Tényleg magányos és önző az egyke gyerek? A szakértő válasza meglepő lehet

Ma is erősen jelen van az a sztereotípia, miszerint az egyke gyerekek nem tudnak osztozkodni, önfejűek, nem tudnak másokkal együtt dolgozni és önzőek. Míg a testvérek között nevelkedett gyerekekről az az elképzelés hódít, hogy már korai éveikben megtanulják az osztozkodást és a felelősséget, így magasabb az empátiás képességük is.   

Toni Falbo, a Texasi Egyetem pedagógiai pszichológia tanszékének professzora ezekre az általánosításokra szeretne tudományos választ adni. A kutatási területén vizsgálja a testvéri kapcsolatok hatását a tanulmányi eredmények, a pszichológiai alkalmazkodás és a magányosság terén. 

Milyen felnőtt lesz az egyke gyerekből? 

Az egykékkel kapcsolatos mítoszok mélyen gyökereznek az emberek gondolkodásában. Az elmúlt évtizedekben azonban a kutatók számos olyan régi hiedelmet megcáfoltak, amelyek a testvérek nélküli felnövés körül keringtek.

Toni Falbo szerint ezeket az előítéleteket valahol a meg lehet érteni, hiszen az emberek egyszerű következtetéseket szeretnek levonni. Így logikusnak tűnhet, hogy az egykék nem fejlődnek úgy szociálisan, mint a nagycsaládosok, hiszen biztosan nem volt kivel játszaniuk, a szüleik jobban óvták őket és el vannak kényeztetve. Azonban ahogy a legtöbb pszichológiai kérdésre, erre sincsen egy ennyire fekete-fehér válasz. 

Az egyke gyerek magányos és önző

Az elidegenedés vagy magányosság érzése nem feltétlenül jelent egy permanens állapotot, inkább egy hajlamot, amely minden gyerekben és felnőttben egyaránt megtalálható. A felmérések azt mutatják, hogy az egyke és a testvérekkel élő gyerekek is élnek át ilyen időszakokat. Falbo felhívja a figyelmet arra is, hogy az egyedül töltött idő, amely valóban magasabb arányú lehet az egykéknél, még nem feltétlenül egyenlő a magánnyal és elhagyatottsággal. A családon kívüli tevékenységek és a szülőkkel, rokonokkal töltött minőségi idő pedig szintén befolyásolja ezt. 

A szociális képességek fejlődésének kérdésében a pszichológus arra a fontos tényezőre emlékeztet, hogy az óvoda fontos színtere a társas kapcsolatok kialakításának és az interakciók gyakorlásának. 

Az önzés kérdésében fontos megemlíteni két szempontot: az egyik a nevelési stratégiák, a másik a figyelem. A kutatások az elmúlt évtizedekben azt bizonyítják, hogy nincsen drasztikus különbség az egyke és testvérekkel felnövő gyerekek nevelésében, a módszerek és rendszerek hasonlóak. Azonban a korlátlan figyelem, amelyet az egykék megkapnak, már más tészta. Ennek megvannak az előnyei, például a mentális képességek fejlődésére pozitívan hat a szülői törődés magasabb arányú jelenléte, de megvan az árnyoldala is. A szülők elvárásainak és érzelmeinek teljes terhét viselve az egyke gyermekek számára nehezebbé válhat az önálló én kialakulása és elfogadása, különösen a serdülőkorban, amely a differenciálódás szempontjából kulcsfontosságú időszak.

Szülőkkel töltött idő

Az egyke gyerekek általában többször vannak bevonva a felnőtt társasági eseményekbe is, mivel egy gyereket nagyobb hajlandósággal visznek magukkal a szülők, mint többet. Egyszerűen szervezési okokból. Így aztán több felnőttbeszélgetést, társas viszonyt figyelnek meg, ami által bővülhet a szókincsük és fejlődhetnek olyan kognitív képességeik is, amelyek az iskolai években még a hasznukra válhatnak. Falbo leszögezi, hogy ez az előny a későbbi években kiegyenlítődik az egykék és nem egykék között.

(Képek: Getty Images Hungary.)

• egyke
• szociális készségek
• magány
• magányosság
• önző
• társas kapcsolatok
• gyereknevelés
• fejlődés
• gyerekkor
• nevelés
• Gyerek