A bérajánlaton múlik, talál-e dolgozót a felpörgő ipar

DVAST20210625008
2021.07.18. 18:22
Közelíti a járvány előtti szintet a munkaerőigény, de a felek elvárásai közti különbségek borítékolják a munkaerőhiány visszatérését is.

Egyáltalán nincs jele a nyári lassúbb ügymenetnek, sőt kifejezetten pörög mind a kölcsönzési, mind a munkaerő-közvetítési üzletág. Azonban súlyos feszültségek terhelik a munkapiacot, és ugyan más okból, de kezdenek visszatérni a járvány előtti munkaerő-hiányos időszak jellemzői – mondta az Index érdeklődésére Nógrádi József, a Trenkwalder kereskedelmi igazgatója. Ugyan a hivatalos adatok 265,5 ezer regisztrált álláskeresőt tartottak nyilván 2021 júniusában, amiből közel 124 ezer volt az ellátás nélküli álláskereső, és a tapasztalatok is azt mutatják, hogy ennél azért jóval több, már állásban lévő munkavállaló keres aktívan új munkahelyet, továbbá folyamatosan emelkedik a nyitott pozíciók száma is – a Profession.hu második negyedéves elemzése szerint 2020 azonos időszakához képest 66 százalékkal több álláshelyet hirdettek –,

egyszerűen nem találkozik a kereslet és a kínálat.

A Trenkwalder azt tapasztalja, hogy ugyan 15 ezer nyitott pozíciót hirdetnek a munkáltatók szellemi munkakörökben, és nagyságrendileg ugyanennyit a fizikai pozíciókra, az emögött lévő valós létszámigény az előbbi kategóriában 30-40 ezres, míg az utóbbiban 100 ezres lehet. Ez utóbbi egy éve még feleennyi volt.

Az ipar húzza a munkaerő-keresletet

A Trenkwalder mérése szerint a legkeresettebbek országszerte azonnali belépéssel gyakorlatilag bármely ipari ágazatban az operátorok, betanított munkások és a szakmunkások. A legélénkebb mozgás azonban a kelet-magyarországi munkapiacon van. Igen jelentős a kereslet a gépkezelőkre, gyártósori karbantartókra, CNC-sekre, PLC-programozókra, továbbá a villamos- és gépészmérnökökre, különösen IT-tudással együtt, valamint az IT-szektorban is minden pozícióban és minden szakterület képviselőire óriási az igény a munkaadók részéről. 

A Hays Hungary szenior menedzsere, Bucsku György szerint az iparban a gyártási, termelési területeken jelentkezők mellett a szolgáltatóközpontok részéről is óriási a munkaerő-kereslet mind az újonnan betelepülő, mind a már régebb óta piacon lévő cégek esetében, ahogyan a gyárépítésekben közreműködő, akár felsőfokú végzettségű szakemberekre is. Tapasztalataik szerint a megbízások többsége, 80-90 százaléka közvetített munkaerőre szól, de a kölcsönzés is dinamikusan növekszik.

A Profession szerint a tavalyi második negyedévvel (amikor történelmi mélységbe zuhant az ipari termelés) összevetve Borsod, Komárom-Esztergom, Győr-Moson-Sopron, Fejér és Veszprém megyékben ugrott meg leginkább az új hirdetések száma. Ezekben a fizikai, segéd- és betanított munkára szóló igények közel triplázódása mellett megfigyelhető a szakmunkások iránti kereslet duplázódása is. A gyártás, termelés kategóriában megduplázódott a feladott hirdetések száma. 

Visszatér a munkaerőhiány és a bérnyomás 

Lényegében a válság előttihez közelít a munkaerőigény, sőt egyes régiókban már el is érte azt. Ugyanakkor jelentősen megnőtt az egy-egy pozíció betöltéséhez szükséges idő, illetve költségszint. Annak ellenére is, hogy még nem indultak meg Nyugat-Európa felé a dolgozók, legfeljebb csak a nyugati határszél településeiről – jegyezte meg Nógrádi József. Utóbbit egyébként a Vas megyei, újonnan feladott álláshirdetések számának két és félszeresére emelkedése is alátámasztja a második negyedévben év/éves összevetésben. Az igazgató szerint korábban soha nem költöttek ennyit a hirdetésekre, toborzási kampányokra. Ma egy modern HR-szolgáltató legalább 20-25 felületen dolgozik egyszerre (online és offline), hogy teljesítse a megrendelői elvárásokat – tette hozzá Nógrádi József.

