Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Levélben fordult szerkesztőségünkhöz – névvel, címmel, telefonszámmal – egy családapa, mert úgy véli, ami velük történt, nem csupán a családjuk számára volt megalázó, hanem fontos tanulságokkal is szolgál, és talán a jelenlegi gyakorlat újragondolásához is elvezethet. A panaszra a Szépművészeti Múzeum is válaszolt, a történet dióhéjban így foglalható össze:
És akkor most nézzük a család történetét az apa szemszögéből teljes terjedelmében.
„Az alábbi esetet azért írtam le és küldöm el Önöknek, mert talán érdekesnek és fontosnak találják a benne leírtakat – kezdi az apa levelet. – Úgy érzem, hogy a történtek nem csupán családunk számára voltak megalázók, illetve fontos tanulságokkal szolgálhatnak. A célom, hogy egy ilyen eset megjelentetésével talán nagyobb megértést tanúsítanak olyan bürokratikus döntéshozók, mint amilyen a Szépművészeti Múzeum vezetősége is lehet.
A történetünk, remélhetőleg, másokat is elgondolkodtat arról, hogyan lehetne újragondolni a jelenlegi gyakorlatokat, hogy azok inkább befogadók és családbarátok legyenek. Nem táplálok túlzott reményeket, de ha a cikk esetleg elég figyelmet kap,
akár politikai vagy jogi változásokat is ösztönözhet, például egyes szabályok újragondolását, ahogyan ez több esetben is sikerült az Index által megírt, feltárt ügyek esetében is.
Az alábbi történetet azért osztom meg, mert rendkívül sértő és megalázó élmény volt a feleségem számára, és a gyerekeink is döbbenten tapasztalták, hogy velünk mint családdal hogyan bántak.
Hétvégenként gyakran járunk múzeumokba vagy kirándulni. 2025. március 9-én úgy döntöttünk, hogy végre megnézzük a régóta tervezett Munkácsy-kiállítást a Szépművészeti Múzeumban. Mindenhol, ahol erre lehetőség van, családi jegyet szoktunk vásárolni, hiszen ez a családoknak járó kedvezmény. Eddig sehol nem merült fel kérdésként és kifogásként a családtagok származása.
A családi jegy lényege a család egysége, létezése, független egyes családtagok származásától.
A pénztárnál azonban a pénztáros hölgy, ránézve a feleségemre, akiről egyértelmű volt számára, hogy »nem idevalósi«, közölte, hogy a családi jegy csak magyar vagy EU-s állampolgároknak jár. Sőt, még azt is szerette volna tudni, hogy a gyerekeink beszélnek-e magyarul, és igazolnunk kellett volna, hogy magyar állampolgárok.
A feleségem családegyesítés céljából kiadott tartózkodási engedéllyel él Magyarországon, de nem magyar állampolgár. Főleg azért nem, mert a tartózkodási engedélyek és az állampolgársági szabályok folyamatosan változnak, és egyre nehezebbé válik megszerzésük, a szabályok nem tesznek kivételt gazdasági bevándorlók és családi okokból itt tartózkodók között. Úgy tűnik, számára, magyar állampolgárság hiányában, nincs családi jegy.
Értetlenségünket és felháborodásunkat látva a pénztáros hölgy ekkor szabadkozni kezdett. A pénztáros láthatóan kellemetlenül érezte magát, de hozzátette: ez a törvény, nem tehet kivételt, és ha nem tetszik, panaszkodjak Orbán Viktornál, mert ők hozzák a szabályokat.
A pénztáros hölgy is elismerte, hogy ez így helytelen, bár nem vagyok biztos abban, hogy nem az ő túl bürokratikus hozzáállása miatt alakult így ez az eset, de higgyük el neki, hogy a múzeum vezetősége ezt tényleg nagyon komolyan számonkéri tőle, esetleg állását kockáztatja” – idézi fel az esetet az apa.
