Lematyizta Rákosit, és megnyerte az olimpiai aranyat

K   O19520804001
2020.03.18. 05:04

A váltósúlyú Szilvásy Miklós visszavágott a svéd Anderssonnak a négy évvel korábbi vereségért, saját fegyverével győzte le a címvédőt az 1952-es olimpián. A birkózó ezzel megszerezte az ötvenedik magyar olimpiai aranyat az olimpiák történetében.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet szerzett. A tokiói olimpia július 24-i nyitányáig a győztesekről emlékezünk meg.

Szilvásy 1925. december ötödikén született Márianosztrán, édesanyja elmondása szerint 5 kiló 60 dekával jött a világra. A fővárosban nevelkedett, és a BVSC-ben ismerkedett meg a birkózással. Első évében, 1942-ben rögtön ifjúsági bajnok lett, az erejére már akkor felfigyeltek az országban.

A háború után rendőrnek állt, és mindjárt a frontvonalba került. Édesanyja elmondása szerint 1946-ban a korszak hírhedt bűnözőjét, Hekus Döncit üldözték, amikor gépfegyverrel meglőtték a bal lábát. Dönci nevéhez gyilkosságok is fűződtek, a hekus nevet meg azért kapta, mert többnyire rendőrruhában követte el a bűncselekményeket.

Szilvásy meglőtt lábát műteni kellett, és a rehabilitáció alatt arra jöttek rá, hogy a bal lába egy centivel rövidebb, mint a jobb. A kisebb fogyatékossága egyébként nem zavarta.

Még a betegágyán feküdt, amikor köveket rakott egy zsákba, és azokat emelgette.

Így erősített, mivel a londoni olimpiáról nem szeretett volna lemondani. Végül ki is jutott, és a döntőben a svéd Gösta Andersson várt rá. Andersson a fináléban nem akart semmit csinálni, csak túlélni, és persze kitolni a szőnyegről a magyart. A taktikája maximálisan bevált, mert az övé lett az aranyérem, míg a magyaré az ezüst.

1950-ben újra összecsaptak, a stockholmi vb-n a svéd ismét az antibirkózást választotta. A stratégia ismét bevált, Andersson nyert, de akkor csak a bronzérem lett az övé, míg Szilvásy még a dobogóról is leszorult.

Jöhetett az 1952-es ütközet, amire Szilvásy rendkívül elszántan készült, mert a visszavágás lebegett a szeme előtt. Amikor a tatai edzőtáborban voltak, meglátogatta őket Rákosi Mátyás, ezt egyébként a Filmhíradó is megörökítette.

Ekkor a társak visszaemlékezése szerint az örök vagány Szilvásy a beszélgetés végén azt mondta:

„Matyikám, ne izguljon, hozzuk az érmeket”

– a levegő egy kicsit megdermedt, aztán mindenki ment a dolgára. Rákosi megnézte a többi sportolót, Szilvásy pedig függeszkedett.

Szilvásy így jutott el a helsinki döntőig:

  • Hakon Olsen (norvég) – tusgyőzelem
  • Ahmed Osman (egyiptomi) – tusgyőzelem
  • Anton Mackowiak (német) – 3-0-s pontozásos győzelem
  • Halil Taha (libanoni) - tusgyőzelem

Amint látható, Mackowiak bírta ki egyedül a rohamait, mindenki más két vállon végezte. És akkor jöhetett az Andersson elleni finálé. 

Matura edző azt javasolta neki, hogy a saját fegyverével kell legyőzni a svédet, és neki kell esni. Ezt meg is tette. Jól ismert mozdulatával megdörzsölte a két fülét, előrenyújtotta a két kezét, és gyors lépésekkel ellenfeléhez, aki azonnal kitért előle. A harmadik hat percben Szilvásy eldöntötte a meccset. Két perc volt hátra, amikor lecsavarta a svédet, és ugyan nem tudta két vállra fektetni, a svédnek arra esélye sem volt, hogy esetleg pontot szerezzen. Mivel azonban volt egy dán bíró, joggal lehetett arra számítani, hogy ő a svédet látja jobbnak. Így is lett, de a másik két pontozó Szilvásynak adta a meccset, így olimpiai bajnok lett.

"Apám biztosan feldöntötte a rádiót örömében, amikor meghallotta, hogy győztem. Kemény diót törtem fel. Hallottam végig az izmok pattogását, egy pillanatra sem hagytam magam." 

Megérte kétnaponta három kilométert futni az edzőtáborban – ez akkoriban nem volt megszokott, inkább az erőfejlesztésben hittek -, amihez nem igazán volt kedve a felkészülés alatt. Az állóképessége viszont kimagasló lett a futástól, ezért volt képes a hajrában még egyszer újítani, amivel megtörte Anderssont. Szilvási edzőtársa akkoriban Polyák Imre volt, aki később megnyerte az olimpiát, és szintén nem elsőre jött neki a siker.

Szilvásy 1953-ban nyert még egy vb-ezüstöt, 1956-ban pedig hetedik lett az olimpián. Ezután hamarosan visszavonult, a válogatott mellett is dolgozott, de a rendőri pályán is otthonosan mozgott, őrnagyi rangban volt, a bárok felügyeletét látta el.

Fájdalmasan korán, 43 évesen halt meg. 1969-ben, azt írták róla, a háború utáni sport legszínesebb és legnagyobb egyénisége volt. Temetésekor Polyák Imre mondott beszédet. Emlékversenyt neveztek el róla.

(Borítókép: Szilvásy Miklós (b) a szőnyegen az 1952-es Helsinki Nyári Olimpián. Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat)