Ebben a városban sosem sütne a nap, megdöbbentő trükköt vetnek be a helyiek

Norvégiában, Oslótól mindössze két és fél órányira nyugatra fekszik egy történelmi iparváros, Rjukan. A város nagy múltra tekint vissza a mezőgazdaság terén, de egészen 2013-ig a lakosok az év felét sötétben töltötték. 

Rjukan egy keletről nyugatra elnyúló völgyben fekszik. A környező magas hegyek árnyéka és a nap télen alacsonyan álló helyzete miatt a város egész télen sötétbe burkolózott. 

A norvég városba évekig nem sütött be a nap 

A város lenyűgöző látványát a háttérben húzódó 1883 méter magas Gaustatoppen hegy adja, amely a település déli oldalán fekszik, és a környék legmagasabb csúcsa. Több kísérlet is született arra, hogyan csalogassák be a völgybe a kósza napsugarakat. 1913-ban egy helyi vállalkozó, Sam Eyde felvetette az ötletet, hogy a hegytetőn helyezzenek el hatalmas tükröket, hogy a fénynyalábokat a városra tudják irányítani, azonban akkoriban még nem rendelkezett a rendszer megvalósításához szükséges technológiával.

Egy köztes megoldásként a cége kontójára megépítette Észak-Európa első drótkötélpályáját. A felvonót úgy tervezték meg, hogy a völgylakókat a Hardangerviddának, Norvégia legnagyobb nemzeti parkjának lábához vigye fel, ahol mindenki szabadon élvezheti a melengető napsugarakat. Végül 2013-ban az évszázados ötlet végre megvalósult. A város tükörrendszert épített, hogy a napfényt a lakóházak irányába terelje. 

Rjukan kalandos történetre tekint vissza 

Az 1900-as évek elején Sam Eyde megvásárolta a Rjukanfossen vízesést, és megépítette a Vemork nevű vízerőművet, amelyet a városról neveztek el, ahol a vízesés található. A hegyek, vízesések és folyóvölgyek káprázatos tájain elhelyezkedő helyszínen vízerőművek, távvezetékek, gyárak, közlekedési rendszerek és városok helyezkednek el. A komplexumot a Norsk-Hydro vállalat hozta létre, hogy a levegőben lévő nitrogénből mesterséges műtrágyát állítsanak elő. Azért építették, hogy kielégítsék a nyugati világ növekvő mezőgazdasági termelési igényét a 20. század elején. 

A vállalat városai, Rjukan és Notodden munkásszállásokat és szociális intézményeket hoztak létre, amelyek vasúton és komppal kapcsolódtak a kikötőkhöz, ahol a műtrágyát leszállították. A Rjukan-Notodden telephely az ipari eszközök és a természeti táj kivételes kombinációját alkotta meg. A 20. század eleji új globális ipar példájaként emelkedik ki. A lenyűgöző komplexum az UNESCO ipari örökségeként van nyilvántartva. 

A második világháború alatt Németország kihasználta a terület természeti erőforrásait, és Hitler nukleáris programján dolgozó üzemet hozott létre. Az üzemet nehézvíz előállítására használták, amelyre a németeknek szüksége volt az atombomba sikerese elkészítéséhez. A nehézvizet előállító Vemork-üzem egy meredek domboldalon kapaszkodott. A katonák a szakadékhoz érve, amely egyfajta védőárokként szolgált, láthatták, hogy hiábavaló lenne megpróbálni átkelni az erősen őrzött hídon. Ezért a sötétség leple alatt leereszkedtek a szakadék aljára, átkeltek a befagyott patakon, és felmásztak a meredek sziklákon az üzemhez, így teljesen megkerülve a hidat. A németek járhatatlannak gondolták a szakadékot, ezért nem védekeztek egy ilyen megközelítés ellen.

A gyár visszafoglalását nem nehézfegyverekkel és pilótákkal oldották meg, hanem egy csapat síelővel, akik lopakodva közelítették meg az épületet. A norvégok képesek voltak átosonni az őrökön, és a norvég ellenállóktól kapott térképekre támaszkodva megtalálni az utat a nehézvizet előállító helyiséghez. A nehézvízterembe belépve gyorsan elhelyezték az időzített robbanószerkezeteket, és távoztak. A robbanás utáni káoszban pedig észrevétlenül elhagyták a tett helyszínét.

Senki sem vesztette életét, és egyetlen lövést sem adtak le egyik fél részéről sem. A német atombomba-fejlesztés emiatt annyira lelassult, hogy soha nem fejeződött be időben, és nem befolyásolta a háború kimenetelét.

(Képek: Getty Images Hungary)

• norvégia
• napsütés
• hegyvidék
• atombomba
• történelem
• unesco
• Utazás