Szétlövésben kikaptunk az Egyesült Államoktól – már csak a 7. helyben reménykedhetünk

Varga Dénes a szerda estét azzal a mondattal zárta, reméli, a társaktól kap majd segítséget, csapatkapitányként ugyanis hiába kellene élen járnia abban, hogy a magyar vízilabda-válogatott tagjai minél hamarabb kiheverjék az olaszoktól elszenvedett negyeddöntős vereséget, ő maga is pokolian fáradtnak és csalódottnak érzi magát. 

Aztán Varga Dénes pénteken este – a szervezők döntése értelmében a magyar válogatott ugyanúgy a nap fő meccsét játszhatta, mintha csak továbbra is az érmekért küzdene – a medencébe ugrott, és alig három perccel a kezdés után egy klasszis ejtéssel megszerezte nekünk a vezetést. S mintha az élet csak tanítani szeretett volna valamit, nem sokkal később az a Manhercz Krisztián növelte kétgólosra a különbséget, aki szerdán szintén kissé megtörten, a könnyeivel küzdve állt az újságírók elé. 

Ahogy mondták, a válogatott egyetlen tagja sem arra készült, hogy legfeljebb az ötödik helyért küzdjenek majd a vb utolsó napjaiban. De ha már így lett, ha más nem, a hazai közönségért – keserűség ide vagy oda, az amerikaiak ellen is csaknem megtelt a Hajós Alfréd Sportuszoda – kifacsarják magukból az utolsó erőtartalékokat is.

Az első negyed hajrája úgy alakult, kelljen is küzdenünk: Hannes Daube szabaddobás után, Benjamin Stevenson megúszásból, majd újfent Duabe – ezúttal büntetőből – talált a kapunkba, ezzel alig több mint másfél perc alatt fordítottak az amerikaiak (2–3). Mégis mi vonulhattunk pihenőre előnyben, a gyorsan kapott gólokra Nagy Ádám, majd Manhercz válaszolt gyorsan, utóbbi kettő másodperccel a játékrész vége előtt lőtte ki a hosszút úgy, hogy a labda a kapus hóna alatt csorgott a hálóba! (4–3) 

A második játékrész négy percen át nem hozott gólt, utána viszont a jobb szélről 50 másodperc alatt kétszer is megkeserítettük az amerikai kapus életét, előbb a házi gólkirályjelölt Zalánki Gergő, majd a vb-újonc Burián Gergő pattintott a hálóba (6–3). A folytatásban viszont többször is belehibáztunk támadásban, Hárai Balázs négyből már a harmadik emberfórunkat hagyta kihasználatlanul, utána pedig centerből, alig három méterről sikerült mellbe lőnünk a kapust. Ezt a bizonytalanságot kihasználva a nagyszünetre vissza is kapaszkodott az Egyesült Államok (6–5). 

A harmadik negyed elején pedig az egyenlítés is összejött az ellenfélnek. A meccs érdekes lüktetést kapott, 2–0 után az amerikaiak kétszer is háromgólos sorozatot építettek fel, a kettő között egy négygólos magyar szériával spékelve. Huzamosabb ideig azonban egyik csapat sem tudta a másikra erőltetni az akaratát. A játékrész közepén megint megléptünk kettővel, de a harmadikat nem sikerült közé dobni, Vargának lett volna rá labdája, de elvétette a célt. A kék sapkások pedig szépítettek, majd az utolsó szünet előtt egyetlen másodperccel, büntetőből ismét egalizáltak. Extra büntetésként a kipontozódó Hárait is elvesztettük a végső nyolc percre. 

A záró felvonás sem indult jól, Pohl Zoltán is begyűjtötte a harmadik kiállítását, Daube pedig pillanatokon belül gólra váltotta a fórt, ezzel 3–2 óta először előnyhöz juttatva a csapatát. Nem állt jól a szénánk, de Varga jobbkezes, rövid felsőbe zúdított bombája segített pariban maradni az érezhetően egyre magabiztosabb amerikaiakkal. Legalábbis Ideig-óráig, mert az utolsó négy percre így is meglógtak két góllal – a meccsen először (9–11).

Most rajtunk volt a sor, hogy egy újabb nagy sorozattal megfordítsuk a meccset. Zalánki fórból szerzett találatával meg is kezdtük a zárkózást, majd Märcz Tamás kapust cserélt, hogy ezzel is megpróbálja felrázni a csapatot. Lévai Márton rögvest bravúrral kezdett a medencében, de továbbra is röcögött-döcögött a támadógépezetünk, Zalánkin előbb a kapus, majd a blokk fogott ki. Egy perc húsz volt vissza, amikor szabaddobás után Nagy Ádám végre kiegyenlített (11–11). 

A végjátékban Lévai fogott még egy nagyot Daube közeli lövésénél, ezzel pedig kaptunk egy labdát a sorstól, hogy a rendes játékidőben megnyerjük valahogy a találkozót, de hiába kerültünk emberelőnybe, Manhercz próbálkozásából nem lett gól... 

Jöhetett a szétlövés, amelyben Vámos Márton a második párban hibázott, s mivel a kapuba visszaállt Vogel, majd az utolsó körben Lévai sem tudott védeni, alulmaradtunk. Vasárnap az 5. helyért Szerbia–Egyesült Államok-meccset rendeznek, nekünk pedig marad a csata a 7. helyért – a csoportban egyszer már legyőzött Montenegró ellen. 

Bizakodjunk, hogy – az esélyekre rácáfolva – női vízilabdázóink szombat este nemes bosszút állnak a vb-döntőben és legyőzik az USA női csapatát. 

A férfiaknál vasárnap megismétlődik a 2019-es finálé: a címvédő olaszok az elődöntőben a horvátok ellen igazi erődemonstárciót tartó spanyolokkal meccselnek majd.

VIZES VILÁGBAJNOKSÁG
FÉRFI VÍZILABDA
Az 5–8. helyért
Magyarország–Egyesült Államok 11–11 (4–3, 2–2, 2–3, 3–3) – szétlövéssel: 4–5

Korábban
Az elődöntőben
Olaszország–Görögország 11–10 (4–2, 2–3, 1–1, 4–4)
Spanyolország–Horvátország 10–5 (3–3, 2–0, 2–2, 3–0)

(Borítókép: Nagy Ádám. Fotó: Papajcsik Péter / Index)