek között Svájcban, Dániában, Svédországban, Izraelben, Hollandiában is.

169041

Történetünk főszereplőjének, a 169041-es számú Centurion Mark 3 típusú tanknak különleges kalandja 1951 decemberében kezdődött: a vadiúj brit harckocsi ekkor gördült ki a barnbow-i királyi fegyvergyárból (Royal Ordnance Factory). A 06 BA 16 regisztrációs számú harcjárművet az ausztrál nemzetközösségi kormányzat kapta, és 1952 májusában meg is érkezett Ausztráliába, ahol megkapta a hatjegyű lajstromszámot.

A még bejáratós '41-es karrierje elején nem sok hadgyakorlatot látott: 1953 júliusában Woomerába csoportosították át, hogy egy titkos katonai programban vegyék hasznát. A dél-ausztráliai város térsége szolgált az ötvenes években a brit atomfegyverprogram első szárazföldi tesztjeinek helyszínéül. Az 1952-es Operation Hurricane vízfelszíni atomrobbantás-kísérlet sikere után az Operation Totem fedőnevű tesztek során két atombombát robbantottak fel itt a britek. A 169041-es számú Centurion a Totem-1 robbantáskor jutott szerephez.

Érdekes módon, bár az ausztrál hadseregnek volt egy rakás leselejtezett, használaton kívüli II. világháborús tankja, úgy gondolták a magas rangú illetékesek, hogy korszerű harckocsik feláldozásával jobban lehet tanulmányozni az atombombák hagyományos fegyverzetre gyakorolt romboló hatását. Ebben volt valamennyi ráció, nyilván fontos volt azt felmérni, hogy a legújabb tömegpusztító fegyverek mennyire hatásosak, illetve hogy a hagyományos fegyvernemek eszközei mennyire képesek ellenállni az atombombák Hirosimában és Nagaszakiban megismert pusztító erejének. Ennek megfelelően a Totem-1 és Totem-2 tesztek során és a későbbi kísérleti robbantások alkalmával is az epicentrumtól megadott távolságokra Centurion tankokat, valamint különféle egyéb harceszközöket, ágyúkat, teherautókat, dzsipeket helyeztek el az Emu Field nevű sivatagos területen. Az alábbi videóban egy hasonló, de későbbi, 1956-os brit tesztrobbantás látható:

A 169041-es számú tankot 460 méter távolságra parkolták le attól a 31 méter magas toronytól, amire a kísérleti atombombát helyezték. A harckocsit lőszerrel feltöltve hagyták a kísérleti területen, a motorja járt, benne a személyzetet helyettesítő bábuk várták végzetüket. A kísérletet vezető atomtudósok és a brit katonai vezetők arra számítottak, hogy a rendkívül kis távolság miatt a tank jóformán megsemmisül majd a 10 kilotonnás atombomba pusztító hatása következtében.

Nem ez történt.

1953. október 14-én végrehajtották a Totem-1 kísérletet. A vizsgálócsoport szinte teljesen egyben talált rá a Centurionra. A lökéshullám nagyjából másfél méterrel odébblökte az 52 tonnás tankot, leborotválta az antennáit, lemorzsolta a fényszóróit és a periszkópot, letépte és 180 méterre repítette az oldalsó páncéllemezeket, a hőhullám pedig leperzselte a vászon árnyékolót, és fekete égésnyomokat hagyott a tank atomvillanással farkasszemet néző felén. Ezektől eltekintve azonban azt lehet mondani, hogy a 169041-est alig viselte meg a közelből megtapasztalt atomrobbanás, a motorja is csak azért állt le, mert az üzemanyagtartályokból időközben kifogyott a benzin. Ha maradt volna még üzemanyaga, akár saját lábán is távozhatott volna a helyszínről. (Azt azért jegyezzük meg, hogy a benne elhelyezett bábuk állapotából az is kiderült, hogy bár a tank képes túlélni egy kisebb atomcsapást, a személyzetről ezt már nem lehet elmondani – a lökéshullám azonnal végzett volna velük.)

A tankot alaposan átvizsgálták, majd utánfutóra rakták és visszafuvarozták a bázisra. A korszak felelőtlenségére jellemző, hogy azok, akik ezeket a feladatokat végezték, nem viseltek semmiféle komolyabb védőfelszerelést, és szinte kivétel nélkül mind meghaltak évekkel később a rák valamely fajtájában. A 169041-est csak később sugármentesítették, amikor úgy döntöttek, hogy érdemes újra harcképes állapotba hozni.

Irány Vietnám!

Az atomcsapásra fittyet hányó Centurion 1956-ban új motort kapott, leszerelték a lövegtornyát és vontatójárműként szolgált 1958-ig. Ekkor a teljes felújítása és modernizálása mellett döntöttek, ami azt jelentette, hogy Mark 3-ról Mark 5-re fejlesztették harci képességeit. Ez a munka két évig tartott, ami után a tank 1960 és 1962 között raktárban pihent. Szükség is volt az erőgyűjtésre, mert 1962-ben újra aktív szolgálatba helyezték, és 1968 elején az Atomtank becenevű Centurion 169041 háborúba indult.

Hazánkban kevéssé ismert történelmi tény, hogy Ausztrália 1967-ben az Egyesült Államok szövetségeseként belépett a vietnámi háborúba. A Királyi Ausztrál Páncélos Hadosztály kezdetben könnyű páncélozott csapatszállítókat, majd később ezek megsegítésére Centurion tankokat – összesen 58-at – küldött a délkelet-ázsiai ország dzsungeleibe. A dél-vietnámi csatatereken töltött három és fél év alatt meglepően jól szerepeltek az ausztrál hadsereg tankjai, személyzetük gyorsan alkalmazkodott a trópusi körülményekhez (nagyon hamar rájöttek például, hogy érdemes eltávolítani a lánctalpakat és kerekeket védő páncéllemezeket, így nem gyülemlik föl mögöttük a sár és az aljnövényzet). Az 58 tankból 42 szenvedett valamiféle sérülést a harcokban, hat esetében javításra sem volt már mód.

Az Atomtank sem úszta meg találat nélkül: 1969 májusában tűzharc közben rakétagránát csapódott a lövegtoronyba, áthatolt a torony páncélzatán és felrobbant. A toronyban tartózkodók mindegyikét repeszek sebesítették meg. Szerencséjükre csak egyikük sérült meg olyan súlyosan, hogy ki kellett menteni a csatatérről, a többiek a működőképesen maradt tankkal folytatni tudták a hadműveletet. A 169041-est végül 15 harcban töltött hónap után 1970 áprilisában vonták ki Vietnámból.

Ausztráliában aztán újabb felújításon és modernizáláson esett át, és a 70-es évek végétől egészen a 90-es évekig, immár Sweet Fanny becenéven, szolgálatban maradt. Jelenleg a Királyi Ausztrál Légierő (RAAF) edinburgh-i bázisán van kiállítva, az egyetlen tankként a világon, ami túlélt egy atomrobbanást, majd még 23 évig tovább szolgált, miközben háborúba is ment, túlélve a XX. század második felének talán legádázabb harcait.

Források:

Ma is tanultam valamit 1-2-3-4-5

5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!

MEGVESZEM
Ma is tanultam valamit 5

Megint 150 vadonatúj, izgalmas téma ismét meglepő válaszokkal

MEGVESZEM