molotov felesége

„Molotovnak finom homloka van, és úgy néz ki, úgy cselekszik, mint egy francia orvosprofesszor – rendezett, precíz, pedáns (...) Elsőrangú intelligenciájú és befolyású ember. Molotov vegetáriánus és nem iszik. Ő kapja Sztálintól a piszkos munka javát” – írta John Gunther amerikai újságíró 1938-ban Vjacseszlav Mihajlovics Molotovról, aki akkoriban a Népbiztosok Tanácsa, azaz a szovjet kormány élén állt. Mások nem fogalmaztak ilyen finoman: Molotov még Lenintől a „kőseggű” becenevet kapta, amiért állhatatosan képes volt bármilyen hosszú értekezletet végigülni. A végletekig fegyelmezett, hidegvérű, könyörtelen pártmunkás 1986-ban bekövetkezett halálakor az egyetlen államférfi volt, aki elmondhatta magáról: kezet fogott Leninnel, Sztálinnal, Churchill-lel, Hitlerrel és Himmlerrel is.

Molotov befolyása vitathatatlan volt a Szovjetunióban: ő felügyelte a mezőgazdaság kollektivizálását (amely során parasztok tömegeit bélyegezték kuláknak), személyes felelőssége volt az 1930-as években bekövetkezett éhínség kialakulásában (halálbüntetés terhe mellett megtiltotta a parasztoknak az aratás után a földeken maradt gabonaszemek összegyűjtését), és az 1934-ben indult tisztogatási hullámban is jelentős szerepet játszott: ellenvetés nélkül írta alá a Sztálin által követelt halálos ítéleteket, sokszor saját párttársai és korábbi harcostársai ellen. 1939-ben Molotov jegyezte Joachim von Ribbentrop náci külügyminiszter társaságában azt a bizonyos paktumot: a megnemtámadási egyezmény titkos záradékában a két politikus gyakorlatilag felosztotta Közép- és Kelet-Európát Németország és a Szovjetunió között.

A gyöngy és a kalapács

Molotov régi bolseviknek számított. 1890-ben egy bolti alkalmazott gyermekeként, Vjacseszlav Mihajlovics Szkrabin néven született, és már gimnazista korában a kommunizmus híve lett. A mozgalomban, mint mindenki, ő is fedőnevet választott magának: a molot, azaz a „kalapács” szó után lett belőle Molotov. A cári rendőrség nem nézte jó szemmel a ténykedését, két alkalommal is száműzték Szibériába, ahonnan mindkét alkalommal visszaszökött Moszkvába. 1917-től kezdve Sztálin elszánt híveként ismerték a mozgalomban. Ott ismerte meg a nála hét évvel fiatalabb Polina Szemjonovna Perlt is, aki jiddis származású vezetéknevének orosz változatát használta fedőnévként a mozgalomban: mind a Perl, mind a Zsemcsuzsina jelentése „gyöngy”.

Cigarettagyárból a kozmetikai ipar élére

Polina egy szakácsnő gyermekeként nevelkedett a mai Ukrajna egyik kisvárosában. Édesapja korán elhunyt, így 11 évesen már dolgoznia kellett: egy cigarettagyárban vállalt munkát. Húszévesen csatlakozott a bolsevik forradalmárokhoz, egyre aktívabb szerepet vállalt a pártban, 1920-ban pedig feleségül ment Molotovhoz, akinek karrierje szélsebesen ívelt fölfelé: 1921-ben a Központi Bizottság egyik tagja lett Lenin javaslatára, Lenin visszavonulása után pedig, amikor Sztálin lett a Bolsevik Párt első titkára, Molotov lett a helyettese. Polina Zsemcsuzsina eközben egy parfümgyárban dolgozott, majd rövidesen a gyár igazgatója lett.

1929-ben örökbe fogadtak egy kislányt, Szonját, 1930-ban pedig megszületett Szvetlána nevű lányuk. 1933-ban, amikor férje már a Népbiztosok Tanácsa elnöke, azaz kormányfő volt, Polina a Szovjetunió kozmetikai trösztjének igazgatója lett. Még az Egyesült Államokba is ellátogathatott, hogy tanulmányozza az amerikai kozmetikai ipart. 

Házasság Sztálin mellett

Molotov és Sztálin a Kreml épületegyüttesében ugyanis igen közel laktak egymáshoz, és Polina Sztálin feleségének, Nagyezsdának a legjobb barátnője volt, ez azonban nem jelenti azt, hogy élvezte volna a diktátor bizalmát: egyesek szerint Sztálin folyamatosan ösztökélte Molotovot arra, hogy váljon el, mert tartott a „zsidó befolyástól”, amit felesége gyakorolhat rá. Polina egyik testvére ugyanis még az 1920-as években Palesztinába vándorolt, bátyja pedig Sam Carp néven elismert amerikai üzletember volt. De Sztálin nemcsak Polinához viszonyult ellenségesen: maga javasolta Molotovnak, hogy néhány elvtárs feleségét „le kell ellenőrizni, [...] hiszen a nők akaratlanul is tudomást szereznek a történésekről”, azaz mindarról, ami a politika színfalai mögött történik, ráadásul a feleségek potenciális riválist jelentenek a párt számára – Sztálin logikája szerint ugyanis lehetetlen egyszerre egy nőt és egy eszmét is szeretni.

A marxizmus a szerelmes levelekből sem hiányozhatott

Márpedig Molotov – legalábbis a Simon Sebag Montefiore történész által idézett levelek szerint – őszintén szerette feleségét: 

„Polinka, kedvesem, szerelmem! Nem tudom magamban tartani, hogy gyakran úrrá lesz rajtam a türelmetlenség, és nem vágyom másra, csak közelségedre és ölelésedre. Csókollak, imádott szerelmem!”

