Amikor három magyar állt a dobogón az olimpián

2020.03.24. 04:50

1912 után ismét csak magyar állt a dobogón, amikor a kard egyéni eredményét kihirdették az 1952-es helsinki olimpián. Kovács Pál veretlenül érte el legnagyobb sikerét, Gerevich Aladárt és Berczelly Tibort előzte meg: olyan napot fogott ki, hogy senki sem tudta legyőzni.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet szerzett. A tokiói olimpia július 24-i nyitányáig a győztesekről emlékezünk meg.

Az olaszok elleni, 5:7-ről történő fordítás és a csapatarany megszerzése után azon sajnálkoztak a kardcsapat vezetői, hogy csak három magyar állhat rajthoz egyéniben. A saját csoportjuk küzdelmeit mindhárman megnyerték, majd Kovács Pál az elődöntős csoportban is megőrizte hibátlan formáját, a címvédő Gerevich Aladárnak becsúszott egy vereség, Berczellynek három.

A futballcsapat kapitánya, Puskás Ferenc arra kérte a vívókat, hogy még egyszer ne tegyék ki olyan izgalmaknak őket, egyszerű szurkolókat, mint a csapatversenyben, mert akkor valamennyien idegbetegek lesznek. Puskást megnyugtatták, most nem lesz ok az izgalomra.

Hogy ki nyer, azt még nem tudjuk, de a három magyarból valaki

– ezek az önbizalomtól sugárzó Kovács szavai voltak a finálé előtt. Kovács esélyeit mindenesetre növelte, hogy a magyar babona szerint az előző olimpián harmadik lesz a győztes. Gerevich és Kabos is úgy lett bajnok, hogy az azt megelőző olimpián bronzérmesek voltak.

A kilenc résztvevős döntőben a magyarok a szokásoknak megfelelően egymás ellen kezdtek. Kovács és Berczelly hatalmas csatát vívott: Kovács 4:3-ra vezetett, amikor a másik magyar belevágott a támadásába, és ezzel egyenlített. Izgalmas pillanatok következtek, majd Kovács egy mellvágással eldöntötte az asszó sorsát. Akkor még nem lehetett tudni, hogy Kovácsnak ez volt a legkeményebb meccse. Gerevichet ugyanis 5:2-re verte, noha az első találatot ő kapta. A további meccsei:

  • Daré (olasz) 5:2
  • Plattner (osztrák) 5:1
  • Balister (francia) 5:1
  • Lechner (osztrák) 5:1
  • Lefevre (francia) 5:3
  • Pinton (olasz) 5:4

A csapatversenyben is Pinton ellen kellett nyerni, akkor Gerevich megtette. Most Pinton már 4:2-re vezetett, de most sem az övé lett a csörte. Az aranyéremről határozó meccsről így számolt be a Népsport:

„Hosszas tapogatózás folyik. Kovács végre elindul, de Pinton elővág. 0:1. Két szép fejvágással Kovács vezet 2:1-re, aztán Pinton felszúrja. 2:2. Pinton kart vág, majd elővágása is ül, 2:4. Kovács most nem kockáztat, nagyon óvatos. Azt várja, hogy Pinton támadjon, de az olasz is óvatos. Hosszú ideig néz tarkasszemet a két vívó. Pinton már csak azért küzd, hogy legalább az egyik magyart megverje.

Bemondják, hogy már csak két perc van hátra és ha lejár a vivőidő, az előnyben lévő nyer. Kovács támad és Pinton késik a védessél. 3:4. Kovács támadási felületet nyit, ezzel támadásra csalta az olaszt. Pinton indul, Kovács jól védi a fejét és visszavágása tisztán ül. 4:4. Már csak egy találat kell a bajnoksághoz. Kovács támad, egy villanás és pengéje Pinton sisakján csattan."

Ekkor már csak 8 másodperc volt hátra, vagyis Kovács a legjobbkor indította meg az aranyérmet érő támadást. Ha veszített volna, akkor még egy különmeccs várt volna rá a szintén egy vereséggel álló Gerevichcsel szemben. Így mondhatjuk, hogy az egyszerűbb utat választotta.

Pinton nagyon megijesztett. Nem akartam ellene kockáztatni, csak nagyon összpontosítani. Sikerült veretlenül meghálálnom a belém vetett bizalmat.

Gerevich szimpatikusan azt mondta, már Tatán, az edzőtáborban látszott, hogy Kovács remek formában van, ő próbált fejlődni, de nem sikerült utolérnie. A 32-ben győztes Piller György úgy értékelt, hogy

fél éve ugrott nagyot Kovács, a nyomába sem kerültek, és nagyon megérdemelten nyert.

A magyarok megsiratták a Himnuszt, hiszen három embernek szólt egyszerre, három magyar zászló kúszott fel az árbócra. A Kárpáti helyére beugró Berczelly pedig arra gondolhatott, ha igaz a babona, akkor neki majd négy év múlva jöhet el az ideje. (Annyit elárulhatunk, nem így lett.)

Kovács az egyik utolsó interjújában így emlékezett vissza az olasz elleni meccsére, amelyiket élete legemlékezetesebb asszójának nevezett.

„A vívás nemcsak sport, hanem sakk is. Mit értek én ezen? Egy sereg sportágban a kombinálásnak nincs szerepe. Mit csinál Carl Lewis? Igyekszik jól rajtolni, aztán mindent bele! A magasugró? Magában még egyszer végiggondolja a mozdulatsort, aztán elindul, megpróbál át jutni a léc fölött. Mondhatnék még példákat. A vívás lélektan is. Ki kell találnom az ellenfél gondolatait is. Aki jobban olvas az ellenfél elméjében, az győz. Pinton ellen nekem volt több vesztenivalóm. Négy-kettőre megugrott, olyan közel került a győzelemhez, hogy a megnyugvás hibájába esett.”

4:4 után Kovács – rá nem jellemző módon – egy tizedmásodpercet sem várt, ahogy megkapta a zsűrielnöktől a lehetőséget, nekiugrott Pintonnak, és eltalálta a fejét. 

A debreceni születésű Kovács egyébként a helyi Arany Bika szállóban tervezett bemutatón fordult a vívás felé, addig az atlétika sokkal jobban érdekelte. A magasugrás és a gátfutás is tetszett neki. Özvegy édesanyja beíratta a vívásra, és akkor indult el egy nagy, összesen hat olimpiai aranyig jutó karrier. Rögtön az első bajnokságán, 1931-ben megverte a már említett Pillert.

Ötöt nyert csapatban, és nem árulunk nagy titkot, ha eláruljuk: négy év múlva és nyolc év múlva is ott volt az első helyezett csapatban.

Visszavonulása után, 1963 és 68 között a szövetség elnöke lett, majd később kapitánnyá választották. A nemzetközi szövetségben (FIE) is fontos pozíciókat kapott, volt a végrehajtó bizottság tagja, de alelnök is. Mindkét fia, Tamás és Attila világbajnok lett. Tamás később kapitány is lett.

oli
Fotó: Esti Budapest, 1952. szeptember / Arcanum.hu

Kovács Pál nevét gimnázium viseli, emlékversenyt is neveztek el róla. 82 évesen, 1995-ben halt meg. Temetésén a nemzetközi szövetség elnöke azt mondta, sokat tanult Kovácstól, aki a vívás megújításában is fontos szerepet játszott, a találatjelző bevezetése az egyik ilyen utolsó érdeme. Katonai díszszertartás és tiszteletadás mellett helyezték végső nyugalomra.