Én is vezető voltam, engem is megkerestek 1300 milliárd ígéretével

Pénteken írtuk meg, hogy a kilencvenes évek közepén egy olvasónkat hogyan verte át egy évekig garázdálkodó szélhámos azzal, hogy egy külföldi örökséghez akarna hozzájutni, de sajnos kell egy kis segítség (=pénz) még a jogi küzdelemhez.

Azóta azonban kaptunk egy hasonló sztorit, ami talán még közelebb vihet a megértéséhez, hogy mi történhetett az akkor még polgármester Kósa Lajossal, de legalábbis egy párhuzamos forgatókönyvet is felvillant. Itt ugyan nem örökségről van, szó, kicsit más a logikája a történetnek, de ugyanakkor történt és ugyanakkora összegre szólt a svindli, és már csak azért is érdekes, mert rámutat, miféle kavarások mentek a Fidesz hatalomra kerülése utáni években - a párt neve ugyanis hivatkozásként ebben a sztoriban is előfordul.

T. úr egy nagy céget irányított 2012-ben. A nevét nem akarja nyilvánosságra hozni, és azt sem, hogy milyen ágazatban tevékenykedik a vállalkozás. Azért kereste meg az Indexet, mert a Kósa-botrányhoz kísértetiesen hasonló üggyel találkozott akkoriban. 

A most előkerült nevek nem ismerősek neki, sem Csenger, sem Szabó Gáborné nem volt benne az ő történetében, de ezt leszámítva rengeteg az egyezés.

2011-ben megkeresett egy elegáns megjelenésű, megnyerő modorú középkorú úr, ajánlatkérésre hivatkozva,

kezdi a sztoriját. Ez az úr már az első találkozón hangsúlyozta, hogy párja révén "be van kötve" a Fideszhez (nevet is említett), és előadta, hogy egy svájci bankárcsoporttól kapott megbízást arra, hogy ajánlatot kérjen egy bizonyos beruházásra, ami a cég tevékenységi körébe vág, és amelynek végeredményét a bankárok majd magyaroknak akarnak felajánlani.

Több körös tárgyalás indult, a bankárok "egyre elégedettebbek lettek", a megrendelendő beruházás egyre csak nőtt és drágult, majd elérkezett egy olyan pontra, amire már T. úr azt mondta, hogy

A végösszeg ezermilliárd feletti lett, szinte pontosan annyi, mint a Kósa-sztoriban. Ekkor forrásunk hitetlenkedését látva a férfi

bemutatott néhány idegen nyelvű bankszámlakivonatnak látszó, fénymásolt dokumentumot, melyen olyan hosszú szám szerepelt dollárban, hogy alig fért el az A4-es lapon.

Ekkor már gyanús lett a dolog, mondták is a titokzatos úrnak, hogy ennyi pénzt nem nagyon szoktak egy számlán tartani, különösen bankárok, mert inkább befektetik. A férfi ekkor ismét hivatkozott arra, hogy a Fideszhez van bekötve, és kikérte magának, hogy kételkednek benne.

Végül a sokadik tárgyalási kör, és egyeztetés után, az ajánlat elkészülte és átolvasása után hamarosan a férfi közölte, hogy a beruházást "elnyerték", a vételár felét napokon belül el is utalják majd,

"Itt vált nyilvánvalóvá, hogy lóvá tettek minket. Az egyre nagyobb üzlet kecsegtetésével valójában erre az átutalásra építették fel a csalást", emlékezett vissza az Indexnek T.

Ők ekkor elutasították az egész megrendelést, de a férfi még többször jelentkezett, próbálta győzködni őket. Először a "biztosíték" összegét csökkentette, majd felajánlotta, hogy

Az "üzletből" természetesen nem lett semmi, T. és cége nem kívánt ebben semmilyen módon részt venni.

T. sztorija bár nem az örökségről szól, érdekes párhuzamokat mutat a Kósa-botránnyal

• egy szereplő óriási összeggel kecsegtet, titokzatos külföldi forrásra hivatkozva.
• egy magas pozíciójú, döntési jogkörben lévő embert keres meg,
• beruházásról szól a történet (Kósa is emlegetett hasonló vonalat, egyrészt maga a 4,3 milliárd is egy óriási állampapír-vásárlás lett volna, másrészt azt is mondta, hogy  "a nőnek volt mindenfajta felajánlása, de Kósa azt is közjóra akarta fordítani, kollégiumépítés, ilyesmi).
• a pénz nagyságrendje ugyanaz
• itt is megjelenik a pénz zsebbe való visszacsorgatásának ígérete
• előkerül a Fidesz is a sztoriban, igaz, csak hivatkozási alapként, nem a bepalizott főszereplő révén.