Fél kiló vaj = 100 ezer forint

További Ma Is Tanultam Valamit cikkek

Ha Norvégia és karácsony, akkor julebrød: ez a mazsolás kalácsra emlékeztető kenyér nagyjából olyan szinten kötelező kelléke a karácsonyi menünek, mint nálunk a bejgli, a halászlé, a töltött káposzta és a zselés szaloncukor összesen. A julebrødot vajjal kell jó vastagon megkenni. Ha nincs vaj, az olyan, mintha a Grincs ellopta volna a karácsonyt. 2011 karácsonyán úgy alakult, hogy nem volt vaj.

Az egész teljesen ártatlanul indult, egyáltalán nem látszott, hogy katasztrófa lesz belőle: nyáron a szokásosnál sokkal esősebb volt az időjárás, emiatt elég rossz minőségű volt a takarmány, a tehenek kevesebb tejet adtak. A tejiparba nagyjából 20 millió literrel kevesebb tej érkezett, ami miatt kevesebb vajat tudtak előállítani, ez pedig szerencsétlenül találkozott az országon éppen végigsöprő lowcarb diéta divathullámával (szuperkevés szénhidrát, sok zsír), ami egymaga 30%-kal emelte meg a keresletet a vajra. És mindezek tetejébe jött a karácsony, meg a julebrød.

Extra alacsony kínálat, óriási kereslet, ennek nem is lehetett más eredménye, mint brutálisan megugró ár, vajhiány, majd a konkrét vajhisztéria. A boltokban a szokásos négy-ötszörösére emelkedett az egyébként is legendásan magas ár, de igazából ez sem számított sokat, mert a boltok egyszerűen kifogytak. A kétségbeesett norvégok Svédországba és Dániába jártak át vajat venni, a határ közelében fekvő svéd szupermarketekben 20-25-szörösére emelkedett a forgalom. Online aukciók indultak vajra, feljegyeztek egy esetet, amikor egy kétségbeesett vevő 3000 koronát (kb. 100 ezer forint) adott fél kilóért. A válság előtti normál ár egyébként egy 25 dekás csomagért 20-25 korona körül volt. A végén a kormánynak kellett beavatkoznia, és törvénymódosításokkal, válságintézkedésekkel megmentenie a karácsonyt.

Na de hogy a fenébe történhetett ilyen egy országban, ami gazdag, és ott van majdhogynem a szomszédjában Dánia, Németország és Franciaország, Európa legnagyobb vajtermelői?

A dologról a nyakatekert, és a való élettől kissé elrugaszkodott norvég agrártámogatási rendszer tehet. A norvégok erősen támogatják a helyi termelőket a mezőgazdaságban, a tejtermékek importját ezért egy 29%-os védővámmal szabályozzák, ezen felül az import vajat még 575 tonnás évi kvótával, és plusz 60%-os különadóval. Mindez alapvetően irreálisan magasan tartja a vaj árát, és bátorítja a kistermelőket a tehéntartásra, még akkor is, ha Norvégia nagy részén nem éppen optimálisak ehhez a természeti adottságok. Ez az alapvetően a második világháború után kitalált rendszer ütött vissza azzal, hogy amikor a hazai termelés nem tudta fedezni a keresletet, egyszerűen nem tudták importtal kipótolni azt. A kormány végül az importvámok és kvóták ideiglenes eltörlésével próbálta megmenteni a karácsonyt, de a vajkrízis így is bőven januárig tartott.