Meglepetésre számítok

Ha Orbán Viktor most azt mondaná, hogy a konszolidáció korszaka jön, békés hangvételt üt meg, a kormányközeli médiafelületek nem támadják tovább személyükben az ellenfeleket, akkor ön szerint ez mennyire lenne hiteles?

Semennyire. 2014 előtt elhangzott ez az ígéret. Láthattuk, hogy nem valósult meg. Nem hiszek abban, hogy ez a Fidesz képes konszolidálódni, miközben a politikai változásban hiszek, hiszen a Jobbik is egy változáson ment át...

Ha Orbán Viktornak nem hihető, akkor Vona Gábornak hihető egy ilyen ígéret?

Orbán Viktor nyolc évig kormányon volt. Lett volna lehetősége konszolidálódni, de ő már nem tud, és valószínűleg nem is akar. Egyébként a változás a politika természetes része. Nincs olyan párt ma Magyarországon, amely ne esett volna át változáson. A Jobbik egy nemzeti radikális rétegpártból lett a bal- és jobboldali megosztottságokon átlépő nemzeti néppárt. A Fidesz liberális pártból lassan egy szélsőjobboldali párttá vált. Az MSZP Moszkva-barát, kommunista pártból egy brüsszelista szocdem párttá. Hogy a mi fejlődésünk hiteles-e? Az elmúlt időszakban számtalan olyan pillanat volt, amikor többre volt szükség, mint kommunikálni a változást, demonstrálni kellett, hogy ez politikai tartalmat is jelent. A vizsgahelyzetekben jól teljesítettünk.

De mintha még mindig kétfelé igyekeznének játszani. Ott van alelnökként Toroczkai László, aki még mindig elég radikális hangot tud megütni. Morvai Krisztina is jobbikos színekben politizál, Kovács Bélánál nem sikerült hitelesen cáfolni az oroszbarátságot, mégsem búcsúztak el tőle. Ilyen egy néppárt?

Egy néppártban sokféle hangnem elfér. Amikor azt kellett bizonyítani, hogy a Jobbik egy európai értelemben vett demokratikus erő, amelyiknek a programjától senkinek sincs félnivalója, szerintem az elmúlt években mindig tisztességesen vizsgáztunk, léptünk, szólaltunk meg.

A hitelességünket megkérdőjelezni próbálók csupán a néppártosodás előtti dolgokat, felvételeket, nyilatkozatokat vethetik a szemünkre.

Morvai Krisztina egyébként soha nem volt Jobbik-tag, járta mindig a maga útját, és ebben a legelején így állapodtam meg vele. Kovács Béla pedig soha nem titkolta, hogy Oroszországra pozitívabban tekint, mint mások, de ez még nem bűncselekmény. Amivel vádolják, azzal kapcsolatban azt tudom mondani, hogy ha bizonyítást nyer, akkor nincs helye a Jobbikban, egyébként Kovács Béla kilépett a Jobbikból.

Ha százalékban kellene kifejezni, hogy a néppártosodást mennyire a meggyőződés és mennyire a hatalmi cél vezérelte, mit mondana?

Száz és nulla.

Őszintén?

Őszintén. Ha bennünket taktikai szempont vezérelt volna, akkor a legrosszabb irányba mentünk volna el. Pont most, a migráció kapcsán nagy lehetőségünk lett volna, hogy versenyt fussunk a Fidesszel, ki a keményebb. Gondoljunk csak Őcsényre…

Azért egy kis verseny így is  volt.

Kis verseny volt, de a politikai stratégiánk végig egyértelmű maradt. Mi is elutasítjuk a migrációt, a kvótákat, de nem mentünk bele olyan zsigeri és propagandisztikus kampányba, mit a Fidesz. Sokan inkább a nyolc-tíz évvel ezelőtti Jobbiktól várták volna ezt a kampányt, amit a Fidesz most folytat.

Ha már Soros-kampány és migráció, mi az, ami most megkülönbözteti a Jobbikot a Fidesztől?

A migrációt illetően?

Is.

Nagyon sok. A Fidesz nem megoldani akarja a migráció problémáját, hanem fenntartani. Nekik ez egy politikai eszköz, nekünk viszont egy feladat, amit meg kell oldani. De a kerítés felépítése és megmaradása vagy a kvóták elutasítása számunkra sem volt soha kérdéses.

