Török végvárat védtek a magyar szabadságharc menekültjei

Idén szeptemberben 160 éve, hogy az orosz birodalom és az angol-francia-török szövetség között kitört krími háborúban az oroszok elkeseredett támadást indítottak az oszmán birodalom észak-keleti bástyája, a dél-kaukázusi Kars erődje ellen. Kevesen tudják, hogy a vár védelmében több Magyarországról menekült 1848-as szabadságharcos is jelentős szerepet játszott. Egyikük az angol születésű Guyon Richárd, Kossuth altábornagya, a másik pedig Kmety György tábornok. 

Mindketten Vidinbe (régi magyar nevén Bodonyba) menekültek a szabadságharc bukása után, ahol áttértek a muszlim hitre, hogy pasaként beléphessenek a török hadseregbe, és törleszthessenek a cári birodalomnak. Vidinben gyűltek össze a magyar menekültek, 1849 szeptemberében már több mint négyezren. Ugyan az osztrákok és oroszok követelték az emigránsok kiadatását, Abdul Medzsid szultán és kormánya elutasította azt. (Nem ők voltak az első magyar menekültek, akik menedéket leltek török földön, a Thököly és Rákóczi által kitaposott úton érkeztek meg az oszmán birodalomba.)

A két magyar pasa

Guyon Hursid pasa néven tábornok lett a török hadseregben, 1850 és 1853 között Damaszkuszban szolgált. 1853. október 1-jén a krími háborúban Kars várába rendelték, majd az anatóliai hadsereg vezérkari főnöke (reisz pasa) volt. Nevéhez fűződik Erzurum megerősítése, s egy darabig Kars védelme.

Kmety török földön névleg iszlám hitre tért, és Iszmail pasa néven belépett a török hadseregbe. 1854-től irreguláris csapatok parancsnokaként Kars környékén harcolt az oroszok ellen. 1855-ben egyike volt a karsi erődöt Muravjev orosz tábornok ellen védő parancsnokoknak, és szeptember 29-én sikerrel verte vissza az orosz csapatok támadását.

Feladata az volt, hogy lovasalakulataival távol tartsa az oroszokat a várostól, amit sikeresen meg is oldott. 1855 szeptember 29-én az oroszok végső támadásra szánták el magukat, de a csatában egyik fél sem tudott felülkerekedni. Kmety ekkor összevitatkozott Williams tábornokkal, a brit főparancsnokkal, és azt mondta, hogy törjenek ki és támadják meg a visszavonuló oroszokat. Ám az angol ezt nem tartotta helyesnek. 

Nem volt jó a döntés, mert az orosz csapatok összeszedték magukat és újra megindították az ostromot. A várban közben kolerajárvány tört ki, és Williams egy hónap múlva kénytelen volt átadni a várat az oroszoknak. Kmety ezt már nem várta meg. Kiszökött Tüköry Lajossal az erődből, és Erzurumnál csatlakoztak a török erőkhöz. (Más kutatások szerint Tüköry megsebesülve a várban maradt.)

A 1153-ban épült karsi vár ma múzeum. Az erődöt járva a magyar parancsnokokról nem találtam megemlékezést. Annál inkább egy réztáblát egy török hősről, Celal Babáról, aki a felirat szerint 1239-ben a mongolok ellen védte a várat, egészen addig, míg szerint egy szablya le nem csapta a fejét. Celal baba a legenda szerint nem jött zavarba, felkapta a földről az elgurult főt, és hóna alá csapva felverekedte magát a várfokig, ahol végül összeesett.

Nem tudom, Celal Baba vagy a magyar szabadságharcosok története a hitelesebb, nyilván a turistáknak jobban tetszik a fejnélküli Baba legendája. Az viszont egészen biztos, hogy a magyar szabadságharcosok helytállása hozzájárult ahhoz, hogy a török emberek, sőt még az egyébként zord török rendőrök még itt, a magyar határtól 2000 km-re is gyorsan felengednek, amint kiderült, hogy valaki Madzsarisztánból jött. 

(Köszönet a segítségért Hóvári János volt törökországi nagykövetnek és az Eupolisznak)