Aki rasszista hülyeségekből írt orvosi könyvet

További Ma Is Tanultam Valamit cikkek

Kapcsolódók (3)

Tele van Amerika Ku Klux Klan-utcanevekkel

A híres selmai híd is egy KKK-főnök nevét viseli, de akad hasonló iskola is, aminek fekete az igazgatója.

Az egyetlen értelmes döntés a megadás volt

150 éve, hogy az amerikai Konföderáció csapatai letették a fegyvert az északi Unió előtt. A polgárháborúban több amerikai halt meg, mint a második világháborúban.

Nincs többé néger New Yorkban

Még a dalszövegekből is kiirtanák a niggákat.

Emlékeznek még Samuel Adolphus Cartwrightra? Nem? Ne érezzék magukat feszélyezve. Bár 1851-ben kiadott egy orvosi kézikönyvet, amit akkoriban szakirodalomként kezeltek, mára bebizonyosodott, hogy az állításai többsége tarthatatlan és rasszista áltudományos hülyeség.

Pedig milyen komolyan hangzik az a szó, hogy drapetománia, nem? Cartwright így nevezte azokat a feketéket, akik egy titokzatos elmebetegség miatt meg akarnak szökni a gazdájuktól. Cartwright meg volt róla győződve, hogy az épeszű rabszolgák nem akarnak szökni, csak akkor, ha elmebetegek. Az elmebetegség okozói viszont a gazdáik voltak, akik emberszámba vették őket, és emiatt már ők is embernek érezhették magukat.

Ha a szabadság betegség, Cartwrightnak megvolt rá a gyógyszere. Szerinte a tüneteket már a viselkedés is mutatja: ha egy nigger minden ok nélkül mogorva és elégedetlen, azok már a közelgő szökés jelei. Kezdeti stádiumban a betegség még korbáccsal is kordában tartható. Lehet, hogy csak az ördög környékezte meg őket, de egy alapos veréssel kiűzhető belőlük a gonosz, és akkor majd jól nem akarnak megszökni. Attól majd alázatosak lesznek, és visszasüppednek a maguk primitív elégedettségi állapotába.

Persze, voltak makacsabb rabszolgák is, akikben egy korbácsolás sem teremtette meg a lelki egyensúlyt. Velük kapcsolatban Cartwright azt javasolta, hogy vágják le a nagylábujjukat, attól majd meggyógyulnak.

Még egyszer: Cartwright ezt a sok hülyeséget egy orvosi kézkönyvben taglalta.

Cartwright nem kezelte emberként a rabszolgákat, de úgy tartotta, hogy ez a helyes. Gyakran a Bibliát rángatta elő bizonyítékként: hosszú passzusokat idézett annak igazolására, hogy a szolgának hűségesen követnie kell a mesterét. A rabszolgákkal szemben is hasznosnak tartotta a bántalmazási módszert, elvégre a gyereket is így kell nevelni – ha pihen a pálca, a gyerek elkanászodik. Ha szökik a nigger, jól meg kell verni. Vagy levágni a lábujjait.

Nem meglepő, hogy ilyen alapokra csak áltudományos hülyeségeket lehet építeni. Pedig Cartwright komolyan hitt ebben; az ő nevéhez fűződik a Dysaesthesia aethiopica felfedezése is. Ennek sem volt sokkal több értelme: Cartwright szerint a feketék nem azért fáradtak, mert agyondolgozzák magukat, hanem azért, mert betegek. Gyógymódként szappanos mosakodást, olajos bedörzsölést, majd egy jó alapos korbácsolást írt elő nekik.

Ezeket a gyógyászati javaslatokat a louisianai kormányzat elfogadta és széles körben el is terjesztette. A déliek egyetértettek a megállapításokkal, és bőszen verték a rabszolgákat, miközben az északiak hagymázas hülyeségnek tartották Cartwright téziseit, és köznevetség tárgyává tették. Frederick Law Olmsted még egy ellentanulmányt is publikált, amiben leírta, hogy a fehér rabszolgák is meg szoktak szökni, így a drapetomániát valószínűleg a fehér rabszolgakereskedők terjesztették el Afrikában.

Cartwright már nem érte meg a polgárháború végét, így nem szembesülhetett a rabszolgák felszabadításával sem. A tanulmányait ma már amúgy sem tudományos hivatkozási pontként, hanem a hülyeség szöveggyűjteményeként forgatják.