Azt elfogadják, hogy léteznek menekültek, akik tényleg védelemre, oltalomra szorulnak? Mert amikor kiderült, hogy ez a helyzet, azonnal jobbszélről támadták a Fideszt.

A Jobbik annak a híve, hogy a nemzetközi egyezményeket be kell tartani. Amit elutasítunk, az az, ahogy a Fidesz ezt a helyzetet kezeli. Folyamatosan hazudtak, miközben tízmilliárdok mentek el az egybites propagandára. Három éven át szó sem volt oltalmazottakról. Nem hangzott el ez a szó fideszes politikusoktól, utána napi harmincszor. Más kérdés, hogy a migrációs válság kényszerítheti arra Magyarországot vagy Európát, hogy az oltalmazotti státusszal kapcsolatos szabályozást, egyezményt újragondolják, az újratárgyalást felvessék. Ez lehet egy olyan kiskapu egy komoly krízis esetén, ami éppen azt eredményezi, amit szerettünk volna elkerülni, vagyis az európai kulturális berendezkedés elveszítését.

Rászorulóknak menekültstátuszt, oltalmazotti státuszt adni jó dolog, vagy nem?

Jó dolog mindaddig, amíg a helyzet nem válik olyan drámaivá, hogy mindez a társadalmi akarat ellenére, a közrend és a köznyugalom szétesését okozva történik. Nem tagadható, hogy főképp muszlim országok polgárai válnak otthontalanná a háborúk miatt. Szerintem a helyes nemzetközi hozzáállás az lenne, hogy szomszédos, muszlim kultúrájú országokban, nemzetközi támogatással, Magyarország részvételével oldjuk meg ezeknek az embereknek az elhelyezését. Ha Európában lenne ne adj' isten ilyen helyzet, én nem kérném Szíriától, Iraktól, Pakisztántól, hogy a portugál, lengyel vagy magyar menekülteket fogadják be egy olyan kultúrkörben, ami nekik teljesen idegen, és társadalmi összeütközést okozhat. Van az egészben egy nemzetközi feladat...

Elértük ezt a pontot? Meg kell nézni, hogy kell-e változtatni a nemzetközi szabályozáson?

Szerintem ez egy legitim felvetés.

Azért, mert ők nem rászorulók, vagy mert túl sokan vannak?

Túl sokan vannak. A nyugat-európai társadalom is egyre kevésbé képes nagy számban befogadni más kultúrkörből érkezett menekülteket. Sokkal egyszerűbb volna, ha olyan békés és nyugodt muszlim országokban tudnánk őket elhelyezni, ahol ez ilyen kulturális problémát nem okoz, és még egyszer mondom, ehhez nemzetközi anyagi támogatás is kell. Emellett az egésznek van egy, az európai munkaerőpiacot érintő, a multikulturális társadalomépítéssel kapcsolatos aspektusa is. Nyugat-Európa multikulturális társadalmakat épít, ez eldőlt, csak az a kérdés, hogyan, milyen arányban. Kelet-közép Európában ez nem dőlt el. Jelen pillanatban a válasz itt az, hogy nem akarunk nyugati mintájú multikulturális társadalmat. Ez az én személyes álláspontom is.

A Stop Sorost megszavazzák?

Még annyira friss a történet, hogy nem alakítottunk ki álláspontot. Egyelőre próbáljuk értelmezni, mi a célja ennek, és ez már önmagában nagy feladat. Hogy túl a propagandisztikus célokon, van-e ennek valami józan ésszel értékelhető jogalkotói szándéka, vagy csak a kampány hevében, netán a migránsok eltitkolt betelepítése vagy az Elios-botrány miatt született kétségbeesett ötlet-e.

Ha arra jutnak, hogy ez propaganda, akkor érdemes megszavazni?

A frakció foglalkozni fog a kérdéssel, és fog hozni egy felelős döntést.

A tervezet a migránsokat segítő civilek ellehetetlenítését célozza. Ez jó cél, vagy sem?

A civil szféra ellehetetlenítését nem támogatjuk. Sem a háborút velük. Amennyiben a működési átláthatóságukról, a társadalmi szándék tisztaságáról van szó, akkor azt tudjuk támogatni. A civilek részéről sokszor érkezik nyomás, hogy a politika legyen átlátható, ez legitim fordítva is. Csak szerintem ez már nem erről szól. A Fidesznek egyetlenegy ügye maradt, ezt az ügyet kell kimaxolni, a kampányban fel kell valamit mutatni. Kormányzati eredményt nem tudnak felmutatni, próbálkoznak mással.

