Hiába bontották le a Falat, megmaradt az NDK
További Külföld cikkek
- 25 év börtönbüntetést kapott Sam Bankman-Fried, az FTX alapítója
- Repülőgépes botrány Lettországban: lemondott a külügyminiszter
- Lezuhant a hídról egy busz, legalább 45 ember meghalt
- Repedések a jégen: a nagyhatalmak már az Antarktiszért küzdenek
- Újabb részletek derültek ki a halálos Flixbus-balesetről
A vasárnapi német választások első látásra nem rajzolták át jelentősen az ország politikai térképét, mégis fontos változások történtek. A legszembetűnőbb az, hogy Szászországban a populista és bevándorlásellenes Alternatíva Németországnak (AfD) lett a legerősebb párt 27 százalékos eredménnyel. Itt volt olyan körzet, ahol az AfD 10 százalékkal nagyobb támogatást kapott a kormányzó CDU-nál.
Az AFD előretörése egyáltalán nem csak a kis településeken jellemző. Jelöltjük Drezdában alig 2 százalékkal maradt le a kormánypárti aspiráns mögött, és az egyik lipcsei AfD-s is 20 százalék fölötti eredményével végzett a második helyen. Ugyan az AfD-t ma országos szinten jobboldali populista pártnak sorolják be, amely már törekszik moderáltabb hangot megütni, a szászországi szervezetre ez kevésbé jellemző. Ott mindig is keményvonalasabb politikát folytattak, és mostani eredményük azt mutatja:
Ugyan Németország nyugati és keleti fele több mint negyedszázada egyesült, a választási térkép jól mutatja, hogy a két Németország lakóinak mentalitására és politikai nézeteire ez nem vonatkozik. Országos szinten az AfD a harmadik legerősebb párt, de
A keleten 28,2 százalékos támogatottsággal rendelkező CDU-tól kevesebb mint 6 százalékkal maradnak csak le. A harmadik legtöbb szavazatot kapott párt itt a posztkommunista Baloldal, (17 százalék), a szociáldemokraták pedig az országnak ezen a fertályán alig rúgnak labdába (14,3 százalék).
Az eddig is ismert volt, hogy AfD jellemzően az egykori NDK területén élő, alacsonyabb iskolázottságú emberek körében talál nagyobb támogatottságra. Egy friss felmérés szerint
- a keleten élő férfiak többsége rájuk szavaz
- a munkanélküliek körében 22 százalék a támogatottságuk
- a fizikai munkások között 21 százalék
- a középfokú végzettségűk körében 16 százalék
- de a felsőfokú, diplomás emberek 9 százalékát is megnyerték maguknak.
Különösen figyelemre méltó, hogy az AfD mostani szavazói közül 1 millió négy évvel ezelőtt még a CDU-ra szavazott. Ennyi egykori CDU-szavazót tudott megszólítani ez a párt az elitellenes, bevándorlásellenes, euroszkeptikus szólamaival. A választási elemzések azt is mutatják, hogy az AfD több 1 millió olyan embert aktivizált, akik már korábban kiábrándultak a politikából és az előző választáson el sem mentek szavazni. Az AfD emellett fél-félmillió támogatót vont el szociáldemokratáktól és az egykori Kelet-Németországban népszerű, posztkommunista Baloldaltól.
Az idei választás a két történelmi néppárt súlyos visszaesését mutatja.
Átlagosan 8 százalékkal csökkent a kereszténydemokrata párt támogatottsága, de a keleti tartományokban az AfD színrelépése miatt ez 20 százalék fölötti csökkenést jelent. Nem véletlenül nevezte vasárnap éjszaka Angela Merkel az egyik legfontosabb feladatnak az Alternatívához elpártolt szavazók visszahódítását. Merkel szavazóit nemcsak a jobboldali populisták csábították el: 1,3 millió ember, aki 2013-ban még a CDU-ra szavazott, most a hamvaiból feléledt liberális Szabad Demokrata Pártot (FDP) támogatta.
A térképen látható, hogy a CDU társpártja, a csak Bajorországban működő Keresztényszociális Unió (CSU) mindenhol megtartotta helyét. A menekültválság első felében elnökük, Horst Seehofer volt Angela Merkel legnagyobb ellensége és Orbán Viktor legnagyobb barátja. A CSU vezető szerepe ugyan most sem kérdőjelezhető meg Bajorországban, de 2013-hoz képest támogatottságuk 10 százalékkal csökkent. Ugyan a többi párthoz képest a 38 százalék sem rossz, de ez a CSU eddigi legrosszabb eredménye. Horst Seehofer nem véletlenül nyilatkozott úgy, hogy semmi szépet nem tud mondani, ez az eredmény keserű csalódás számukra.
A Német Szociáldemokrata Párt (SPD) folytatta mélyrepülését, amely a Gerhard Schröder kancellár által a 2000-es évek első felében kidolgozott megszorításoknak volt köszönhető (és amelyek gazdasági eredményeiből máig profitál Angela Merkel). A Merkellel közös második nagykoalíció még jobban felőrölte őket. A kancellár átvette pozitív üzeneteiket, azokat a CDU-ba is beépítette és folyamatosan szívta el a levegőt a szociáldemokratáktól. A szociáldemokraták közben türelmes és kitartó partnerei voltak Merkelnek a menekültválság legnehezebb pillanataiban. Későn ébredtek rá, hogy elvesztették karakterüket.
Az Európai Parlament éléről távozó Martin Schulzcal akarták újra felépíteni a társadalmi igazságosságra építő, valódi baloldali arculatukat, de üzeneteik nem találtak célba.
Martin Schulz azt olvasta ki az eredményből, hogy a választók most ellenzéki szerepet szánnak nekik.