Vissza a hullám tetejére! – Rasovszky Kristóf önbizalmát megtépázta a budapesti vb

DSZZS20220629041
2022.07.05. 11:10
Vegyes érzelmeket vált ki Rasovszky Kristófból a hazai rendezésű világbajnokság: a váltóval óriási bravúrt értek el, rácáfolva az előzetes esélyekre, az egyéni számokban azonban elmaradt saját várakozásaitól is. A veszprémi úszó azonban amondó, hazai pálya ide vagy oda, még mindig jobb, hogy most jött ki számára kevésbé a lépés, és nem az átszervezett olimpiai kvalifikáció valamelyik versenyén.

– Parádés hajrával és benyúlással vitte a dobogó második fokára a 4 × 1500 méteres váltót, egyéniben azonban nem jött össze az érem, öt kilométeren címvédőként kilencedik lett, a tíz kilométert pedig fel kellett adnia. Elégedett vagy inkább csalódott?
­– Vegyes a kép, a váltó bejött ezüstéremre, aminek nagyon örülünk, nagyon jó eredmény. De közben azért egyéniben megint nem úgy sikerült egy hazai verseny, mint amiben bíztam. Kellett pár nap, hogy ezen túltegyem magam, de azért a váltóval nyert ezüst egy nagy-nagy szépségtapasz. Sőt, több is annál. Ha előzetesen azt mondják, hogy egy érmet nyerhetek a vb-n, ezt választottam volna. Az egyik nemzetközi szaklap meg is jegyezte, hogy a medencés 1500 méteres idők alapján négyünknek valahol a tizedik hely környékén kellett volna lennünk, ehhez mérten még szebben csillog ez az ezüst. Ismét csak bebizonyítottuk, hogy – egymásért küzdve – a szabadban a legjobb medencés úszókkal is felvesszük a versenyt. 

– Mi hiányzott ahhoz, hogy az egyéni számok jobban sikerüljenek?
– Jó formában éreztem magam a világbajnokság előtt, a szezon is jól indult, így öt kilométeren mindenképpen többet reméltem. Elkövettem egy taktikai hibát az elején, az élmenők elszöktek, és onnan nagyon nehéz felzárkózni. Még így is majdnem sikerült, aztán mégsem… Nehéz volt túltenni magam rajta, de úgy érzem, tanultam belőle. A tíz kilométeren sokkal jobban oldottam meg a rajtot, ott voltam az élbolyban, aztán jött az a rúgás. Nem mondom, hogy csak ennyin múlt, utólag tudjuk, egy kisebb betegség is ott bujkált bennem, ami a verseny utáni két-három napban jött ki igazán. Valami kis nyári vírust sikerült beszedni. De hazai pálya ide vagy oda, még mindig inkább most legyek balszerencsés, mint egy olimpiai kvalifikációs világbajnokságon Párizs előtt.

– Ezek szerint adott a következő cél.
– Ahogy azt a női vízilabdázók is mondták a világbajnokságot lezáró sajtótájékoztatón, a legfontosabb cél Párizs. Hiába jöttünk el Tokióból éremmel, már rögvest itt van a nyakunkon a következő ciklus hajrája. Máskor az olimpia után van egy lazább év, most viszont eleve három évről kezdtünk, ebből pedig ezzel a világbajnoksággal eltelt egy. Nagyon rövid az idő, máris ott tartunk, hogy jön majd a kvalifikációs vb, ráadásul új kvalifikációs rendszerrel, majd egy másik kvalifikációs verseny azoknak, akik a világbajnokságon nem tudnak kvótát szerezni. Nem elég, hogy sűrű ez az időszak, félig-meddig az ismeretlenbe is ugrunk. De ezzel együtt sem lehet más a cél, mint ott lenni 2024-ben is az olimpián.

– Mi minden változik?
­– Gyakorlatilag sokkal nehezebb lesz kijutni a világbajnokságról, miközben a kvótaszerzők maximális létszáma is változik huszonötről huszonkettőre mindkét nemnél, így összességében is nehezebb lesz kvalifikálni. Eddig a vb-ről az első tíz kapott biztos kvótát, mostantól viszont csak a legjobb három jut ki egyenes ágon az olimpiára. Ennek viszont lesz egy jó oldala is: korábban ha egy országból egy versenyző jutott a legjobb tíz közé a vb-n, akkor más már nem szerezhetett kvótát ugyanabban a számban ugyanabból az országból. Most ha a világbajnokságon valaki dobogóra áll a mieink közül, akkor a második kvalifikációs versenyen még mindig meglesz az esély arra, hogy legyen egy második indulónk is az olimpiai mezőnyben. Nem lesz egyszerű, de igyekszünk minél több kvótát szerezni.

