Miért kékek a vénáink, ha egyszer piros bennük a vér?

További Ma Is Tanultam Valamit cikkek

Tekintsen le a csuklójára, mit lát? Az óráját? Oké, kezdjük elölről. Fordítsa maga felé a tenyerét, és most tekintsen le a csuklójára – mit lát? Ha minden igaz, akkor vékony, halványkék színű vonalakat a bőre alatt; a saját vérereit. Pontosabban a vénáit, ezek az oxigénben szegény, szén-dioxidban gazdag vért szállítják a test hajszálereiből vissza a szívbe. Ez pedig rögtön tálcán kínál két kérdést:

Miért kék a véna, ha egyszer a vér piros?
Ha a vénákat látjuk a bőr alatt, az artériákat miért nem?

Kövessen minket a Facebookon is!

Ma is tanultam valamit

A két kérdésre ugyanaz az optikai jelenség adja meg a választ. A bőr, és az alatta levő vékony zsírréteg a nagyobb hullámhosszú (ilyen a vörös) fényt elnyeli, és a kisebb hullámhosszút (a kéket) engedi át. Ez verődik vissza aztán az erekben futó vérről, és jut a szemünkbe. Illetve ennek egy kis része, ezért látszik olyan halványan a véna a bőr alatt. A vénák érfala aránylag vékony és rugalmas, ellentétben az artériákéval, ami erős, három rétegű és vastag. Ezen nem hatol át a fény, hogy aztán visszaverődjön a vérről, ezért hiába fut egymás mellett a véna és az artéria, csak a vénát látjuk.

A kétféle érben egyébként valóban más-más színű a vér: az artériában a friss, oxigéndús vér élénkpiros, míg a vénában a használt vér sötétvörös.

A búvároké pedig zöld. Nem hiszi? Megmutatjuk:

A jelenség magyarázata ugyanaz, mint a kék vénáké: minél vastagabb réteg tengervízen kell áthatolnia a fénynek, az annál jobban kiszűri a nagyobb hullámhosszokat a fényből. 5-6 méternél mélyebbre a vörös fény már egyszerűen nem jut el, így a vér - vagy akármilyen más, normál esetben piros dolog - a mélység függvényében zöldnek, aztán kéknek, majd lilának, és végül feketének látszik. Búvárkodás közben remek optikai kísérleteket lehet végrehajtani egy erős fényű kézilámpával: minél közelebbről világítunk meg vele valamit, annál kevesebb vízen halad keresztül a fénye, kevesebb komponens esik a szűrőhatás áldozatául, így változik a színe a dolognak, amire rávilágítottunk. Illetve nem változik, csak úgy látjuk, mintha változna.

(A Ma is tanultam valamit rovat java sok új tartalommal megjelent könyvben is, az Index grafikusainak illusztrációival, ide kattintva tud belelapozni.)