Schmidt Mária legszívesebben lekevert volna egy taslit Jean-Claude Junckernek

2019.03.28. 16:47 Módosítva: 2019.03.28. 18:23

Magyarországon százával vannak olyan támadások, plakátok közszereplők ellen, amik minden határon túlmennek, és a bíróságok azzal az indokkal igazolják őket, hogy aki közszereplő, annak tűrnie kell. Mi speciel öt éve tűrjük Junckert! Eltűrjük, hogy súlyos alkoholista. Hogy dülöngélve járatja le az Uniót ország-világ előtt minden alkalommal. Eltűrtük, hogy az általunk kétharmaddal megválasztott miniszterelnököt lediktátorozta és megpaskolta az arcát. Másoknak a haját húzza, esetleg a nyakkendőjét! Eltűrtük, pedig legszívesebben odamentem volna, és lekevertem volna neki egy hatalmas taslit, hogy jelezzem, ezzel minket, magyarokat sértett meg.

Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum és az ahhoz köthető közalapítvány, a Közép- és Kelet-európai Társadalom Kutatásáért Közalapítvány (XX. Század Intézet) vezetője, a miniszterelnök tanácsadója, a kormány főideológusa kicsit kiborult. Úgy tűnik legalábbis, a kormány főideológusának friss blogbejegyzéséből, amelyben hivatalosan Manfred Weberről igyekezne lehúzni a vizes lepedőt, de még mielőtt ezt megtenné, sorra veszi az Európai Néppárt csúcsjelöltjének ultimátumát, azaz a feltételeket, amelyeket Orbán Viktornak szabott a Fidesz uniós pártcsaládon belül maradásáért.

A kormánybiztos – aki korábban az 1956-os emlékév, majd az „első világháború 100. évfordulójára történő méltó megemlékezés” koordinálásáért, idén március 15-től pedig a „30 éve szabadon” rendszerváltás emlékév koordinációjáért felelős – mindhárom feltételtől, sőt már az ultimátumtámasztástól is felháborodott, így fordulhat elő, hogy Jean-Claude Juncker, az európai Bizottság néppárti elnöke ügyében a kormány által befejezni ígért lejáratókampányt újrafogalmazva végül eljutott odáig: 

Minden nap, amit a hivatalában töltött (mármint az Európai Bizottság néppárti elnöke – a szerk.), merénylet volt az Európai Unió tekintélye ellen.

De Schmidt Máriának nem is vele van a legnagyobb baja, hanem Manfred Weberrel, akinek feltételeit sorolva eljutott a Közép-európai Egyetem (CEU) maradását érintő kitételig. Ezt boncolgatva a múzeumigazgató-történész azt a következtetést vonja le:

Nincs megfejtésem, csak egy: Soros! Megkérte és megígérte, hogy meghálálja! Úgy látszik, van az a pénz, amiért Webernek korpásodik a haja!

Noha a Fidesz és maga Orbán Viktor még mindig támogatja a Néppárt csúcsjelöltjét az európai bizottsági elnöki szék megszerzéséért, Schmidt – aki ugye jelenleg is kormánybiztos – most már nagyon nem érti, hogy mi keresnivalója is van még a magyar kormánypártnak a legbefolyásosabb uniós pártcsaládban (szerinte az egyébként is nagyobb kérdés, miért akar maradni az EPP-ben a Fidesz, hiszen „a Néppárt már rég kizárta önmagát önmagából, ezért az a valami, ami maradt belőle, annyira érdektelen és jellegtelen”, miközben a néppárti németek „szíve helyén már jó ideje pénztárgép kattog").

A blogposzt születését azonban vélhetően nem az elmúlt hetek eseményei, hanem az váltotta ki, hogy szerdán Manfred Weber az Európai Parlament plenáris ülésén – néppárti frakcióvezetőként – már egészen odáig jutott, hogy követelte a magyar kormány intézkedései nyomán indított jogállamisági eljárás napirendre vételét, így fejezve ki, hogy az Európai Néppárt bizony nem hajlandó követni Orbán Viktort és a Fideszt az általuk választott úton. Mindez pedig a kormánybiztos szerint több a soknál, így aztán arra jutott:

Remélem, ebből a Weberből nem lesz semmi. Már így is sokkal magasabbra jutott, mint kellett volna. Juncker dülöngélése, feleségével folytatott mobilozása a pulpitusról legalább elszórakoztatott, miközben persze kínosnak találtam. De Weberben nincs semmi szórakoztató. Ő csak kínos.