– Bethlehem Dávid és Gálicz Péter szavaiból is kitűnik, legalább annyira a két fiatalabb srác mentora, mint versenytársa. Hogy éli meg 25 éves fejjel ezt a plusz szerepkört?
– Követtem az elmúlt években a versenyeiket, így engem azért nem lepett meg, hogy milyen jól úsztak ezen a világbajnokságon. Eddig is látszott, hogy Dávid kiemelkedő tehetség, Petiről pedig szintén tudtuk, hogy sokra hivatott, főleg huszonöt kilométeren. De mielőtt valaki azt gondolná, hogy csak azon a távon, rögvest tegyük is hozzá, hogy ifi Európa-bajnok is volt tíz kilométeren. Szóval egyáltalán nem ügyetlen srácokról van szó, amit az előző héten mindketten maradéktalanul be is bizonyítottak. Jó érzés, hogy nem csak rólam szól a magyar férfi nyílt vízi úszás, és odaértek a fiatalabbak is. Mentorszerep… Nem tudom, így tekintenek-e rám, de az biztos, hogy örömmel veszem, ha tanácsért, segítségért fordulnak hozzám. Rengeteg versenyen indultam, örülök, ha a tapasztalataimból valamit vissza tudok adni a sportágnak, sőt szeretném is, ha minél több módom lenne törleszteni. Amúgy nem tartom magamat öregnek, de vitathatatlan, ők még nálam is fiatalabbak…

Ebben nincs egyébként némi kettősség? Váltóban csapatban dolgoznak, közben mégis csak maximum ketten lehettek ott az olimpián az egyéni számokban.
– Ez a verseny. De ugyanezt elmondhatnánk a világbajnokságról is, egy számban ott is csak ketten lehetünk ott magyarként. Nem egyszerű a helyzet, de a lényeg, hogy a végsőkig fair verseny legyen köztünk. Nincs fújás a másikra azért, ha jobban teljesít egy fontos versenyen. Ahol tudunk, segítünk egymásnak, ez a mezőnyben sokszor hasznos is, de megállni nem áll meg egyikünk sem azért, hogy a másikat előre tudja engedni. Főleg nem az utolsó egyenesben. Ez jól van így: a verseny visz minket előre, minél nagyobb a hazai konkurencia, annál nagyobb erőket kell megmozgatnunk, hogy egyáltalán a csapatban tudjunk maradni, ebből pedig hosszabb távon mindenki profitál a magyar nyílt vízi úszásban.

– Szóval szívesen átad minden titkot, de azért a jó hajrához megtart magának egy-két trükköt?
­– Nincs titkolózás, egyszerűen csak mindent megteszek azért, ha egymás mellett vagyunk, az utolsó száz méteren én legyek köztünk a leggyorsabb.

­– Hat hét van az Európa-bajnokságig. Jut ideje pihenni?
– Ez a három-négy nap, mondjuk úgy, hosszú hétvége jutott, ami eltelt az utolsó versenynapunk óta. Elég rövid időnk van felkészülni, meg kell próbálni ott is csúcsteljesítményt hozni, vagy visszatérni a csúcsra, attól függ, kinek hogy sikerült ez az öt nap Budapesten. Ez a pár nap most pont arra volt jó, hogy kicsit szusszanjon az ember, fújjon egyet, és aztán újult erővel ugorjon vissza az edzések világába.

– Mit vár magától Rómában?
­– Azt gondolom, az edzések eddig is rendben mentek, remélem, így megy majd tovább az Európa-bajnokságig is. Aztán ott egy olyan Rasovszky Kristóf állhat rajthoz, aki fejben és fizikálisan is kész arra, hogy száz százalékot nyújtson. Hogy kimászva abból a hullámvölgyből, amibe ezen a vb-n került, visszaússzon a hullám tetejére.

­– Kissé furcsán hangzott ez a megfogalmazás, Budapesten fejben volt gond?
– Nem mondanám, hogy a világbajnokság előtt lett volna gond. Inkább az az igazság, hogy az egyéni versenyek közben tapasztaltak ülték meg kicsit a lelkemet. De ilyen már volt a karrieremben, és általában nem szokott hosszabb távon gondot okozni. Nem sikerült maradéktalanul úgy ez a világbajnokság, ahogy vártam magamtól, így most azt várom, hogy újra elkezdjük a munkát, és az edzésekbe temetkezve felépíthessem az önbizalmam.

­– Ilyenkor a család mennyit segít?
­– Nyilván sokat segítene, ha engedném nekik. Otthon meg szoktam kapni néhányszor, hogy beszélgethetnék velük néha többet is erről. Manapság már el-eljutok odáig, hogy kibökök ezt-azt otthon is a számon. Biztos, hogy rajtuk nem fog múlni, hogy minél hamarabb tovább tudjak lépni. 

(Borítókép:  Rasovszky Kristóf a férfi nyílt vízi úszók 10 kilométeres versenyén, a vizes világbajnokságon a budakalászi Lupa-tavon 2022. június 29-én.  Fotó:  Szigetváry Zsolt / MTI)