„Mivel számunkra ez hihetetlen és nagyon sértő volt, ezért vezetőt, menedzsert kértem – folytatja. – A menedzser megerősítette, hogy a szabály valóban létezik, de felajánlotta, hogy »kegyesen« elhiszi, hogy a gyerekeink magyar állampolgárok, és így mi, azaz a magyar állampolgár szülő és a gyerekek, megvehetjük a családi jegyet – de a feleségemnek teljes árat kell fizetnie, mintha nem lenne része a családunknak.
Természetesen itt már nem számított számunkra a »kegyes« ajánlat, mert itt már nem a pénzről volt szó, hanem arról az üzenetről, hogy a feleségem – gyermekeim édesanyja, aki a családunkért áldozatot hozott, aki támogatott abban, hogy a gyerekeim magyar környezetben nőjenek fel – nem számít teljes értékű családtagnak. Az ország vagy a múzeum szemében ő csak egy eltűrt, megtűrt idegen.
Elkeseredettségünkben úgy döntöttünk, inkább kihagyjuk a Munkácsy-kiállítást, és átmentünk egy másik múzeumba, ahol gond nélkül megváltottuk a családi jegyet, ahol senkinek eszébe sem jutott, hogy megkérdőjelezze a családunk egységét. Szívesen megnevezném a múzeumot, vagy felsorolnám azon múzeumokat, kastélyokat, műemlékeket, ahol a családi jegy kiváltása nem volt gond. De inkább nem teszem, nehogy miattunk kerüljenek bajba, és miattunk szigorítsanak.
Tényleg érthetetlen, hogy a törvényhozók miért nem tesznek különbséget gazdasági bevándorlók és azok között, akik vegyes családban, közös gyerekekkel élnek itt. Nem az lenne a cél, hogy minél több magyar gyerek nőjön fel az országban? Nem az lenne a cél, hogy pl. a kivándorolt magyarok hazatérjenek – még akkor is, ha a párjuk nem magyar állampolgár? Léteznek »másodrendű« magyar családok? Azok a családok, amelyekben mindkét szülő magyar állampolgár, többet érnek?
Tehát, ha Kossuth, Petőfi, Munkácsy – és még sorolhatnám a híres történelmi személyeket – családjait nézzük, akkor az ő családjaik másodrendűek voltak? A felsoroltak mindannyian meghatározták Magyarország kultúráját és történelmét, kétség sem fér az identitásukhoz, de tényleg a magyar történelem részévé váltak volna, ha őket is hasonlóan kezelik a döntéshozók és a társadalom?
Feleségemmel 2,5 éve élünk Magyarországon. Ő tajvani állampolgár, a gyermekeink magyar állampolgárok, tökéletesen beszélnek magyarul, és magyar iskolába járnak itt, Budapesten. Nem itt születtek, de azért költöztünk haza, hogy magyar kulturális értékeket, történelmet és irodalmat is tanulhassanak, hiszen így tud csak kialakulni bennük a kötődés. Székelyföldi származásom miatt az is fontos, hogy gyakran tudjunk oda elutazni, az ottani rokonokkal a kapcsolatot fenntartani.
A feleségem támogatta ezt a döntésemet, továbbá számára is fontos, hogy a gyerekeink gyerekként élhessék meg az iskolás éveiket, ne pedig egy túlzottan eredményorientált, lexikális tudásra épülő oktatási rendszerben kiégve nőjenek fel, mint ami a távol-keleti oktatási rendszereket jellemzi.
Túlzottnak tartjuk azt a Távol-Keleten szokásos eredményorientált oktatási rendszert, ahol a lexikális tudásdömping számít, a gyerek és a gyerekkor nem. Ott már az óvodában elkezdik az írás-olvasás, számolás oktatását, és úgy érkeznek az iskolákba, hogy ezeket már tudniuk kell. Ezzel szemben Magyarország, bár tudom, sokaknak még az itteni mennyiség is sok, de még mindig ember- és gyerekközpontúbb a rendszer.