A néppártosodás siker? A közvélemény-kutatók 11-17 százalék közé mérik önöket, míg 2014-ben több mint 20-at kaptak listán.

Én nem ezekből a kutatásokból indulok ki. Érdemes megnézni, hogy a 2014-es év eleji eredmények szignifikánsan rosszabbak voltak, mint a választási eredményünk. Akkor is jellemző volt, hogy alulmérték a Jobbikot. Ha 2014-ben voltak rejtőzködő szavazók, akkor most még inkább vannak. Nem beszélve arról a tömegről, és én ezt tartom döntőnek, akik az utolsó pillanatban arra fogják adni a voksukat, akiről elhiszik, hogy képes ezt a kormányt leváltani. Ez lesz a Jobbik nagy ugrása.

Milyen a szakértői stábjuk? Ott a V18 tele jobbos szakpolitikusokkal. Ők érdekes módon nem csatlakoztak a Jobbikhoz. Ilyen szemüvegen át is sikeres a néppártosodás?

Szerintem igen. Nagyon nehéz helyzetbe hoz engem a politikai klíma, mert nagyon jó szakértői bázisunk van, csak nem tudjuk megmutatni. Olyan egzisztenciális félelem van az értelmiségben, hogy nagyon ritkán van az, hogy valaki ki mer állni.

De vannak olyan értelmiségiek, akik mégis kiállnak, elmondják, mi miért rossz most. Csak épp köztük és a jobbikos szakértők között zéró átfedés van.

De azok, akik kiállnak, egyszer már kiálltak. Voltak miniszterek, ők már ilyen értelemben a pártpolitikában megégtek egyszer, vagy legalábbis letették a névjegyüket.

Nem kudarc, hogy nincsenek olyan közéleti személyiségek, akik egyértelműen odaállnak az új néppárt mellé?

Ez a pillanat akkor jön el, amikor megnyertük a választásokat.

És akkor lesz egy lista, hogy tessék, ők a szakértőink, csak eddig lapítottak?

Igen. És nem csak az egyelőre háttérben maradókról beszélek. Akik most meg merik mutatni magukat, azok között is lesznek olyanok, akikkel mi együtt fogunk dolgozni. Végül van egy harmadik csoport, akik most is az államigazgatásban dolgoznak, mondjuk az államtitkár alatti szinteken, és egy Jobbik-kormány esetén nyitottak arra, hogy velünk dolgozzanak. Kriptojobbikosok, hogy úgy mondjam.

Ha nem sikerül túllépni a 2014-es eredményt, az kudarc lesz?

Az.

Visszafordulhat akkor a Jobbik a korábbi radikális irányba?

Nem. Ugyanis ez sem a néppártosodás kudarca, hanem a néppártosodás módjának a kudarca lenne. A néppártosodás egy olyan út, amin a Jobbiknak tovább kell mennie, tovább is fog menni, mert mindenki elkötelezte magát mellette. Más kérdés, hogy rossz eredmény esetén felvetődik a vita, hogy akkor hogyan kellene jobban csinálni.

Saját politikai jövőjét a pesszimista esetben hogyan látja?

Az nekem egy nagy kudarc.

Maradhatna a Jobbik elnöke?

Korábban már mondtam, hogy ha nem nyerünk, lemondok. Ezt továbbra is tartom. Hogy utána mi lesz velem, azt majd eldönti a párt és én.

A lemondás az ugyanaz, mint a lemondás felajánlása?

Nem, az lemondást jelent, bár utána úgyis lesz egy tisztújítás, úgyhogy lesz lehetőségem, hogy megmérettessem magam, ha szeretném. A párt majd eldönti, mit akar. De nem ebben a forgatókönyvben gondolkodom. Én meglepetésre számítok. Tudom, hogy mindenki ezt mondja, főleg ellenzékben, de tényleg úgy érzem, hogy a Fidesz az összeomlás szélére jutott. Hét éven keresztül mindenhonnan berúgták a gólokat. Szögletből, szabadrúgásból, középkezdésből, kapuskirúgásból, háttal fejelve, ollózva, most viszont azt érzem, hogy valami történt, és minden kapufa. Úgy érzem, elindult egy olyan összeomlás, aminek az lesz a vége, hogy a Fidesz vezetői egymásnak fognak ugrani. Ennek máris látni a jeleit, elindult például egy Lázár–Tiborcz-párharc, hogy kinek kell elvinnie az Elios-balhét.

