Az elnököt a végbelén át etették, mégis éhen halt

További Ma Is Tanultam Valamit cikkek

James A. Garfield az Egyesült Államok huszadik elnöke volt. Alig fél évet töltött a hivatalában, amikor egy merénylő végzett vele, így Lincoln után ő lett a második elnök, akit megöltek. Elnöksége alatt fontos lépéseket tett többek között a kongresszusi korrupció ellen, a feketék jogainak megerősítéséért, illetve a haditengerészet megerősítéséért, de mégis a meggyilkolása miatt emlékeznek rá legtöbben.

Hát még ha azt is tudnák, hogy valójában az orvosai ölték meg, mert a végbelén keresztül próbálták táplálni a belső sérülései miatt.

Garfield elnököt egy Charles J. Guiteau nevű férfi lőtte le 1881. július 2-án reggel a washingtoni pályaudvaron. Guiteau író volt, ügyvéd és prédikátor, valamint őrült, és ironikus módon Garfield pártja, a republikánusok lelkes támogatója. Az 1880-as választások előtt gyújtó hangú beszédet írt, amiben Garfield támogatására buzdított (az igazsághoz hozzátartozik, hogy a beszéd eredetileg Ulysses Grantet támogatta, de végül nem ő lett a republikánusok elnökjelöltje, így kicsit át kellett írni). Bár a beszédet sohasem adta elő, több száz példányban kinyomtatva terjesztette, és meggyőződésévé vált, hogy Garfield ennek hatására nyerte meg a választást Winfield Scott Hancock generális és polgárháborús hős ellenében.

Guiteau úgy vélte, azért cserébe, hogy megnyerte a választást Garfieldnek, igazán méltányos köszönet lenne számára egy bécsi vagy párizsi nagyköveti pozíció. Ezzel az ötletével hónapokon keresztül zaklatott különféle kormányhivatalokat, egészen addig, míg konkrétan ki nem tiltották a Fehér Házból. Ekkor isteni sugallatot kapott: meg kell ölnie a hálátlan elnököt (mint utóbb kiderült, Guiteau-t már 1875-ben őrültnek nyilváníttatta a családja az egyre veszélyesebb téveszméi miatt, de megszökött, amikor elmegyógyintézetbe akarták zárni). Vásárolt egy revolvert – egy .44-es kaliberű Webley British Bulldogot egészen pontosan –, majd az éppen a vakációjára induló elnököt közvetlen közelről lelőtte a washingtoni pályaudvar várójában. A rendőrök elkapták, a bíróság elítélte, és fel is akasztották, de innentől nem is ő az érdekes, hanem az elnök sorsa.

Garfieldet két lövés érte: egy a vállán, egy pedig a hátán. A golyó elhaladt a medencecsont mellett, éppen csak elkerülte a gerincet, majd megállt a hasnyálmirigy mögött. Az elnököt a kor legjobb orvosai kezelték, és nagy nevű tudósoktól kapott segítséget. A haditengerészet mérnökei készítettek számára egy gépet, ami a légkondicionáló korai elődje volt: több mint tíz fokkal sikerült vele csökkenteni a hőséget az elnök kórtermében. Maga Alexander Graham Bell, a telefon feltalálója eszkábált össze egy fémkereső berendezést, hogy az elnök testében a lövedék darabjait meg tudják találni anélkül, hogy felvágnák. Mint utólag kiderült, az ágy fémváza megzavarta a berendezést, ezért nem sikerült megtalálni a golyót. A röntgen persze segített volna, de a sugárzás ilyen felhasználását csak négy évvel később fedezték fel.

Garfield sérülése mai szemmel nézve nem volt különösebben súlyos, a ma ismert orvostudomány segítségével 2-3 nap múlva már ki is engedték volna a kórházból. Az 1800-as évek végén azonban más idők jártak, például egyáltalán nem volt divat a fertőtlenítés. Az orvosok sterilizálatlan fém szerszámokkal, sőt puszta kézzel turkáltak az elnök sebében, hogy megtalálják és eltávolítsák a lövedéket. A helyzeten nem könnyített az orvosi stáb két vezetője közti rivalizálás sem: egyikük, dr. Bliss allopata volt (vagyis a bizonyítékokra alapozó nyugati orvostudomány híve), másikuk, dr. Boynton pedig homeopata – ők ugye olyan áltudományos dolgokban hisznek, mint hogy a víznek emlékezete van, és hogy egy szerben minél kevesebb a hatóanyag, annál erősebb lesz a hatása.

Abban azonban az orvosok mind egyetértettek, hogy az elnök emésztőrendszere súlyosan megsérült, ezért nem tud a hagyományos úton táplálékot venni magához. Ezért azt találták ki, hogy rektálisan, vagyis a végbelén keresztül fogják táplálni. A korabeli feljegyzések szerint marhahúslevest, tojássárgáját, tejet, whiskey-t és ópiumot kapott. Így ugyan sikerült életben tartani két és fél hónapon át a fertőzésekkel, gyulladásokkal és vérmérgezéssel küzdő elnököt, de szeptemberre 45 kilót fogyott és végzetesen legyengült, végül szeptember 18-án meghalt.

Az utólagos vizsgálatok kimutatták, hogy a sebe egyáltalán nem volt halálos, az orvosok gyakorlatilag halálra éheztették.