A toborzási idő megnyúlásának illusztrálására az igazgató elmondta, hogy fizikai pozícióik betöltéséhez – ami jellemzően operátori, azaz betanított munkást takar – mintegy 100 ezer aktív álláskereső embert szólítanak meg, aminek 76 százalékát érik el, ebből a megfelelő szűrés után nagyjából 15 százaléknyi dolgozó a kiajánlható. Utóbbiak nagyjából 50 százaléka kap konkrét ajánlatot a munkáltatóktól, és ennek az 50 százaléknak a 75 százaléka az, aki valóban be is lép az új helyre.

Vagyis a megszólított jelölteknek kevesebb mint 4 százaléka az, aki valóban új helyen kezd, ennyire nehéz megtalálni az adott munkáltató kívánalmainak, ízlésének megfelelő dolgozót, azaz ennyire labilis most a piac

 – tette hozzá Nógrádi József. A Trenkwaldernél ugyanakkor úgy vélik, azért van még akár milliós nagyságrendben is tartalék a rendszerben, annak ellenére, hogy szerintük is kimerülni látszik az elérhető jelöltek mennyisége.

Iparági tapasztalatok szerint mindkét oldalon vannak téves elvárások, hipotézisek, amelyek miatt gyorsan távozhat a frissen belépett dolgozó. Ahogyan

továbbra is jellemző, hogy a diákmunkások, a pályakezdők, a kismamák, a 40 év felettiek és a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásától továbbra is idegenkednek a hazai cégek.

Ahogyan a meglévő munkaerő továbbképzésétől is, holott ennek támogatásával csökkenthető lenne a fluktuáció is.

Sokat segít a megfelelő jelöltek elérésében az is, ha munkáltatók reagálnak a piaci változásokra, és megfelelő bérstratégia mentén a munkaerő-megtartásra is több energiát fordítanak, figyelembe véve a fluktuálódott munkavállalók és jelentkezők véleményét és esetleges visszalépésük okait is – teszi hozzá Nógrádi József. Bucsku György szerint azonban azért akadnak ágazatok, ahol a pályakezdőkre is van kereslet. 

Jó ajánlatokra várnak a dolgozók 

A munkavállalói oldal aktivitása ugyanakkor a tavaly nyárihoz vagy akár a decemberihez képest jelentősen visszaesett,

és még a szellemi munkakörökben is van egyfajta bizalmatlanság, bizonytalanság miatti kivárás. Sok az érdeklődő, de a munkavállalók kétszer meggondolják, hogy váltsanak-e. A Profession felmérése szerint a tavalyi kiugró jelentkezésszámhoz viszonyítva idén nyár elején 11 százalékos csökkenés mérhető, ami azonban még mindig 16 százalékkal magasabb a 2019-es év ezen időszakához képest. Bucsku György szerint azonban épp az ellenkezője, azaz a munkavállalók váltás iránti nyitottsága tapasztalható, szemben a Covid alatti stabilitási igénnyel. 

Tovább nehezíti a toborzást és a megfelelő munkaerő megtalálását, közvetítését, hogy a lakossági inflációs várakozások, illetve

az egyes szektorokból érkező hírek alapján a kényszerhelyzetekben született nettó fizetési szintekhez képest árazzák be magukat a munkavállalók 

– legyen szó vendéglátóipari bérigényekről, egyes kiskereskedelmi pozíciók bérszintjéről vagy épp az építőipari, agrárnapszám összegéről. Nógrádi József szerint egy betanított ipari dolgozó szektortól függően bruttó 1200, 1300, 1500 vagy akár 1800 forintos órabért kaphat jelenleg, ami bruttó 210–310 ezres havi bérnek felel meg. Ráadásul az sem mindegy, hogy ezért hány műszakban kell dolgoznia, van-e, és ha igen, milyen bónuszrendszer társul az alapbérhez, és mennyit kell utaznia a munkavállalónak naponta, hogy a munkakörülményekről még ne is beszéljünk. Ezzel szemben az építkezők közül most sokan szembesülhetnek 20-25 ezer forintos segédmunkás-napidíjakkal is akár, ami havi 400 ezer forintos nettó jövedelmet feltételez. Az agráriumban a szezonalitás miatt pedig szintén hajlandóak jelentős összegeket fizetni, mert a gyümölcs nem várhat. Mindez komoly fejtörést okoz a gyáraknak, hogy miként tartsák meg a betanított munkaerőt – jegyezte meg az igazgató.