Egy másik levélben így ír feleségének: „Türelmetlenül várom, hogy végre megcsókolhassalak, imádott, édes szerelmem (…), ragyogó szerelmem, szívem és boldogságom, örömöm, Polinka.” Ugyanakkor a marxizmus a szerelmes szavak közé is beszivárgott: „Policska, kedvesem! (...) Rendkívül fontos a marxista klasszikusok olvasása. (...) El kell még olvasnod néhány most megjelenő Lenint, majd sok Sztálin-könyvet. (...) Türelmetlenül várom, hogy találkozhassunk.”

Sztálin ellenszenve a Simon Sebag Montefiore által „okos és kacér”, „mindig jól öltözött” nőként jellemzett, ambiciózus Polina iránt felesége halála után mélyült el. Polina volt az a személy, aki Nagyezsda Allilujevát utolsóként látta életben: a Sztálin társaságában elköltött utolsó vacsora után a Kremlben sétálgatott vele, meghallgatta panaszait, majd amikor úgy tűnt, Nagyezsda kezd megnyugodni, elbúcsúztak egymástól, és hazaindult. Nagyezsda azonban titokzatos körülmények között még aznap este meghalt (erről itt írtunk bővebben), Polina pedig hamarosan Sztálin célkeresztjébe került. Ráállította Lavrentyij Beriját, és 1939-ben rövidesen találtak is „bizonyítékokat”, amelyek alapján a Politbüro megvádolhatta. (A szavazáson Molotov tartózkodott.) Gondatlansággal vádolták, leváltották népbiztosi posztjáról, és megrovásban részesítették, de ekkor még viszonylag olcsón megúszta: a szovjet textilipar vezetőjeként a Könnyűipari Minisztériumban folytathatta karrierjét, majd ő lett a Szovjetunióban az első női miniszter, amikor rábízták a Halászati Minisztérium vezetését. 

Molotov feleségének letartóztatása

Molotovékat általános vélekedés szerint sznobnak tartották a párt berkein belül. Lányuk, Szvetlána Molotova volt a „bolsevik hercegnő”, aki visszaemlékezések szerint mindennap új ruhában, illatfelhőben úszva jelent meg a Külügyi Kapcsolatok Intézetében, ahol a pártfunkcionáriusok gyermekei tanultak. Polina az 1940-es években talán azt hihette, hogy visszakerült Sztálin kegyeibe, de a diktátor egyre növekvő ellenszenvvel tekintett Molotovékra: paranoiájában arra gyanakodott, hogy egy zsidó összeesküvés készülődik ellene (1948 decemberében Golda Meir izraeli politikus Moszkvába látogatott, és Polina Zsemcsuzsina feltűnően sokat beszélgetett vele), és régi rögeszméje a politikusfeleségek veszélyességéről ismét előkerült. 1948 decemberében rávette Molotovot, hogy váljon el feleségétől, de ez sem volt elég: koholt vádak sokaságát gyűjtötte össze Polina ellen (amelyek között orgiákon való részvétel éppúgy szerepelt, mint a zsidó összeesküvés), és Zsemcsuzsinát kizárták a pártból. Ezúttal a férje sem mert tartózkodni: illedelmesen megszavazta a kizárást.

Polina Zsemcsuzsinát 1949. január 21-én tartóztatták le. (Testvérei és orvosa is hasonló sorsra jutottak, többen közülük börtönben lelték a halálukat.) 

Többen úgy tudták: meghalt a mostoha körülmények között, de Berija megsúgta Molotovnak, hogy Polina életben maradt, bár az alkohol rabjává vált, és Sztálin 1953-ban bekövetkezett halála után Berija hazaengedte. Állítólag hazaérkezésekor az első kérdése az volt, hogy van Sztálin, majd amikor meghallotta a diktátor halálhírét, elájult.

A száműzetés után

Polina nem tért vissza a politikai életbe, Molotovval viszont ismét összeházasodtak. Amikor lányai megkérdezték, mi volt az a három dolog, amire szüksége volt a száműzetésben, hogy túlélje azt, így válaszolt:

„Szappanra a tisztaság miatt, kenyérre, hogy ne haljak éhen, és hagymára az egészségért.”

Molotov 1953-tól 1956-ig a Szovjetunió külügyminisztereként az egyik utolsó hatalomban maradt sztálinista volt, Hruscsov azonban félreállította: Mongóliába küldte nagykövetnek, majd Bécsbe, ahol a Nemzetközi Atomenergia-ügynökségnél képviselte a Szovjetuniót. Felesége meghurcolása, az általa elkövetett bűnök és tisztogatások egy percig sem ingatták meg Molotov Sztálinba vetett hitét: egy ízben így beszélt Szvetlana Allilujevának, Sztálin lányának: „Apád lángelme volt. Manapság nincs forradalmi szellem, csak megalkuvás mindenütt. Az egyetlen reményünk Kína. Csak ők tartják életben a forradalmi szellemet.”

1962-ben Molotovot minden politikai posztjáról elmozdították, ezután feleségével együtt csendesen, a politikától visszavonulva élték öreg napjaikat. Polina 1970-ben, 73 éves korában hunyt el, Molotov viszont a gorbacsovi enyhülést is megélte: 1986-ban, 96 esztendősen halt meg. Soha nem célzott arra, hogy megbánta volna bármely tettét. (Az idézetek és a cikk fő forrása Simon Sebag Montefiori Sztálin – A Vörös Cár udvara című könyve.)

Ha szívesen olvasnál egy másik befolyásos szovjet nőről is, ezt a cikket ajánljuk.