Hajós Alfréd túlélőversenyt nyert, nem olimpiai döntőt

2020.01.30. 15:59

1896. április 11-én, néhány órával azután, hogy Hajós Alfréd megnyerte első olimpiai bajnokságát 100 gyorson, az 500 méteres távot kihagyta, majd az 1200 méteres gyorsúszásnál már ott volt a rajtnál. Akkoriban még csak összesen három távon versenyeztek az úszók, ma már 17 aranyat osztanak a férfiaknak.

A 18 éves magyar úszó szándékosan késte le az 500 méter rajtját, noha ezen a távon is magyar bajnok volt.

A nagyjából 3-4 órás pihenőt a regenerációra használta fel, és arra, hogy faggyúzsírral kenje be a testét, így védekezett a hideg sós víz ellen. 

Nagy osztrák ellenfele, Paul Neumann az ötszázas számot megnyerte, és az újabb döntőre, a leghosszabb távra már nem tudta összegyűjteni az erejét és feladta. A görcsökkel küszködő Neumannt az utolsó pillanatban mentették ki a vízből. 

Igazi túlélőverseny volt, olykor kétméteres hullámok nehezítették a versenyt a 10-12 fokos víz mellett. Hajós fejében is megfordult, hogy feladja a versenyt, de mivel nem látott egyetlen kísérőhajót sem, amelyek a nyílt vízről a stégre vihették volna, ezért inkább a célt vette célba, és kiúszott a partra. Az életösztön felülmúlta a győzni akarást.

Fölényére nem könnyű szavakat találni. A verseny nehézségéről pedig sokat elárul, csak hárman éltek célba. Jogosan járt neki az újabb aranyérem, pontosabban az aranyat érő ezüstérem, mert akkor még ezüstből készültek a legjobbaknak járó medálok.

Ezen a távon soha többé nem versenyeztek olimpián, és Hajós sem indult több olimpián, 1897 nyarán ugyanis abbahagyta az úszást.

Hajós Alfréd Athénban 1896-ban
Hajós Alfréd Athénban 1896-ban
Fotó: Wikipedia

Itthon egyetlen versenyen indult, 1896. júliusában Siófokon nyert, majd még abban az évben augusztusban Bécsben is a legjobb lett, erre a versenyre Európa-bajnokságként tekintettek. 1897. július ötödikén vesztett helyzetben feladta az egyik magyar versenyt, és Gräfl Ödön így elmondhatta magáról, hogy legyőzte a világ legjobbját. Több úszóversenyre nem nevezett be.

19 évesen a labdarúgás felé fordult, a Budapesti Torna Club (BTC) tagja lett, mellyel kétszeres bajnok (1901 és 1902), és a magyar válogatottban is kétszer futballozott. Ezzel párhuzamosan beindult játékvezetői karrierje is. Edzőként is láttak benne fantáziát, 1906-ban két meccsen ő ült a válogatott kispadján.

1907-től még inkább szakmájának hódolt, önálló építészirodát nyitott, első tervezői munkája a kőszegi Jurisics Miklós Gimnázium épülete volt. 1924-ben a szellemi olimpián ezüstérmes lett Lauber Dezsővel együtt, stadiontervüket díjazták, az első helyet nem osztották ki. Uszodákat is tervezett, de a debreceni Arany Bika szállót is az ő elgondolásai alapján építették fel.

A háború idején zsidó sportolókat menekített, a kommunista rendszerben le kellett mondania érdekeltségeiről, az Ipari Épülettervező Vállalat egyszerű beosztottjaként folytathatta munkáját. Utolsó alkotása a Kelenföldi Hőerőmű művelődési otthona volt.

1955. november 12-én halt meg.

„Az ember nekimegy a meredeknek, nem néz máshová, csak oda, ahová lépni szándékozik. Közben megpihen. Azután hátrafordul, és elképedve látja azt a ködbe vesző hosszú utat, amelyet egy életen át maga mögött hagyott.”

Végeredmény, 1200 méter (9 induló, 4 nemzet):

Hajós Alfréd – 18:22,2

Ioannis Andreou (görög) – 21:03,4

Efstathios Chorafas (görög) – nem mérték az eredményét

A következő rész: Bauer Rudolf diszkoszvetésben nyert aranyérmet az 1900-as párizsi olimpián, azóta sem nyert magyar sportoló ebben a számban.