Budapest, 1946. június 22. A népbíróság tárgyalótermének csendjében csak a tollak sercegése és a vádlott halk lélegzetvétele hallatszik. A pulpitus mögött egy férfi áll, kinek vállára sorsok felett kimondott ítéletek nehezednek. A bíró, aki már kommunista és nyilas bűnösöket is felelősségre vont, most maga kénytelen a börtönnel szembenézni. Az ilyen esetekre mondják, hogy akasztják a hóhért. A különös életútról Nánási László írt tanulmányt.
Ezért várt börtön a bíróra
Miskolczy Ágost a Horthy-rendszer alatt a koronaügyészi hivatal meghatározó alakja volt, és ebben a tisztségében számos politikai perben játszott kulcsszerepet. Nem volt megalkuvó ember, jogászként a törvény volt az egyetlen igazodási pontja. Ám ebben a viharos korban a törvény gyakran a politika játékszerévé vált. Szálasi Ferencet, a fasiszta eszméktől megszállott nemzetvezetőt már évekkel azelőtt elítélte, hogy hatalomra került volna. Nemcsak politikailag, hanem jogilag is veszélyesnek tartotta a nyilasok megerősödését, ezért hazaárulás vádjával próbálta elszigetelni őt a politikától.

A 8. kerületben éppen 80 éve tört ki a nyilasok és nácik elleni felkelés, amely a hazai ellenállás legjelentősebb momentuma volt.
Tovább olvasom
De a kommunistákról alkotott véleményét sem rejtette véka alá, mert úgy látta, hogy ők sem kevesebb kárt okoznának a nemzetnek. Miskolczy tudta: ha a világ enged ezeknek az eszméknek, a nemzet sorsa végleg megpecsételődik. 1943-ban Kádár Jánost is ő ítélte el: az akkor még illegális kommunista eszmék hirdetése miatt államellenes szervezkedés vádjával juttatta börtönbe.
A történelemben ritkán fordul elő, hogy valaki két ennyire ellentétes politikai rendszer vezéralakjaival is szembekerüljön ugyanabban a szerepben.
Érdekes módon amikor 1945-ben Szálasiból teljhatalmú vezető lett, nem nyúlt utána. A második világháború végével azonban megváltoztak a hatalmi viszonyok, és azok, akik a Horthy-korszakban az igazságszolgáltatás oszlopos tagjai voltak, maguk is üldözötté váltak. A háború utáni új rendszer nem tűrte a régieket: a szovjet típusú berendezkedés előkészítésének időszakában az új hatalmasok bosszút álltak mindazokon, akik az előző államhatalom érdekeit védték.
A történelem fordulatai
Miskolczy makacs, konok hangja is kényelmetlenné vált azok számára, akik a kommunista Magyarországot építették. Nemcsak az volt a bűne, hogy egyszer már ítélkezett Kádár felett, hanem az is, hogy az új hatalmat sem tartotta legitimnek. Így lett egyszerre a múlt és a jelen áldozata: a népbíróságok igazságszolgáltatása elérte őt is, és a vádlottak padjára került.

1946. június 22-én a Budapesti Népbíróság népellenes bűntett miatt öt év börtönre, hivatalvesztésre és politikai jogainak tízévi felfüggesztésére ítélte. Az a bíró, aki egykor ítélkezett, most a rabok sorába állt. Az ítélet valójában politikai bosszú volt: Miskolczyt el akarták tüntetni a történelem színpadáról. A férfi, aki a jog nevében egykor másokat börtönbe küldött, ezért kényszerült most maga is rács mögé. A börtön falai között keserűen ismételgette:
ő mindig a törvényt szolgálta – a törvény azonban elárulta őt.
1950-ben szabadult, de már nem olyan emelt fővel, mint amikor elítélte mind a vörösöket, mind a fasisztákat. Megtört emberként hagyta el a celláját, tudva, hogy a világ már nem kíváncsi rá. A jog, amelyet egy életen át szolgált, már nem volt alternatíva számára, arra a pályára nem térhetett vissza. Sem állása, sem tekintélye, sem reménye nem maradt. Egykor a törvény és az ítélkezés embere volt, de immár maga is számkivetett lett. Élete hátralévő éveit visszavonultan élte, távol a hatalomtól, amely egykor felemelte, majd eltiporta. 1953-ban, 69 évesen hunyt el – méltatlanul elfeledve egy olyan korban, amely addigra az utolsó szálig lecserélte a korábbi éra kiszolgálóit.
Múló rendszerek, örök sorsok
A történelem különös játékot űz az emberekkel. Valaki, aki a törvény betűjét alkalmazta kétfajta későbbi totalitárius rendszer vezérére, végül maga is a hatalom áldozatává vált. Miskolczy életútja a 20. századi magyar történelem változásainak görbe tükre: ahogy a politikai szelek iránya változott, úgy lettek a szereplők üldözőből üldözötté, bíróból vádlottá.
A hajdani koronaügyész balsorsa nem egyedülálló a 20. századi magyar történelemben. De különösen ironikus, hogy az a rendszer taszította börtönbe, amelynek egykori üldözöttje az 1950-es évekre már a hatalom csúcsára ért.
Ha kíváncsi vagy, milyenek lesznek a jövő börtönei, ide kattintva erről is olvashatsz.