Módosult génjeik vannak a lustáknak, de nem kell ebbe beletörődni

2024.04.12. 09:37

Nemrégiben, 2023 szeptemberében, megdöntötték a lustaság világrekordját, méghozzá egy észak-montenegrói üdülőhelyen, Breznában. A 21 éves szerb világcsúcstartó 30 napon keresztül heverészett az ágyban, megdöntve ezzel az eddigi 24 napos csúcsot, és elnyerte a Laziest Citizen (Leglustább polgár) megmérettetés 1000 eurós fődíját. A henyélőverseny szabályai egyszerűek voltak: feküdni kellett egy ágyban, közben persze lehetett olvasni, laptopot és mobilt használni, de felkelni, sőt, még felülni is tilos volt, kivéve a nyolcóránként engedélyezett 10 perces WC-re menést.

Ambivalens sportértéke van a rekordnak, a lustaság szó ugyanis, amióta világ a világ, sértő és pejoratv, a semmirekellőket és a haszontalanokat pedig minden civilizációban megvetették. És akár fel is mentheti magát minden naplopó, mert egérkísérletekben

felfedezték a lustaság génjét (SLC35D3) is,

a fizikai aktivitásért (és a vele felszabaduló jutalmazó-motiváló dopamin érzékeléséért is) felelős nukleinsav-szakaszt, amelynek mutációja okozza a fizikai restséget. Tudósok feltételezik, hogy akiben ilyen módosult gén (couch potato, azaz kanapékrumpli, finomabban: otthon ülő gén) munkálkodik, annak agya – fizikai megterheléskor – kevésbé érzékeli a jutalmazó dopaminfröccsöt.

Ezzel akár le is zárhatnánk a témát, csakhogy akárhogyan is boncolgatja, képtelen fogást találni rajta a tudomány,

a lustaság ugyanis egy relatív és szubjektív értékítélet.

Annak ellenére, hogy könnyedén lelustázunk embereket, annyira képlékeny ez a fogalom, hogy még egzakt definíciója sincs. Devon Price szociálpszichológus nagy sikerű könyvében (Laziness Does Not Exist) tovább megy, és határozottan kijelenti, hogy olyan, hogy lustaság, nem is létezik. Csak olyan társadalom, amelyik irreális túlteljesítésre ösztönöz bennünket. A szót pedig a legtöbben fogalmatlanul használjuk.

A Ma is tanultam valamit podcast legújabb adásában Tapasztó Orsi és a Jocó bácsi merül bele a témába és kiderítik, hogy az egyikük kríziskeltő, aki az utolsó pillanatig halogat, de akkor viszont nekilódul és kihozza magából a legjobbat. Köztünk élnek a túlvállaló típusúak is, akik (megfelelési kényszerből) többet vállalnak, mint amennyit képesek elvégezni, örökös frusztrációra ítélve magukat. De ismerünk maximalistákat is, akik saját, irreálisan magasra tett mércéjüket szem előtt tartva, bele sem kezdenek a feladatba, vagy nem merik befejezni, mondván, mi lesz, ha nem lesz tökéletes.

  • Ön hogyan szokott halogatni?
  • Mit tehetünk a határidők dzsungelében?
  • Ha pedig semmi sem működik, akkor vesse be a híres-neves öt másodperces technikát.

Hogy mi is ez, többek között ez is kiderül az műsorból. Ezért ne halogasson, hanem hallgassa meg a lustaságműsort. És persze ne hagyja ki a péntekenként jelentkező Ma is tanultam valamit podcast legutóbbi adásait sem, és tudja meg, mi a legnagyobb hiba, amit szülőként elkövethetünk. Miért agyaljuk szét, gondoljuk túl életünket, és mit tehetünk ellene, miért érzékeljük másként az időt gyerekként, mint felnőttkorban, miért áruljuk el kényszeresen a ránk bízott titkokat. És tudja meg azt is, hogy miért múlik el a szerelem másfél év elteltével. Számoljon le az önsanyargatással és ismerkedjen meg az ösztönös antidiétával. Na és leplezze le a notórius későket is.

Ma is tanultam valamit 5

Megint 150 vadonatúj, izgalmas téma ismét meglepő válaszokkal

MEGVESZEM
Ma is tanultam valamit 1-2-3-4-5

5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!

MEGVESZEM