Megfordultak, Hosszú pedig előhúzta a siker titkos fegyverét

08
2020.07.17. 05:12

Hosszú Katinka a riói olimpián megmutatta, hogyan lehet sprintben nyerni, miközben a nagy állóképességet igénylő távokra figyel. A 100 méteres hátúszás megnyerése külön cél volt Hosszúnak. 

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, időrendben emlékezünk a győztesekre. Hajós Alfrédtól a rövidpályás gyorskorcsolya-váltóig.

Nagypapája, Bakos László a kezdetekkor azt gondolta, hogy majd remek hátúszó lesz az unokájából, Hosszú Katinkából, aki viszont a pályafutása során ettől teljesen elkanyarodott, és jó sok év után tért vissza hozzá.

A kényszer is közrejátszott ebben a kanyarban, mert a világbajnokságok programja nem segítette elő, hogy 100 háton is jól szerepeljen: rendszerint úgy torlódott a program, hogy a vegyes úszás sikerességét kockáztatta volna. A 2013-as barcelonai és a 2015-ös kazanyi vb-n az előfutamban a második valamint a legjobb idővel kénytelen volt visszalépni a háttól. 

A riói olimpián aztán a 100 hát előfutamban holtversenyben a negyedik helyen végzett, aztán az elődöntőben az amerikai Kathleen Baker mögött a második helyen zárt. Ez már előrejelezte, éremesélyes lehet, és Egerszegi Krisztina 1992-es aranyérme után most lehet ismét egy magyar a dobogón. Nagy kérdés volt persze, hogy az ausztrál vb-címvédő, Emily Seebohm mennyire tartalékolt az elődöntőben, mert neki addig nem sikerült 59 másodperc alá kerülni, miközben a legjobb ideje 58,23. A kínai Fura is figyelni kellett, aki 50 méteren volt vb-győztes 2015-ben. 

A döntőben Hosszú közepesen rajtolt, az első ötvenet Seebohm nagyon megnyomta, mintha eddig csak arra készült volna. Baker és Fu volt a sorrend a fordulónál, Hosszú csak a hatodiknak érte el a falat.

Aztán jött a fordulat. 

Olyan erővel delfinezett a víz alatt, hogy egy pillanat alatt megközelítette Bakert, eközben Seebohm visszaesett, vele már nem is kellett számolni. 75 méternél Baker vezetett, 90 méternél viszont már – ha hajszállal is - Hosszú karja volt előbb. Az utolsó 10 méteren, az utolsó 9 karcsapásnál még jobban látszott, hogy az energikusabb magyar versenyző az első. Három tizeddel korábban csapott a célba. 

Hosszú második győzelme Rióban
  1. Hosszú Katinka – 58,45
  2. Kathleen Baker – 58,75
  3. Masse (kanadai) és Fu (kínai) – 58.76

A második ötvenen 29,61-et úszott, amivel messze az övé volt a legjobb eredmény. Baker túl erősen kezdett, a második hosszon majdnem egy teljes másodpercet vert rá a magyar. Azt kérdeztem tőle a győzelem után, amikor a sajtóterem előtt összefutottunk, hogy mi történt a fordulónál? Belenyúlt a zsebébe, elővette az aranyérmet: „ennyi.” A delfinezést egyébként az ötödik úszásnemnek szokták hívni, Michael Phelps egy legnagyobb fegyvere volt.

A kidelfinezés óriási dinamikát ad az úszásnak, a vízben ekkor lehet elérni a legnagyobb sebességet. Elsőre egyszerűen tűnik, fel-le kell mozgatni a zárt lábakat, mintha csak uszonnyal úsznának. Ennél azonban sokkal többről van szó, szinte az egész test részt vesz a hullámzó mozgásban. Ehhez roppant erős törzsizomzatra van szükség, hajlékonyságra és jó savasodástűrő képességre. Az úszó már eleve nagy oxigénadósággal ér a falhoz, de a forduló után még nehezebb helyzetbe kerül. A kidelfinezés nagyon intenzív mozgás, és a szabályok szerint a forduló után 15 méterig a víz alatt is lehet maradni vele.

„A kidelfinezés rendben volt, ezért tudtam megiramodni azok után, hogy hatodik voltam ötvennél. Nem érzékeltem pontosan, hogy a forduló után rögtön az élmezőnybe kerültem, de a sebességet éreztem. A rövidpályás versenyzéskor a delfinezés nagyon fontos, ezt sikerült jól begyakorolnom az előző években. Most látszott, hogy nem volt véletlen annyi versenyen elindulnom, és megvan a haszna. Tudtam, hogy a fordulón és a forduló után még nyerhetek tizedeket. Ha pedig minden jól megy, akkor tudok faragni az elődöntős időmből. Nem foglalkoztam a többiekkel, nem érdekelt, hogy ők mennyit hagytak a két előző futamban, ki spórolt az energiával. Annak örültem inkább, hogy a legfontosabb időszakra összeállt minden, ez egy jó úszás volt” - értékelt a döntő után Hosszú. 

Hogy önmagának meglepetés volt-e ez a győzelem, úgy felelt: cél volt. Beszéltek róla Shane Tusuppal, az akkori edzőjével, aki nélkül nem tartott volna ott, többször nyomatékosította ezt. Érdekelte már egy ilyen győzelem is, amikor az utolsó métereken kell eldönteni, ki a jobb. A 400 vegyest ugyanis szinte elképzelhetetlen fölénnyel nyerte.

„Volt egy álmom. Egerszegi Krisztinát láttam kisgyerekként, amikor ráfordult az utolsó 50 méterre, már oda lehetett neki adni az aranyat, akkora fölénnyel vezetett. Ezt megkaptam szombaton 400 vegyesen, méterekkel vezettem. Most egy másfajta győzelmet választottam. Tudtam, hogy az utolsó 15 méteren fogható Baker, versenyeztem ellene Charlotte-ban, és akkor az utolsó métereken hagytam le. A call roomban, abban a szobában, ahol már csak magunk vagyunk, sok verseny dől el. Beugrott, hogy Bakert legyőztem egyszer Amerikában, azt hiszem, tartott tőle, pedig neki már sok érme volt ezen a távon, nekem meg egy se" - mesélt a motivációjáról. 

(Borítókép: Hosszú Katinka a döntőben - fotó: Huszti István / Index)