Így készülnek a világbajnoki döntőre a női pólóválogatott tagjai

„Kegyetlen kemény csapat volt ez a holland, de tudtuk, hogy egy elődöntőben senki sem fogja könnyen adni a győzelmet. Pokolian boldog vagyok most, a győzelem mellett azért is, mert egy jól vízilabdázó csapatot láttam a medencében – értékelte a világbajnoki döntőbe jutást a női pólóválogatott szövetségi kapitánya, Bíró Attila. – Fogalmam sincs, milyen érem lesz a vége, de annyi biztos, hogy nagyon értékes éremről van szó már most. Nemcsak azért, mert itt, Budapesten, hazai pályán nyerhetjük meg, hanem mert annyi, de annyi várakozás után ez lesz ennek a csapatnak az első. Senki nem mondhatja, hogy ne lett volna rajtunk teher, de remekül dolgoztuk végig az elmúlt heteket, és reményeim szerint, nem a mai az utolsó, hogy önfeledten boldogok lehetünk ezen a világbajnokságon.”

„Nagyon kevés olyan pontja van az amerikai válogatottnak, ahol fogást találhatnánk rajtuk. Nem véletlen, hogy a legutóbbi három világbajnokságot ők nyerték. Bíznunk kell abban, hogy többet hibáznak majd annál, mint amennyit szoktak. Feszes, kemény védekezés fog kelleni, a mainál jóval keményebb. De emberek ők is, és aki ember, az fárad, az pedig hibákhoz vezethet. Egészen más lélektana lesz ennek a meccsnek, mint a tavalyi olimpiai mérkőzésünknek volt, mégis talán erőt meríthetünk abból, hogy egyszer már meg tudtuk lepni őket. Ma már sokkal felszabadultabban játszottunk, mint a negyeddöntőben, remélem, szombaton még ennél is felszabadultabbak leszünk” – tette hozzá a tréner.

Aki tizennégy évet várt rá

Női vízilabda-válogatottunk 17 év után először játszhat vb-fináléban. 2005-ben épp az amerikaiakat legyőzve szerezte a szakág második, eddigi utolsó világbajnoki aranyát a felnőttcsapat.

„Teher nélkül játszhatunk majd a döntőben. Igazi ünnepnap lesz, elvégre nagyon ritkán jön ez össze. Én már csak tudom, tizennégy éve vagyok válogatott és még nem volt benne részem. Bármi is lesz a vége, élvezni szeretném – állt a mikrofonok elé Keszthelyi-Nagy Rita. ­– Ha valaki a világbajnokság előtt azt mondja, biztos az érem, aláírtam volna. Különösen úgy, hogy tavasszal abban sem voltam biztos, hogy itt leszek.”

„Volt szívünk, volt tartásunk, és amit a kértek tőlünk, hogy bárhogyan is alakul az eredmény, egyetlen gól után se zuhanjunk össze, megtörtént. A védekezés nem volt tökéletes, előre megbeszéltük, kiket szeretnénk kivenni a játékból, mégse tudtuk megtenni, de a lényeg, hogy túl tudtuk lőni őket. Olyan játékosok tudtak ma fontos gólokat, blokkokat hozzátenni, akiknek jó ideje mondogattuk, eljön még a nagy pillanatuk” – dicsérte a társakat a magyar válogatott csapatkapitánya.

Bár Keszthelyi-Nagy neveket nem említett, alighanem a győztes gólt is szerző, a meccsen összesen négy találatig jutó Leimeter Dóra volt az egyik „nagy pillanattal” előrukkoló játékostárs. Érdekesség, hogy a következő idényt a Ferencvárosban kezdő balkezes a tavalyi tokiói olimpián is megszórta a hollandokat…

„Vállalom. Meccs előtt mondtam is a lányoknak, hogy főleg támadásban adósnak érzem magam egy-két dologgal. Nem is feltétlenül azért, mert mindig szeretnék gólokat lőni, ez teljesen mindegy, amíg nyer a csapat, csak mégis jobb az, amikor rosszkéz-oldalról is érkeznek lövések az ellenfél kapujára és nekik jobban meg kell osztaniuk a figyelmüket. Nagyon örülök, hogy átszakadt talán a gát, biztattak is a lányok, hogy eljön majd az én időm, örülök, hogy most történt.”

Mi akartuk jobban

„Ahogy az előző olimpiai ciklusban azt mondtuk, érmet szeretnénk nyerni, most azt tűztük ki magunk elé, hogy Párizsban döntőzhessünk majd. Lekopogom, de mostanra talán megtanultunk jól negyeddöntőt játszani és nyerni, a következő lépcsőfok pedig az, hogy megtanuljuk ugyanígy kezelni az elődöntőket. Egy megvan, nagyon örülök, hogy ez ráadásul hazai pályán sikerült. Elképesztő élmény, ez lesz az első döntőm, azt gondolom, érthető, hogy most nagyon-nagyon boldogok vagyunk. Lehet, hogy nem volt tökéletes a játékunk, nem volt tökéletes a védekezésünk, de mindenkit vitt előre a szíve, és azt éreztem, ezt ma meg kell nyerjük. Egyszerűen meg kell nyerjük, mert mi jobban akarjuk ezt a döntőt, mint a hollandok.”