Ha már Elios: mivel segíti Simicska Lajos a Jobbikot?

Úgy tudom, ránk fog szavazni, ezt bejelentette. A híresztelésekkel ellentétben nem ad nekem politikai utasítást, nem vagyok a csicskája...

Ad muníciót a politikai támadásokhoz?

Amit én érzek és érzünk, az az, hogy az ő érdekeltségébe tartozó médiumokban számunkra megnyíltak ajtók és kapuk. De amikor a Hír TV-be megyek Kálmán Olgához, nem azt látom, hogy Volner János jön utánam, utána meg Z. Kárpát Dániel, hanem a baloldali pártok, liberálisok következnek. Ezek a médiumok nem lettek jobbikosok, csupán kiegyensúlyozottak. Ez pedig változás azokhoz az időkhöz képest, amikor Simicska Lajos és Orbán Viktor még jóban voltak.

Na de közben volt egy plakátdíljük. Akkor találkoztak? Azt ki tárgyalta le?

A pártigazgatónk tárgyalt, de ezt nyilvánosságra is hoztuk.

Szóval a médián és plakáton kívül semmi más segítséget nem kapnak?

Sokszor mondták, amikor Orbán Viktort kérdeztem az Országgyűlésben, hogy biztos kaptam iránymutatást, sugalmazást, dokumentumot. Nem kaptam. Ha lenne bármilyen dokumentumom, kitenném az asztalra. Az Országgyűlésben megkérdeztem a miniszterelnököt, hogy jelentett-e valaha. Nem kaptam rá választ. Van-e neki vagy a családtagjainak be nem vallott külföldi bankszámlája, Mészáros Lőrinc a strómanja-e? Erre sem válaszolt. Azért ha belegondolunk, ehhez olyan nagy oknyomozó tevékenység, vagy Simicska Lajosnak bármiféle sugalmazása nem kellett, a sajtó eleget cikkezett ezekről az ügyekről.

Mit gondol Simicska Lajosról, és arról, ahogy a vagyonát szerezte?

Én kétszer találkoztam vele a Magyar Nemzet Szalonon. Amikor kérdeztem, azt láttam, hogy ő maga sem tagadja, felelőssége van abban, hogy ez az ország azzá vált, ami. De elmondta, hogy felelőssége van abban is, hogy ez megváltozzon. Azt gondolom, Simicska Lajosnak sokkal egyszerűbb lenne fogni a vagyonát, és azt mondani Viktornak, hogy hagyjuk egymást békén, ennyivel én szívesen eléldegélek. De nem ezt teszi, hanem valamiért harcol, és ez jelent valamit. Mások élveznék a vagyont, ő folytatja a küzdelmet. Ha valóban úgy gondolja, hogy felelőssége van az ország demokratikus útra való visszatérésében, nos, az nekem tetszik.

Az a Simicska Lajos, aki évekig mindenben asszisztált Orbánnak, most hirtelen tényleg a demokratikus fordulatért küzd? Nem csak kiesett a pixisből, és ezért most Orbánt sározza?

Az tény, hogy a vita nem a legszebb mederben folyik, de ennek én is elszenvedő alanya vagyok. Nem örülök, hogy egy szint alá lemegy a politikai vita, de ez ügyben nem hiszem, hogy nekem kell a stílus miatt magyarázkodnom.

Mit gondol arról, ahogy Simicska a vagyonát szerezte, kizárólag állami megbízásokból?

Ezt én nagyon rossznak tartom. A Jobbik programja vállalkozóbarát, de azokat kívánjuk majd segíteni, akik nem a közpénzekből, hanem a tehetségük és szorgalmuk révén akarnak érvényesülni. És nem fog érdekelni, hogy jobboldali vagy baloldali vállalkozásról van-e szó.

Arra sehol nem láttunk ígéretet, hogy ha a Jobbik kormányra kerül, Simicska Lajos nem csinálná ugyanezt a Jobbik barátjaként.

A Jobbik kormányra kerülése után senkinek nem lesz külön bejáratú lehetősége, hogy az antikorrupciós lépéseinket megkerülje. Ez Simicska Lajosra is vonatkozik.

