Szilágyi Áron 22 évesen robbant be a londoni olimpián

GettyImages-149494016
2020.07.07. 05:15

A 2012-es londoni olimpián csak egyszer ingott meg Szilágyi Áron, de ő lett a kardvívás legfiatalabb olimpiai bajnoka. Az elődöntőben és a döntőben feleannyi találatot kapott, mint amennyit adott.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, időrendben emlékezünk a győztesekre. Hajós Alfrédtól a rövidpályás gyorskorcsolya-váltóig.

Az egyik pasaréti általános iskolában, a Vasas edzője, Gerevich György figyelt fel Szilágyira, aki akkor kilencéves volt. A hétszeres olimpiai bajnok kardvívó, Gerevich Aladár fia, negyvenfős csoportot kezdett el oktatni, közülük egyedül Szilágyi Áron maradt a sportágban, ő viszont dominálta az előző évtizedet.

Első versenyén, egy Bambi Kupán második lett, érezte a fejlődését, egy napon mégis arra az elhatározásra jutott, hogy abbahagyja. Elmondta a szüleinek, hogy ő mostantól kosarazni fog. Ők csak azt kérték, hogy a döntését önmaga közölje a mesterével. Gerevich György nagy jövőt jósolt neki, kicsit meghökkent tanítványát hallva, de nem próbálta lebeszélni. Szilágyi aztán a hétvégén átgondolta a dolgot, és ott motoszkált a fejében, hogy ha befejezi, akkor örökre bűntudata lesz, hogy nem hozta ki önmagából a maximumot.

2006-ban már eszébe sem jutott, hogy elhagyja a sportágat, 16 évesen a három évvel idősebbek közt megnyerte a junior Európa-bajnokságot, 2007-ben, 17 évesen, harmadikos matematika tagozatos gimnazistaként eljutott első felnőtt világbajnokságára, ahol a sportág legnagyobbját, Sztanyiszlav Pozdnyakovot 8-3-ra legyőzte a negyeddöntőben. Ezzel létfontosságú győzelemhez segítette a mieinket. Az eredetileg a 13. helyen rangsorolt válogatott az ukránokat és a franciákat legyőzve világbajnok lett, ami óriási győzelem volt, pláne, hogy az addig nem túl jó helyzetben lévő csapat ezzel kijutott a pekingi olimpiára.

2008 nyarán az olimpia előtt meghalt Szilágyi mestere, Gerevich György, a csapat emiatt sem volt a topon, és az Egyesült Államok csapata a nyolc között le is győzte a mieinket. Szilágyi az egyéni első körében Decsi Tamást még megverte, de az amerikai Smart ellen kiesett. Tapasztalatszerzésnek azonban tökéletes volt az olimpia, mert ha nincs ott Pekingben, lehet, hogy a londoni siker sem születik meg.

A pekingi olimpia után edzőt keresett, járt Németországban is, végül a szintén vasasos Somlai Bélára esett a választása, aki nem volt soha jeles kardvívó, az oktatásban viszont elsőrangú képességekkel rendelkezett.

A válogatott a sportág történetében először nem jutott ki a 2012-es olimpiára, ami nagy sokkhatás volt, Szilágyi azonban az egyéniben a világranglistás helyezésével biztosította a londoni részvételét. Amíg a többieknek volt javítási lehetőségük a csapatban, neki mindent az egyénire kellett feltennie. Az első fordulóban egy maláj ellenféllel vívott, könnyen átlépett rajta (15-1), a második körben viszont jött a kínai címvédő, Csong Man. Szilágyi szép támadásokat vezetve, légiesen vívott, és 15-10-re nyert.

A német Max Hartung került az útjába a nyolc között, és 13-8-nál úgy látszott, ez is egy sima asszó lesz, de aztán jött a fordulat. Sorozatban öt tust kapott, a német megtáltosodott, Szilágyi pedig önmagát korholta, amikor hagyta az egyenlítést. Tudta, hogy mit rontott el, és az utolsó pillanatban kijavította, és 15-13-mal lépett az elődöntőbe.