„Az utolsó negyedben azt éreztem belül, baromi lassan telik az idő. Nagyon szerettem volna, hogy vége legyen, és úgy legyen vége, hogy eggyel több gól szerepel a nevünk mellett. Az utolsó tizenöt másodperc, az utolsó holland támadás, ahogy hozzájuk pattant vissza a labda – mintha megállt volna az idő. De azt éreztem, nem létezik, hogy belőjék. Ha kell hárman vetődünk be a kapuba, hogy segítsünk Aldának. Hál’ istennek nem is tudták áttörni a falat!” – idézte fel a sorsdöntő pillanatokat Leimeter Dóra.  

Garda Krisztinának is a lehető legjobb pillanatokban sült el a keze, a harmadik negyedben két fantasztikus gólt is szerezve, újra meg újra előnyhöz juttatva a mieinket és megfogva kicsit a hollandok lendületét.

„Ez a szív diadala volt a végén. Örülök, hogy én is eredményes tudtam lenni, de mindig azt mondom, ha nulla gólt dobok, a csapat viszont nyerni tud, sokkal értékesebb, mintha nem is tudom hány találatig jutok, de végül kikapunk. Ez most egy jó kombináció volt, de az volt a legfontosabb, hogy valahogy kiküzdjük a győzelmet” – értékelte a meccset.

„Az ausztrálok fizikálisan talán keményebbek voltak, a hollandok viszont sokkal dinamikusabb vízilabdát játszanak. Nagyon fárasztó mérkőzés volt, mindent kiadtunk magunkból. Viszont van még egy meccs, nem is akármilyen meccs, úgyhogy fontos két nap áll előttünk, hogy innen a lehető legjobb formába hozzuk még magunkat. Az olimpiát kár lesz emlegetni, az az amerikai csapat máshogy festett, és nálunk is bőven volt változás Tokióhoz képest” – tette hozzá Garda.

Magyari mantrája

A meccs emberének választott Magyari Alda két napja még úgy fogalmazott, dobogóra szeretne állni. Csütörtök este – az előzőt kipipálva – már eggyel ambiciózusabb célt tűzött maguk elé.

„Az utolsó három percben csak azt mantráztam, »kell egy védés, kell egy védés«, ha az meglesz, akkor bejutunk a döntőbe. Szerencsére bevált. Nagyon kellett is a hét a hat elleni akciónál a végén. Amint megláttam, hogy a szögletnél kiesik a kezükből a labda, csak arra gondoltam, ha elém kerül, eldobom a lehető legmesszebbre, menjen a kapu közeléből!” – tekintett vissza.

„Hiába kaptam ma én az MVP-címet, azt gondolom, egytől tizenháromig plusz a stábtagok, az összes néző, mindenki együtt megérdemelte volna. Együtt harcoltuk ki ezt a sikert, függetlenül attól, hogy a végén egy embert, engem választottak. Meccsről meccsre kell építeni a dolgokat, persze, hogy az elejétől fogva a döntőre áhítoztunk. Innen pedig nincs megállás, élvezni kell, és megmutatni, hogy megérdemelten jutottunk el idáig. Annyit szoktam kérni meccs előtt a lányoktól, hogy a végén olyan állapotban legyünk, úgy kelljen kihúzni minket a vízből. Ez ma is így történt, azt kívánom, hogy szombaton se legyen másként” – tekintett előre az UVSE és a magyar válogatott 21 esztendős kapusklasszisa.

Női pólóválogatottunk története során negyedszer szerepel majd világbajnoki döntőben. Az összecsapás szombaton 20 órakor kezdődik majd a Hajós Alfréd Sportuszodában.

A szakág történetében eddig csak egyszer, 2013-ban történt meg, hogy a rendező ország nyerte volna a vb-t. Barcelonában a spanyolok 8–6-ra verték meg Ausztráliát az aranycsatában.

FINA VIZES VILÁGBAJNOKSÁG
NŐI VÍZILABDA
Elődöntő
Magyarország–Hollandia 13–12 (2–3, 4–3, 5–4, 2–2)
Korábban
Egyesült Államok–Olaszország 14–6 (3–0, 3–2, 4–1, 4–3)

Döntő
Szombat, 20.00: Egyesült Államok–Magyarország

Az Indexen kiemelt figyelemmel követjük a hazai vizes világbajnokságot, mellékletünkben minden fontos információt megtalál az eseményt illetően!

(Borítókép:  Gurisatti Gréta (b) és Leimeter Dóra a vizes világbajnokság női vízilabda tornáján az A csoportban játszott Magyarország-Kanada mérkõzés végén a margitszigeti Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszodában 2022. június 24-én. Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI)