Gránát vitte le a jobb kézfejét, ballal célozva lett olimpiai bajnok

A 38 éves Bóbis Gyula és a 41 éves Elek Ilona mellett a 38 éves Takács Károly is az 1948-as olimpián lett bajnok. Takács újonc volt az olimpián, de hatalmas világcsúccsal nyerte meg a gyorstüzelő pisztoly elődjének tekintett számot. Aztán elegánsan előhúzta a zsebéből az előre megírt győzelmi beszédét.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet szerzett. A tokiói olimpia július 24-i nyitányáig a győztesekről emlékezünk meg.

Az 1910-ben született Takácsot 14 éves korában is érdekelte már a céllövészet, de akkor még a kispuskás változata. Csak 19 évesen szokott át a pisztolyra, de 1938 előttről viszonylag keveset tudunk sportpályájáról. 1936-ban még az olimpián 10. helyen záró Vadnay László volt a legjobb magyar gyorstüzelőpisztolyos, ennek a versenyszámnak nem volt hagyománya itthon. Talán ha Takács előbb felbukkan közöttük, már 38 éves kora előtt is kijuthatott volna olimpiára. Az 1938 azért fordulópont Takács életében, mert egy veszprémi hadgyakorlaton az egyik gránát gyutacsa felrobbant a kezében, ami levitte a jobb kézfejét.

Villámgyorsan alkalmazkodott, miután bal kézzel újratanult lőni, 1939-ben már tagja volt az ötfős világbajnok csapatnak. (Litvánia és a nagyhatalomnak számító németek előtt nyertek a mieink.)

A hadsereg állományában is csak azért maradhatott a balesete után Takács, mert a kormányzó, Horthy Miklós külön engedélyt adott rá. „Takács Károly ht. őrmesternek a tényleges szolgálatban kivételes kegyelemből való meghagyását engedélyezem” – állt a kormányzó levelében.

A második világháború alatt fronttiszt volt, a háború után pedig újra nagy akarattal fordult a sport felé, ezért is szokták őt a vasakarat mintaképének nevezni. Az 1947-es Balkán bajnokságon jelentkezett be az olimpiai favoritok közé, amikor a második helyezettre 44 kört vert. 1948-ban pedig mehetett az olimpiára, akkori nevén az ötalakos sportpisztolyban versenyzett. Onnan kapta a nevét, hogy öt embernagyságú alakra kell célozni 25 méterről, az alakok körökkel vannak ellátva: a szív a 10-es, közvetlenül mellette van a 9-es, a szívtől távolodva csökkennek az értékek. A kezek és lábak eltalálásáért már csak 4 kört írnak jóvá. A sportoló tűzkészültségének jelentése után a versenybíró szembefordítja a lövővel mind az öt alakot, amelyek aztán a megszabott idő leteltével oldalukra fordulnak, és máris lehetetlenné válik eltalálásuk. A lövőidő az első ötlövéses sorozatban 8 másodperc, a másodikban hat másodperc. A harmadik szériában már csupán 4 másodperc, ami jelentős nehezítés, mert egy-egy alaknál a célzásra és a lövésre 8 tizedmásodperc jut. 60 lövés után fejeződött be a verseny, vagyis 600 kört lehetett maximálisan elérni.

Takács megérkezésekor az angolok nem értették, miért ballal fog kezet, azt hitték, hogy ez valami furcsa magyar szokás. Erre felvilágosították az újságírót, hogy Takács elveszítette a jobb kézfejét, jobbal nem tudna. A krónikás azt gondolta, még jó, hogy balkezes. Ekkor pedig felvilágosították arról, hogy eredetileg jobb kezes, de kényszerből a gyengébbik kezét használta, elég sikeresen.

Takács 30 lövés, tehát az első versenynap után 286 körrel holtversenyben vezető helyen állt a svéd címvédő Torsten Ullmannal együtt, az argentin Carlos Enrique Valiente csupán egy körrel maradt le tőlük. A második nap, vagyis az újabb 30 lövésben Takács még pontosabb volt, és 294 körre javított. Összesen 580 kört ért el, ami tízzel volt jobb, mint az ekkor érvényben lévő világcsúcs, és kilenccel előzte a második helyezett argentint.

Takács pisztolya ugyanis váratlanul elsült, mielőtt még bejelentette volna, hogy készen áll a tüzelésre. Sebes Gusztáv, az Aranycsapat későbbi szövetségi kapitánya, a Magyar Olimpiai Bizottság akkori tagja ment a versenybíróságra, és határozottan kijelentette, nem részrehajlást várnak, az eredmény meghamisítását, hanem igazságos, körültekintő ítéletet.

A visszaemlékezések szerint Takács rendíthetetlen nyugalommal várta a zsűri döntését, és a következő sorozatot. A zsűri először elutasította a magyar észrevételt, de végül helyt adott a fellebbezésnek. Az utolsó sorozatban Takács remekül koncentrált, alig hibázott, és dübörgő tapsvihar lett a jutalma. 59 indulót legyőzve fölényesen nyert, mert a zsűri végül elfogadta a lőállásban elért eredményét, vagyis az óvást elutasította. 

A végeredmény:

1. Takács Károly 580
2. Carlos Enrique Valiente (Argentína) - 571
3. Sven Lundquist (Svédország) 569

Takács úgy tartotta, hogy nem tud jól rögtönözni, ezért ha győzni fog, és faggatni kezdik, akkor zavarba jöhet, ezért megírta előre, amit fontosnak gondolt. A papírlapot a belső zsebéből húzta elő, feleségének és fiának a fényképe volt mellette.

Jelentem a hazámnak, sikerült megnyernem az olimpiai bajnokságot. Azt mondja a közmondás, a tehetség a nemzeté, a szorgalom az enyémé. Tehát ennek az olimpiai bajnokságnak csak az egyharmada az enyém, kétharmada a hazámé, Magyarországé. Azoké, akik hozzájárultak ahhoz, hogy én olimpiai bajnok lehessek.

Sikere után azonnal főhadnaggyá léptették elő. A magyar újságoknak azért bővebben is beszélt még az olimpia helyszínén, és azzal kezdte, nem tartja különösen tehetségesnek magát. Szinte példabeszédként is értelmezhetőek gondolatai, és mai napig érvényesek bármelyik sportágra nézve.

„A komolyság és szorgalom szerintem fontosabb a tehetségnél. Talán vannak adottságaim, hogy éppen céllövő lettem, és éppen ebben a sportágban szerepelek. Itt biztosnak kell lennie a versenyzőnek, de az akaraterő mindennél lényegesebb. Akarni kell tudni, de még az akarást is akarni kell!

Az embernek önmagában rendben kell lennie, tudnia kell az egyes mozzanatokat, amelyek egymás után következnek. El kell határoznia, hogy hol lő a tízes táblába, lehúzza-e a lövést és nem késik el. Itt csak biztosra lehet menni. Akiben nincs akaraterő, pontosságra való törekvés, az ne menjen céllövőnek.”

Négy év múlva már nem volt ennyire magabiztos sikerében, ezért két beszédet is írt. Egyet arra az alkalomra, ha ismét ő lesz a dobogó tetején, egy másikat arra, ha esetleg fiatal tanítványa, Kun Szilárd megelőzi. A 42 éves Takács lett az első, Kun a második, de az már egy másik fejezet.