Ha nincs a világháború, most nem ennénk Cheetost

Az nem óriási újdonság, hogy elég sok, mára mindennapossá vált tárgy eredete a hadiiparhoz vagy épp az űrkutatáshoz vezethető vissza, de hogy pont a Cheetos, vagyis minden sajtos puffasztott rágcsa is a hadseregnek köszönhető, az azért elég meglepő.

Pedig a Cheetos gyártásához szükséges eljárást az amerikai hadsereg fejlesztette ki, nekik ugyanis sokáig tartósítható, mégis viszonylag ízletes ételekre volt szükségük a különböző frontokon szolgáló katonák ellátására.

Az egész még az első világháborúban indult, amikor egyetlen katonai megrendelés gigavállalatot csinált a ma Kraft Foods néven ismert cégből. Az alapító James Kraft 1916-ban szabadalmasított egy eljárást, amivel hosszú távra lehet tartósítani a legkülönbözőbb élelmiszereket. Az egyik ilyen tartósított ételcsoport a sajt volt – Krafték ugyanis rájöttek, hogy a megolvasztott sajtokat emulzifikáló sóval keverve egy olyan új készítményt kapnak, ami jól bírja a magasabb hőmérsékletet is (és így nem csapódik ki a zsír a sajt felületén), ráadásul hosszú ideig tárolható.

Ez lett az ömlesztett sajt, ebből rendelt az amerikai hadsereg 25 millió negyedfontos konzervet (nagyjából 11 deka konzervenként, vagyis összesen 2834 tonna). 1944-re óriási sajtfogyasztó lett az amerikai hadsereg, akkoriban már négyszer ennyit rendeltek évente az ömlesztett sajtból.

Csakhogy ez sem volt elég jó a hadseregnek: a második világháború után rájöttek, hogy ha kivonják a vizet (vagy annak nagy részét) az ételekből, borzasztóan meg tudják növelni a szállítási és tárolási kapacitásukat, úgyhogy őrült dehidratáló és sűrítő kutatásokba kezdtek, aminek az lett a vége, hogy a hús kivételével minden szárítókamrákon át, téglákba sűrítve jutott el a katonákhoz, legyen az liszt, zöldség, tojás, vagy épp a sajt.

Az első eljárást, amivel a sajtot porállagúvá tudták változtatni, 1943-ban dolgozta ki George Sanders, az amerikai Mezőgazdasági Minisztérium egyik kutatója. Az ő módszerének lényege, hogy kettéválasztotta az addigi folyamatokat: előbb apróra darálta a sajtot, amit alacsony hőfok mellett szárított ki, majd teljesen kivonta belőle a vizet.

Ez 1945-ig, a Little Boy és a Fat Man atombombák felrobbantásáig jó is volt a hadseregnek, a világháború végeztével viszont hegyekben állt a raktáraikban a porállagú sajt, tojás és krumpli. Mivel nem tudtak velük mit kezdeni, nyomott áron visszaadták azokat az élelmiszeripari cégeknek, akiknek részben kapóra is jött a dolog: drága, igazi sajt helyett elkezdték porsajttal ízesíteni a termékeiket, plusz a szállítási és tárolási költségeken is nagyon spóroltak.

Innen már csak egy lépés volt, hogy a hadsereg egyik ellátója, a Frito Company 1948-ban piacra dobja víz és kukoricadara extrudált, majd olajban kisütött keverékét, amit aztán a hadsereg megrendelése után rajtuk maradt wisconsini cheddar porával ízesítettek. És bumm, így lett a Cheetos.