Tartaléknak indult, az olimpiai megnyitó előtt hős lett

A lövészektől nem várhatunk nagy eredményeket, mert talán egyetlen más ágazatban sem maradtunk el a nyugat magas nívójától, ítélkezett a magyar sajtó az 1912-es stockholmi olimpia előtt. Lehet, hogy sok szakág lemaradt az ellenfelek mögött, Prokopp Sándor tudása viszont nem.

Magyarország az olimpiák történetében 177 olimpiai aranyérmet szerzett. A tokiói olimpia július 24-i nyitányáig a győztesekről emlékezünk meg.

Az 1887. május hetedikén, Kassán született versenyző eredetileg tartalék lett volna csak a lövészcsapatban, de Hammersberg Géza visszalépése miatt félig önköltségen Stockholmba utazott, hogy részt vehessen a hadipuskások versenyén. A négyéves kora óta Budapesten élő Prokoppnak már volt olimpiai tapasztalata, 1908-ban ott lehetett a játékokon, de akkor helyezetlenül zárt.

Négy évre rá a BEAC sportolója alig hibázva, 97 körrel lett az első a 300 méterről háromféle pozícióban leadott lövésekben. Csapatban nem versenyezhetett, csak egyéniben. A csapat nélküle tíz indulóból lett a tizedik, a kilencedik helytől messze elmaradva.

Prokopp egyéniben a 13-as lőállást kapta, de őt mindez nem érdekelte, nem volt babonás. A magyar küldöttség legjobbjai még meg sem érkeztek Stockholmba, amikor a lövészetben már ünnepelni lehetett, a lövészet versenyeinek egy részét ugyanis a hivatalos megnyitó előtt rendezték meg.

Ebben a versenyszámban kétfajta táblára lőttek a versenyzők. Az egyik 170x140 centiméter nagyságú, öt körre osztott tábla volt, amin a belső kör nagysága ötven centiméter átmérőjű volt. A másik egy 90x50 centiméter nagyságú tábla volt, szintén öt körre osztva.

A nagyobb céltáblára tíz lövést kellett háromperces időközönként leadniuk a versenyzőlnek. Ebből négyet fekve, négyet térdelve és kettőt állva. A kisebbik céltáblára ugyancsak tíz lövést kellett a versenyzőknek leadniuk időkötöttség nélkül, ötöt fekve és ötöt térdelve. Az elérhető legnagyobb pontszám pedig 100 kör volt. A szintén az olimpiai mezőnyt erősítő Bömches Emil 99 körrel nyerte az esztergomi magyar bajnokságot.

Prokopp 47-tel kezdett, a második szakaszban hibátlanul célzott, de nem mert örülni senki sem, mert a nagy riválisok még hátravoltak. Az érintett így emlékezett vissza versenyére:

97 pont nem megvetendő eredmény. Bár ekkor még nem is gondoltam arra, hogy az én eredményem elég lesz a bajnoksághoz. Azt hittem, feltétlenül meg kell lenni a száznak (...) »Szervusz világbajnokság, most már nem lesz a mienk« - gondoltuk magunkban magyarok – ez az egy hibával kezdő svéd biztosan beviszi a tíz lövést a félalakba.

Nem így lett, Nils Romander sokat hibázott, 45-tel fejezte be a második sorozatot, és még érmet sem nyer, csak az ötödik helyet csípte el. Bömches 66 körrel a mezőny második felében zárt. Velez Rezső szintén a maximumot érte el a második részben, neki a hetedik hely jutott. 

A végeredmény (91 induló, 12 nemzet):

1. Prokopp Sándor – 97 kör
2. Carl Osburn (USA) – 95
3. Engebret Skogen (Norvégia) – 95

A korabeli újságok horrorisztikusan lefordították a köznyelvre a sportág nehézségét. Íme:

Harsány éljenzés közepette ért vissza Budapestre, ahol hatalmas babérkoszorút is kapott. A Magyar Olimpiai Bizottság külön kiemelte (két évvel járunk az első világháború előtt), hogy éppen

A BEAC üdvözölte és megköszönte, hogy az ország figyelmét erre a sportágra irányította. Életében egyetlen interjút adott, abban elmesélte, hogyan kapott édesapjától egy puskát, hogyan lett annak rabja, és hogyan választotta ezt a sportágat.

Prokopp a következő olimpián, 1924-ben nem jutott a legjobb 50 közé. 1914-től már jogi diplomáját használva ügyintézőként dolgozott a Városházán, ahonnan 1946-ban távolították el. Edző lett, könyvszerkesztésben vett részt, házát államosították, visszavonultan élt. 1964. októberében megélte Hammerl László olimpiai aranyát, novemberben meghalt. Unokája Prokopp Dóra, műsorvezető, a Filmmúzeum csatorna megalkotója.