Éreznek bűntudatot a kutyák? Ezt jelenti, amikor sajnálkozóan néznek

Vajon tényleg a bűntudat jelenik meg a kutya viselkedésében, miután valami rosszat csinált, vagy valami egészen más? A kutatások meglepő eredményt hoztak.

A közösségi oldalak tele vannak olyan videókkal, amelyeken a kutya úgy jelenik meg, mintha bűntudat kínozná, amikor lebukik a gazdi előtt, hogy rosszaságot csinált. A kutatók azonban úgy gondolják, ez tévútra viszi az embert.

Mindenki ismeri ezt a nézést: azt sugallja, hogy a kutya a bűntudat érzését éli át

A kutya számára mást jelent a bűntudat

J. R. Ackerley 1956-ban megjelent Kutyám, Tulipán című könyvében emlékezik meg egy esetről, amelynek során szeretett kutyája, Tulipán a bűntudat jeleit mutatta, miután véletlenül megharapta őt. „Mindannyian követünk el hibákat, és ő rettenetesen sajnálta. Hanyatt vetette magát a füvön úgy, hogy az összes lába égnek állt. Majd később, amikor meglátta a kötést a kezemen, a sarokba ült, a hálószoba legsötétebb sarkába, és ott is maradt a délután hátralévő részében. Ennél többet nem tehetett” – fogalmazott a szerző.

A jelenettel könnyen azonosulni tudunk, de vajon hogyan értékelhető Tulipán viselkedése? Annak ellenére, hogy sok olyan kutyát látunk, akik látszólag „bűnbánó arcot” vágnak vagy látványosan bujkálnak azután, hogy rossz fát tettek a tűzre, ilyenkor nem egészen úgy éreznek, mint ahogy mi hisszük.

Annak megértéséhez, hogy miért nem valószínű, hogy kedvenced szégyelli magát, amiért megette a pizzád, fontos tudni, hogy mi a különbség az elsődleges és másodlagos érzelmek között. „Az elsődleges érzelmeket általában nem tanult reakcióknak tekintik. Ezeket bizonyos tényezők automatikusan válthatják ki, és hosszú evolúciós folyamatok eredményei lehetnek – magyarázta dr. Ljerka Ostojić, a horvátországi Rijekai Egyetem kutatója és professzora.

Az összetettebb, másodlagos érzelmek ezzel szemben megkövetelhetik a helyzet valamilyen szintű kognitív értékelését. És valószínűleg egy elsődleges érzelem átélése nyomán jelentkeznek. A tudomány eddig azt sugallta, hogy a kutyák nem élnek át másodlagos érzelmeket.

A bűntudat, amely öntudatot igényel, és gyakran a társadalmi normák befolyásolják, ebbe a kategóriába tartozik.

Az igazság ugyanakkor az, hogy a kutyák megtapasztalhatnak bizonyos másodlagos érzelmeket is. Ilyen például a féltékenység, ahogy az egyes kutatásokból kiolvasható.

Mi vetítjük ki az érzést

„Sok kutató antropomorfizmusként értelmezi a kutyák »bűntudatát«” – magyarázta Ostojić. Ez azt jelenti, hogy az ember hajlamos lehet bizonyos érzelmeket a kutyákra kivetíteni. Egy 2015-ös tanulmányból például az derült ki, hogy azok a résztvevők, akik általában magasabb szintű bűntudatot éltek meg, hajlamosabbak voltak azt gondolni, hogy a rosszalkodó kutyák viselkedése is ezt az érzést tükrözi.

Julie Hecht állatviselkedés-kutató szerint a jelek alapján az fogalmazódhat meg az emberben, hogy „mennyire egyformák vagyunk”. Ám a kutatásokból nem egészen ez szűrhető le. Mint mondta, az állatok viselkedése valószínűleg inkább a konfliktusok csökkentésére és a büntetés mérséklésére irányulhat.

Nem bűntudatod, hanem félelmet érezhetnek.

Kísérletek is alátámasztják

Alexandra Horowitz, a Barnard College Dog Cognition Lab igazgatója egy 2009-es tanulmány keretében figyelte meg, hogyan viselkednek a kutyák, miután leszidják őket. A vizsgálat során a résztvevőknek arra kellett kérniük kutyáikat, hogy egy bizonyos finomságot ne egyenek meg. Ezután elhagyták a szobát, a kutyák pedig vagy megkapták a csemegét, vagy elvették azt tőlük.

Azok az emberek, akik azt hitték, hogy távollétükben kedvenceik megették a csemegét, megszidták őket, ami bűntudatos magatartást váltott ki. A bökkenő csak az, hogy a szidás után a „bűntudat” gyakoribb volt azoknál a kutyáknál, akik valójában nem ették meg a finomságot. Ez azt mutatja, hogy hiányzik a kapcsolat a vétkesség és a bűnösként való viselkedés között, és az inkább az emberi jelzésekkel függhet össze.

Egy másik tanulmányban a kutatók annak az elméletnek jártak utána, miszerint egyes kutyák a szidás előtt is bűnösségükre utaló viselkedést tanúsítanak. Miután megadták a kutyáknak a lehetőséget, hogy szabályt szegjenek azáltal, hogy a gazdi távollétében elcsenjék az emberi ételt az asztalról, ők nem tűntek bűnösebbnek azoknál a társaiknál, akik hozzá sem nyúltak. Ezen túlmenően azt találták, hogy az emberek a kutyájuk viselkedése alapján (szidás hiányában) nagyobb valószínűségnél képesek megállapítani, hogy kedvencük vétkezett-e.

Ez nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy a bűntudat megelőzheti a szidást. Ám azt sugallja, hogy ha megtörténik, a bűnösként való viselkedés egyszerűen annak a következménye, hogy a kutya összekapcsolja a múltbeli büntetést az aktuális helyzettel.

Káros megerősíteni ezt a viselkedést

Az ember számára talán kényelmesebb, ha hibáztathat valakit, amikor valami rosszul sül el, és így felmentheti magát az alól, hogy a viselkedés kiváltó okát megvizsgálja és kezelje. Legyen ez idegesség, félelem, fájdalom, vagy valami egészen más. A kutyák azonban ezáltal nem kapják meg azokat az eszközöket, amelyek révén megérthetnék, hogyan kellene viselkedniük.

Ha viselkedésük büntetéssel jár, az félelemhez vezethet. Mint minden félelemalapú képzés, ez sem segíti elő a hosszú távú változást, és károkat okozhat.

A kutatók ezért óva intik a gazdikat attól, hogy kutyáikat ilyen viselkedésre buzdítsák. Akár olyan módon is, hogy közben videókat készítenek róluk. Lehet, hogy az adott pillanatban mulatságosnak tűnik, de negatív érzelmeket kelthet a kutyában, és ez ronthatja a már kialakult kötelékeket.