Ha az imádság nem használ, még mindig ott a kokainos bor

A Dél-Amerikában honos kokacserje leveleit a helyi indiánok évezredek óta fogyasztják, a nyugati világ azonban csak az 1800-as évek közepén figyelt fel a növényre, és a benne rejlő pszichoaktív anyagra, a kokainra. Először a hatóanyagot (kémikusul: benzoil-ekgonin metilészter) izolálta 1855-ben egy német vegyész, bizonyos Friedrich Gaedcke, majd négy év múlva egy olasz kollégája, Paolo Mantegazza állt elő egy tanulmánnyal az anyag potenciális élettani hatásairól. Azt aránylag hamar kiderítették a kokainról, hogy már kis mennyiségben használva is remek fájdalomcsillapító, illetve fokozza az éberséget, az ember teherbíró képességét, és megszünteti az éhséget, fáradtságot. A súlyos mellékhatásait, illetve azt, hogy függőséget okoz, csak jóval később.

A korabeli orvostudomány persze lecsapott a kokainra, és először csak érzéstelenítésre kezdték el használni műtéteknél, később mindenféle csodaszereket kotyvasztottak belőle, sőt, egy ideig gyógyszertárban vény nélkül lehetett kapni tisztán is.

A leghíresebb és legnépszerűbb ilyen termék a Vin Mariani néven forgalmazott kokainos bor volt. Egy francia vegyész, Angelo Mariani találta ki 1863-ban, és nevezte el szerényen saját magáról. Az ital receptje roppant egyszerű volt: 60 gramm darált kokalevelet áztatott egy liter bordeaux-i borban 10 órán keresztül, aztán leszűrte, és készen is volt a Vin Mariani, 10-15 százalékos alkoholtartalommal, és literenként kb. 200 milligramm kokainnal. A napi ajánlott adagot két-három pohárban határozta meg (gyerekeknek ennek a fele), étkezés előtt fogyasztva, és általános energiaitalként, étvágygerjesztőként, illetve megfázásra és hasonló kisebb betegségekre való gyógyírként hirdette.

A kokain szájon át fogyasztása nem túl hatékony, mivel a szer vagy 10-20 percet vár a gyomorban, mire felszívódik a véráramba, és eljut az agyba, hogy ott kifejtse a hatását (ezért szokták orrba felszippantani, ott a nyálkahártya vérerein át sokkal gyorsabb a felszívódása). Viszont ha alkohollal találkozik, egy kokaetilén nevű anyag jön létre a hatóanyagaikból, ami mind a két kiinduló drognál erősebb és hosszabban tartó hatású pszichoaktív szer. Így aztán a Vin Marianiból már egy pohárka elfogyasztása is kellemes bódulatot és eufóriát váltott ki egyszerre.

Ennek ellenére az ital nem lett azonnal siker, ehhez az kellett, hogy Marianiról kiderüljön, marketingesnek még jobb, mint kémikusnak. Hősünk ugyanis bő százötven évvel ezelőtt kitalálta az influencer marketinget: korabeli hírességeknek küldött ingyen kartonokkal az italból, hogy cserébe újsághirdetésekben megemlíthesse, hogy ők is ezt isszák. És voltak, akik valóban itták, többek között XIII. Leó pápa, aki még egy aranymedállal is kitüntette Marianit, és egyszer azt mondta, a kokainos bor akkor is segít neki erőt adni, amikor az imádság már nem használ. A Vin Mariani lelkes fogyasztója volt még a feljegyzések szerint Edison, Jules Verne, Henrik Ibsen, H. G. Wells , Alexander Dumas, Emile Zola, Arthur Conan Doyle, Ulysses S. Grant és William McKinley amerikai elnökök, valamint a viktoriánus korszak névadója, Viktória angol királynő.

A celebek támogatása aztán meghozta a sikert (és ha ez nem lett volna elég, Mariani 8000 orvostól szerzett támogató nyilatkozatot a bor csodás élettani hatásairól), a Vin Mariani meghódította előbb Franciaországot, aztán egész Európát, majd Amerikát is, ahol az erős konkurencia miatt megemelt kokaintartalommal került forgalomba. Mint minden kiugróan sikeres újítást, el is kezdték másolni. A leghíresebb klónt egy alabamai gyógyszerész, John Pemberton készítette, French Wine Coca néven.

A diadalmenet nagyjából a századfordulóig tartott, amikor a kokainfüggőség egyre nagyobb problémát kezdett jelenteni, és a szert egyre több helyen tiltották be. Mariani megpróbálkozott egy kokalevél nélküli verzióval, de mivel az gyakorlatilag sima bor volt, a fogyasztók csalódtak benne. Eközben Pemberton sokkal kreatívabban reagált a törvényi változásokra (ráadásul neki az alabamai alkoholtilalommal is szembe kellett néznie): a bort cukros vízre, a kokaint koffeinre cserélte, és még szénsavat is pumpált az italba, hogy kellően különbözzön a konkurensektől. Ahogy az új, kokainmentes Vin Mariani, úgy Pemberton újdonsága sem volt különösebben sikeres, el is adta a receptet rongyos 550 dollárért egy atlantai üzletembernek, bizonyos Asa Griggs Candlernek. Candler tanult Marianitól, és brutális reklámkampánnyal tolta meg az új italt, aminek meg is lett a hatása: a termék a mai napig világszerte elsöprően népszerű. Valószínűleg ön is hallott már róla, sőt, ivott is már belőle,

  (Borítókép: A Vin Mariani hatását illusztráló reklám)