Van különbség Simicska Lajos és Mészáros Lőrinc, Garancsi István megítélése között?

Van, igen, politikailag. Jelen pillanatban utóbbiak mégiscsak egy elképesztő módon működő, az antidemokratikus határvonalat bőven túllépő kormányt támogatnak. Korábban arról beszéltünk, hogy vitatható és elfogadhatatlan módon gazdagodtak emberek. Most arról, hogy vitatható és elfogadhatatlan módon gazdagodtak emberek, plusz ezzel legitimálnak egy olyan politikai vezetést, ami, ha 2018-ban is hatalomra kerül, az a magyar demokrácia végét jelenti, egyben újabb százezrek elmenekülését az országból, döntően a fiatalokét. Amit most Orbán csinál, az az elmúlt 28 év minden negatívumának esszenciája. Ebben az értelemben bennem legalábbis van egy attitűdbeli különbség.

Ahogy a Simicska-média régen kezelte önöket, és ahogy most a kormánymédia, aközött nagy különbség nincs.

Akkor is elutasítottam a Fidesz politikáját, de azt gondoltam, hogy demokráciában élünk. Ma már ezt nem hiszem. 2017-ig nem vettem részt abban a baloldali kórusban, hogy elveszett a demokrácia, most viszont már én is kénytelen vagyok ezt mondani. El tudom képzelni, hogy elérkezünk egy olyan pontra, hogy mindenki szégyellni fogja, hogy bármi köze volt a Fideszhez, és az emberek rejtegetni fogják a fideszes párttagkönyvüket, mint annak idején a rendszerváltáskor az MSZMP-tagkönyveket. Emiatt gondolom, hogy nagyon sokan nem is pártra fognak majd szavazni, hanem a kormányváltásra, és azt gondolom, hogy ez lesz a Jobbik nagy kitörési pontja.

Említette a baloldali kórust. Ott sokan szorgalmazzák, hogy a baloldali ellenzék működjön együtt a Jobbikkal. Önök az együttműködés milyen formájára nyitottak? Hódmezővásárhelyen a hírek szerint a Jobbikban máris feszültség van amiatt, hogy önök ugyanazt a polgármesterjelöltet támogatják, mint a baloldal.

Hódmezővásárhelyen nem indítottunk jelöltet: azt gondolom, ez megmutatja, ebben a helyzetben a Jobbik mit tart helyesnek. Országosan más a helyzet. Több oka is van annak, hogy nem akarunk a baloldallal választási együttműködést kialakítani. Egyrészt egy erkölcsi-politikai különbség, ami kölcsönös. A baloldali pártok azt mondják, mi nem tartozunk a demokratikus ellenzékhez, mi azt mondjuk, hogy ők, főleg az MSZP–DK páros felelősek az elmúlt 28 évért, azokat mi nem akarjuk visszahozni. Orbán Viktort lényegében Gyurcsány Ferencnek köszönhetjük, az ő kudarcos kormányzása szülte a Fidesz kétharmadát.

Adott esetben, ha egy egyéni választókerületben a baloldali jelöltnek van esélye a győzelemre, előfordulhat, hogy nem kampányolnak aktívan a saját jelöltjük mellett, és cserébe máshol egyes baloldali erők teszik ezt a Jobbik javára? Főleg miután az előbb mondta, hogy elveszett a demokrácia, vagyis eszerint Gyurcsány meg az MSZP mégiscsak kisebb veszélyt jelentett és jelent az országra, mint Orbán.

Sok olyan szavazó van akár itt, akár ott, akik azt mondják, hogy ha a Jobbik és a baloldal összeáll, akkor én el se megyek szavazni, vagy a Fideszre szavazok. Szerintem a kormányváltásnak nem a koordinált indulás, a Jobbik–baloldal összefogás vagy a pártok közötti megállapodás az eszköze, hanem hogy a Fideszt az emberek összefogásával kell megverni a választásokon. 106 jelölttel, saját listával indulunk, ezt tartjuk a helyes stratégiának. Az időközi választások mutatják, hogy van egy taktikai szavazás, az emberek mérlegelik, hogy melyik választókerületben melyik jelölt a legerősebb. Én erre is bátorítom az embereket.