Az orosz Nyikolaj Kovaljov volt a következő ellenfele, aki 2011-ben világbajnok volt csapatban. Szilágyin érződött az elegancia, 5-1-re ellépett, az orosz azonban gyorsan egyenlített. 8-7 után viszont az történt a páston, amit a magyar szeretett volna, elsöprő fokozatba kapcsolt, és 15-7-re nyert. A finálé előtt annyit mondott, biztosan meg fogja dolgoztatni az olasz Diego Ochiuzzi, a nap meglepetésembere, de hát ő sincs majonézből, így várja a finálét.

A Vasas vívója olyan rohammal kezdett, hogy a szemüket dörzsölték a lelátón a szurkolók és a szakemberek. 7-0-ra húzott el, és 8-1 állt az eredményjelzőn, amikor pihenőre mentek.

Olyan sebességgel, meggyőzően és ötletgazdagon vívott, amire nem volt felkészítve az olasz.

A pihenő után Szilágyi ellenfele mindent megpróbált, a védései és visszavágásai pontosak lettek, de Szilágyi még időben kapcsolt, és 12-7-nél egy olyan találatot adott, amire az egész csarnok felhördült. Szépen védett, és csuklóból, kegyetlenül, és igen látványosan, nagy erővel vágott vissza. Kapott még egy találatot a magyar vívó, aztán egy visszavágással, 15-8-cal lezárta a döntőt, ezzel élete legnagyobb sikerét érte el. Szabó Bence győzelme után 20 évvel újra magyar aranyérmes lett kard egyéniben. 22 évesen olimpiai bajnok lett abban a sportágban, amelyikben még 40 évesen is lehet kimagasló eredményeket elérni.

„Volt személyre szabott taktikánk Occhiuzzi ellen, ismertük őt, mert hogy is mondjam finoman, ő többet megenged magának a páston, mint mások. Na, jó, ne finomkodjunk: színészkedik. Ezért az volt a cél, nem adom meg neki az esélyt. Nem hagyhattam, hogy megzavarjon bármivel, hirtelen jövő nagy fájdalommal például.

Tudtam, hogy nem fog megtörni, mert egy olimpiai döntőben azért ciki lenne. Ha máshol kezdek 7-0-val, egy padovai vk-n például, biztosan lazábban veszi. A legfontosabb az volt, hogy egy pillanatra sem szabadott elhinnem a soktusos vezetésnél a győzelmet. Mert az elbizakodottság visszaüthetett volna. Közhely, de tényleg a következő tus a legfontosabb, különben nincs győzelem.

Most lesz időm átgondolni, hogy milyen patinás társaságba is kerültem be. 34 aranyérmet nyertek eddig a vívók az olimpiákon. És talán most már azért sem szedi le a fejem a mesterem, hogy a német olyan gyorsan eltüntette az öttusos hátrányát" - mondta az Indexnek. 

Szilágyi százszor elmondta önmagának a döntő előtt, hogy jobb az olasznál, de ez nem lett volna elég a sikerhez, mert masszőr, erőnléti edző segítségével készült az olimpiára. 

Szilágyi és Somlai Béla valamennyi asszója előtt technikai segítséget vetett be, és a soron következő ellenfelek asszóit elemezték ki. Egyébként is volt már egy képük a riválisról, de nem ártott megfigyelni, volt-e valamilyen új fegyver, használt-e olyan támadást, amit csak az olimpiára tartogatott. Somlai annak örült, hogy Szilágyi nem egy átlagos, borús novemberi, szerdai keretedzésen hozta ezt az imponáló formáját, hanem az olimpiai döntőben, amihez kellett szerencse, de még inkább kellett egy nagy adag tudatosság is.

Szilágyinak négy évvel később még egyszer lett egy ilyen napja, akkor sem keretedzésen, hanem a riói olimpián masírozott át az ellenfelein.

(Borítókép: Szilágyi Áron (jobbra) és  Diego Occhiuzzi a londoni olimpia döntőjében 2012. július 29-én. Fotó: Ian Walton / Getty Images Hungary)