A feleségem nem gazdasági bevándorlóként érkezett. Egy gazdagabb, fejlettebb országból jött ide, nem azért, hogy szociális juttatásokat kapjon, hanem mert a család része. Ezért elfogadhatatlan, hogy egy kulturális intézményben azzal szembesülünk, hogy »nem teljes értékű« a családunk.
Azért írtam meg ezt a történetet, mert szeretném, ha a döntéshozók felismernék: nem minden bevándorló egyforma. Nem mindenki akarja »elpusztítani« az európai kultúrát. Nem mindenki tiszteletlen az ország hagyományaival szemben. Nem mindenki épít ki párhuzamos kultúrákat. Bizton állathatom, a feleségem többet tett Magyarország és Erdély népszerűsítéséért, mint sok magyar állampolgár, mégis, a tartózkodási engedélyéhez nem jár sem tb-, sem adókártya, sem lakcímkártya, de még családi jegy sem.
Ha valóban családbarát ország akarunk lenni, akkor azoknak a családoknak is helyet kell adni, ahol az egyik szülő nem magyar állampolgár, de a család egésze Magyarországon él, és a magyar társadalom része kíván lenni. Ha minden vegyes családot elidegenítünk, ha a magyar állampolgár házastársak és gyermekeik is azt érzik, hogy másodrendűként kezelik őket, akkor nemhogy családbarát, de még igazságos ország sem leszünk. Addig pedig a »családbarát Magyarország« csupán egy üres szlogen marad” – zárja levelét az édesapa.
Az apa a panasszal megkereste a Szépművészeti Múzeumot, a Közönségszolgálati Osztály pedig – amely a levelet megkeresésünkre az Indexnek is eljuttatta – a következőket válaszolta neki:
„Sajnálattal értesültünk arról, hogy a Szépművészeti Múzeumban tervezett 2025. március 9-ei látogatása során kellemetlenség érte.
Engedje meg, hogy felhívjuk szíves figyelmét a muzeális intézmények látogatóit megillető 194/2000. (XI. 24.) Korm. rendeletre, amely a múzeumi kedvezményeket az Európai Gazdasági Térség tagállamainak állampolgárai számára biztosítja. (Ez alól egyedül a nemzeti ünnepek képeznek kivételt, mert ezeken a napokon állampolgárságtól függetlenül ingyenes a múzeumi belépés.)
A pénztáros kolléganő helyesen járt el, amikor kérte a kedvezményre való jogosultság igazolását, hiszen annak alapja az állampolgárság, amely egy adott családhoz való tartozástól független ténykérdés.
A többi múzeum gyakorlatát nem tisztünk felülbírálni, de költségvetési forrásokból gazdálkodó állami intézményként fontosnak tartjuk, hogy a jogszabályoknak megfelelően járjunk el. Ennek ellenére (éppen a körülmények rugalmas méltánylása okán) Önnek és a két gyermeknek is megadtuk volna a jogszabály szerint járó kedvezményt. Sajnáljuk, hogy a látogatás végül az Önök döntése alapján nem valósult meg.
Mindazonáltal szeretnénk megjegyezni, hogy a családi kötelék, s ekképpen a családi jegy sem írja felül senkinek az állampolgárságát. Az állampolgárság nem származási kérdés, hanem egy adott állam közösségéhez való tartozást, jogi köteléket jelent: egy adott állampolgári státusz ténye, annak megállapítása semmilyen formában nem jelent sértést sem a Szépművészeti Múzeumban, sem bárhol másutt Magyarországon.
Biztosíthatjuk arról, hogy amennyiben a jogalkotók változtatnak a szabályozáson, úgy a Szépművészeti Múzeum is ahhoz alakítja a jegykiadási, ill. jogosultság-ellenőrzési gyakorlatát” – zárul a Szépművészeti Múzeum Közönségszolgálati Osztályának válaszlevele.
(Borítókép: Shutterstock)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