Ráadásul a baloldal önmagával sem tudott megállapodni. Botka Lászlóval sok dologban nem értettem egyet, riválisok voltunk, küzdelmet folytattunk a kihívó szerepéért, de róla legalább azt feltételeztem, hogy kormányváltást akar. Én a baloldalon most nem látok ilyen személyt. Ma én vagyok Orbán Viktor egyetlen valódi kihívója, aki mögött egységes politikai erő, szükséges támogatás és egy megvalósítható program áll. A baloldalon azt látom, hogy mindenki a maga kis helyét próbálja pozicionálni, a másik baloldali párttal vív élet-halál harcot, vagy ami még ennél is rosszabb, valójában nem is a baloldalnak dolgozik, hanem a Fidesznek. Komoly a félelmem, hogy az MSZP és néhány baloldali politikus nem a kormányváltáson dolgozik, hanem rajta van a Fidesz fizetési listáján. Erre Botka László is egyértelmű utalást tett. Ilyen szövetségest még az ellenségemnek sem kívánok.

Kivel képzelhető el az együttműködés?

Még tavaly novemberben világossá tettem, hogy az LMP és a Momentum irányába. Bár több komoly kérdésben is nagy köztünk a nézetkülönbség, az ország érdekében erre nyitottak vagyunk, mert új pártok. Megvan bennem a remény, hogy sokkal jobbat tudunk ennek az országnak adni, mint a jelenlegi kormány. Most már talán elmondható, hogy csalódást okozott nekem az a fajta reakció, amit tavaly kaptam ezektől a pártoktól. Nem volt bennük elég erő, hogy átlépjék a kispártiságuk árnyékát.

Mit várt?

Sokkal többet. Ha akkor ősszel elkezdünk közösen dolgozni, az mindenkinek jót tett volna. A 21. századi politika ígérete, amit ez a három párt – közösen, de egymás függetlenségét tiszteletben tartva – meg tudott volna testesíteni, egy vonzó alternatíva lett volna sokaknak, sok olyat tudott volna adni egymásnak ez a három párt, ami a másikból hiányzik. Milyen jó lett volna, ha ősszel tárgyalóasztalhoz ültünk volna, és kidolgozzuk a 21. századi minimumokat. Ez egy elszalasztott lehetőség, de továbbra is nyitott vagyok az irányukba.

A néppártosodás az európai színtéren sem igazán látszik: az Európai Parlamentben (EP) volt bármilyen kísérlet a kapcsolatfelvételre a Néppárttal?

Az ottani képviselőink és a külügyi munkatársaink informálisan sokat találkoznak más EP-képviselőkkel. Egyelőre függetlenek vagyunk, mert azt látom, hogy az európai politikai paletta is átalakulóban van. 2014-ben nem volt olyan politikai képlet, amibe beletartoztunk volna. 2019-ben azt gondolom, hogy lesz. Más lesz a 2019-es EP, mint a mostani, erre nekünk is reflektálni kell.

Több baloldali közéleti személyiségnek, például Heller Ágnesnek is jelent meg ősszel a baloldalt a Jobbikkal való együttműködésre buzdító írása. Setét Jenő roma aktivista erre azt nyilatkozta, hogy ha a Jobbik kormányra kerül, el kell gondolkodniuk rajta, hogy kimenekítsék a cigányokat az országból.

Talán két interjúban is szóba került, és én mindkettőben elmondtam, hogy akiket a Jobbik korábbi politikájával megsértettünk, akiknek az nehéz pillanatokat okozott, azt etnikai, vallási hovatartozásukban bántónak élték meg, azoktól elnézést kérek. Nem ez volt a célunk soha. Mi felhívtuk bizonyos problémákra a figyelmet, lehet, hogy nem mindig a legszerencsésebb módon. De most már előre tekintek.

Egy bocsánattal el van intézve, hogy gárdistamellényben masíroztak a telepeken?

Mi nem bántottunk senkit, nem vettük el soha senkinek semmijét, és nem loptuk el az ország vagyonát. Bárcsak mindenki, akik ennél sokkal nagyobb és valódi károkat okoztak az embereknek, eljutnának eddig. Akinek pedig a bocsánatkérésem nem elég, azoknak kormányon szeretném bebizonyítani, hogy a Jobbiktól nem kell félni, és a Jobbik egy sokkal élhetőbb, szabadabb és igazságosabb országot képes teremteni, mint a Fidesz.

Csatlakozzon az Index tematikus Facebook-oldalához, és moderált körülmények között beszélgethet a cikkről.