Egyre gyakoribb már a szellemi munkakörökben dolgozók esetében is, hogy a biztos állással rendelkezők el sem mennek az interjúkra, ha közben jobb ajánlatot kapnak, vagy ha valami nem tetszik a cég ajánlatában. A Covid-vesztes ágazatokban pedig továbbra is jelentős mind a vállalkozások, mind a dolgozók körében a kivárás, hogy lesz-e következő járványhullám, ami ismét teljesen felboríthatja a megszokott életet. Mivel az ezekből a szektorokból leépített dolgozók egy része el tudott máshol helyezkedni, ezért még ha vissza is megy az eredeti foglalkozásába dolgozni, megkéri az árát, vagy legfeljebb csak alkalmi beugróként vállal munkát. Bucsku György szerint a járvány előtti szinthez képest magasabb bérigény jelentkezése inkább majd pár hónap múlva várható, és meglátása szerint egyelőre még nem lehet megítélni, hogy valóban túlfűtött-e a gazdaság. 

Ütközik az elvárás és a realitás

A munkavállalói bérelvárás pedig gyakorta köszönőviszonyban sincs azzal, hogy az egyes ágazatokban tevékenykedő munkaadó mit hajlandó vagy tud kínálni 

– hívta fel a figyelmet Nógrádi József. Márpedig ahol tavaly a válság miatt nem volt béremelés, és nem megfelelő bérstruktúrával próbál toborozni a munkaadó, ott aligha lesz jelentkező. Persze nem minden szektorban tudják a növekvő bérigényeket kigazdálkodni, az autóipari beszállítóknál például az alacsonyabb marzsok és az elektromobilitásra váltó ágazat beszerzési láncainak rövidülése miatt eleve nagyon feszített a helyzet, miközben a home office-ra átállt világ miatt a háztartási eszközöket, elektronikai cikkeket gyártók beruházásokra, munkaerő-felvételre „kényszerültek” a rendelésállományok teljesítése érdekében. 

Ilyenkor jól jönnek azok a piaci információk, amelyek megmutatják, hogy az adott régióban vagy szektorban milyen lehetőségek vannak még a munkaerő-toborzásra – mondta Nógrádi József. Mindez persze azt is jelenti, hogy újra verseny kezd kialakulni még a betanított munkaerőért is, és egyáltalán nem biztos, hogy az nyer, aki csupán többet fizet. Fontos azt is látni, hogy országrészenként eltérő a dolgozók hozzáállása ahhoz, hogy hajlandók-e utazni egy-egy jobb állásért, de különbségek vannak abban is, miként ítélik meg a régiós munkalehetőségeket, béreket. Ráadásul a munkavállalók egy perc alatt elérik az információkat a cégekről a neten, és bár ezek sokszor felületesek, komoly employeer brandingre van szükség egy-egy negatív vélemény következményeinek a javítására.   

Megoldás-e a vendégmunkás?

Az egyre jelentősebb munkaerőhiánnyal kapcsolatos munkáltatói panaszok ugyan már a kormányig is eljutottak, épp a héten jelentette be Szijjártó Péter, hogy a gazdaság-újraindítási operatív törzs javaslatára engedélyezik majd, hogy a munkaadók akár a létszám 20 százalékáig is foglalkoztassanak vendégmunkásokat.

Azonban piaci szereplők szerint hosszabb távon ez sem oldja meg a strukturális problémákat. Mivel ugyan egyre több a harmadik országból – főleg Ukrajnából, a háború sújtotta Donyeck-medence környékéről vagy a Távol-Keletről, Indiából, Délkelet-Ázsiából – érkező vendégmunkás a magyar munkaerőpiacon, azonban ők egyre kevésbé olcsóak a magyar munkaerőhöz képest. Másrészt a jelenlétük jelentette munkahelyi bér-, illetve a kulturális különbözőségekből adódó feszültségeket is kezelni kell, a szállás- és utazási költségek, illetve a járványhullámok miatti lezárások okozta rendelkezésre állási bizonytalanságok mellett. 

(Borítókép: Ipari dolgozók egy székesfehérvári üzemben. Fotó: Vasvári Tamás / MTI)