Az isten szerelmére, most azonnal csukja be az ablakot, ha nem látta a Bosszúállók: Végjátékot.

Idén április végén beért a Marvel-univerzum építése, a Bosszúállók: Végjáték három órás lezárása 22 filmnek, 11 évnek és megannyi sztoriszálnak, amit Kevin Feige szuperproducer kitalált, és a Disney segítségével véghez is vitt. Az anyagi és humán erőforrásbeli befektetés már régen és bőven megtérült, de a Végjáték akkor is egy film, aminek vannak jobb, és rosszabb részei. Erről, és úgy általában a Marvel-univerzumról beszélgetünk ebben a spoileres podcastban.

Szóba kerül az, hogy melyik karakternek a halála volt ránk hatással, és melyiké nem. Azt is megbeszéljük, hogy mennyire lehet már ennyi film és előzmény után értékelni egy harcjelenetet, meg hogy a film első fele most akkor egy hosszúra nyúlt fan service, vagy egy hasznos történetmesélési eszköz. Aztán arra a következtetésre jutunk, ami a címben is van: a Végjáték olyan, mint amikor a gyerekek elkezdik összegyömöszölni a különböző színű gyurmákat, és fokozatosan egy nagy halom szürkeség lesz belőle.

A beszélgetés résztvevői:

  • Klág Dávid
  • Koroknai Gergely
  • Stöckert Gábor

A Végjátékról készült kritikánkat itt lehet elolvasni:

Miért jó ez?

Podcastot hallgatni nagyon jó. Hosszú utazásokon, amikor már az összes zenénket rongyosra hallgattuk, és kiolvastuk a könyvet, és egyébként is ráz a busz/vonat, és összefolynak a betűk. És míg olvasni csak nehézkesen, podcastot hallgatni vezetés közben is lehet, sokkal jobb élmény, mint bármelyik kereskedelmi rádió reklámszüneteit nyomogatni. Podcastot hallgatni futás és edzés közben is nagyon hasznos, mert így szellemileg nem vész kárba az az idő sem, amit a testedzésre fordítunk. Podcastot hallgatni takarítás és mosogatás közben is nagyon élvezetes, úgy elszáll az idő, mintha sosem lett volna. Sőt, ha nem olyan a munkája, mint nekünk, hogy szavakat kell egymás mögé rakni, hanem mondjuk pixeleket vagy dobozokat, akkor még munka közben is csak úgy szalad vele az idő.