Milyen színű a tükör?
További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
- Ingadozó, de örök vonzerővel bír a Föld mágneses tere
- Perzselő hőség uralkodik rajta, mégis jég fedi a Naphoz legközelebb eső bolygót
- Szó szerint halálra tudjuk magunkat nevetni, többen megjárták már
- Módosult génjeik vannak a lustáknak, de nem kell ebbe beletörődni
- Tíz hónapon át földet sem érnek, mégis élnek és virulnak
Milyen hülye kérdés már ez, hát olyan színű, amilyen színű tárgyat elé tesznek. Na és alapban, ha nem tesznek elé semmit? A kérdés elég filozofikusnak tűnik, a „van-e hangja a kidőlő fának, ha nem hallja senki?” vonalon, de valójában nem az. Viszont ahhoz, hogy megválaszoljuk, kicsit messzebbről kell kezdenünk: mit jelent az, hogy valami valamilyen színű? Mi az, hogy szín?
A szemünk az elektromágneses sugárzás egyes hullámhosszait érzékeli színekként, nagyjából 380 és 750 nanométer között. Ezt nevezzük a látható fény spektrumának, ami a lilával indul 380 nanométeren (ez alatt az ultraibolya sugárzás van), aztán jön a kék, a zöld, a sárga, a narancs, végül a vörös, hogy aztán utána, 750 nanométer fölött átlépjünk az infravörös sugárzás területére. Egy tárgy színét tehát az határozza meg, hogy a rá eső fényből melyik hullámhosszt veri vissza a szemünkbe. Ha semmilyet, mert mindet elnyeli, akkor fekete.
A tükör esetében ott a probléma, hogy – mivel tetszőleges színű tárgy tükörképét meg tudja jeleníteni – minden hullámhosszt visszaver. Milyen színű az a fény, amiben az összes hullámhossz képviselteti magát? Fehér. Viszont mielőtt elkönyvelnénk, hogy oké, akkor a tükör fehér, felvetődik a kérdés: ez azt jelenti, hogy a fehér színű dolgoknak tükörként kellene viselkedni? Nyilván nem, hiszen azt valószínűleg észrevettük volna, ha az arcunkat látnánk, ha ránézünk egy fehér papírlapra vagy a frissen esett hóra. A fehér színű dolgok ugyanis szanaszét szórják a rájuk eső fényt, és így jut a szemünkbe az összes hullámhosszt tartalmazó turmix. A tükör viszont minden fénysugarat egyenesen ver vissza, így alakítja ki a tükörképet.
A tükör színének megállapítására egy 2004-es kísérletben amerikai és spanyol kutatók roppant egyszerű módszert vetettek be: két tükröt állítottak egymással szembe. Ilyenkor a két tükör végtelen ciklusban tükrözi vissza egymást, úgynevezett tüköralagutat létrehozva. Ezt két tükörrel magunk is kipróbálhatjuk, és azt fogjuk észrevenni, hogy a végtelen tükörkép enyhe zöldes árnyalatot kap, és a szín annál intenzívebb, minél több ide-oda tükröződésen van túl a kép adott részlete (magyarul a tükör közepén erősebb).
Ennek az az oka, hogy a tükrök a gyakorlatban nem tökéletesek, és egyes hullámhosszokat jobb hatásfokkal vernek vissza, másokból meg egy picivel többet nyelnek el, vagy szórnak szét. A különbség nagyon kicsi, egy visszatükröződés során nem is vesszük észre szabad szemmel (ezért színhelyes a tükörkép), de a tüköralagútban minden egyes ide-oda tükröződés során összeadódik ez az effekt. A kutatók kimérték, hogy a legjobb hatékonysággal a 495 és 570 nanométer közötti hullámhosszú fényt verik vissza a ma használatos, vékony ezüstréteggel operáló tükrök, az összes többi esetében nagyobb a veszteség. Ezt a hullámhosszt mi zöld fényként érzékeljük. Tehát amikor mi azt látjuk, hogy a tükörkép nagyon sok visszatükröződés után elkezd elzöldülni, az valójában azt jelenti, hogy az összes többi szín gyengül, nem azt, hogy a zöld erősödik.
Viszont, mivel a tükör a zöld fényt egy picivel jobban veri vissza, mint az összes többit, ez azt jelenti, hogy a tükör valójában egészen halvány zöld színű.
Rovataink a Facebookon