Miért nem látszanak csillagok a Holdon készült fotókon?

2017.11.03. 07:23

Emberek sétáltak a Holdon 1969-ben, ezt mindenki tudja, de hogy mindenki elhiszi-e, az más kérdés. A mai napig vannak olyanok, akik az Apollo-küldetések változatosabbnál változatosabb részletein keresztül próbálják bebizonyítani, hogy az egészet csak megrendezték. A holdra szállások alkalmával készült fotók is rendszeresen áldozatul esnek a konteógyártóknak: ott van a zászló, ami olyan, mintha fújná a szél, pedig a Holdon nincs szél. Ott vannak a sziklák, amelyek árnyékai nem olyanok, mint a földi sziklák árnyékai. Ismerik ezeket. 

De miért nem látszódnak a csillagok egyik holdbéli fotón sem? (Egyébként nemcsak a holdbéli fotókon. Semmilyen képen nem, ami az űrben készült.)

Nem azért, mert éppen nappal volt (vagy éjszaka) – ezek a fogalmak nehezen átültethetők a Holdra nyilvánvaló okok miatt. Egyszerűen azért, mert a Hold felszíne túl világos. A választ az űrhajósok által használt Hasselblad kamerák beállításai adják meg.

5875
Fotó: NASA

Ha sötétben akarunk világos képet csinálni valamiről, sok lehetőségünk van játszani a beállításokkal: használhatunk vakut, hogy megvilágítsuk a témát. Használhatunk mondjuk magasabb fényérzékenységet. Választhatunk hosszú záridőt, hogy sok fény jusson az objektíven keresztül a filmre, vagy használhatunk tág rekeszt, hogy az objektíven keresztül engedjünk be minél több fényt rövidebb záridő mellett.

Az űrhajósoknak ennél kevesebb lehetőségük és mozgásterük volt beállításokkal bíbelődni. A kamerákat úgy állították be, hogy csak a távolságot, a rekeszt és a záridőt kelljen kézzel megadniuk – ez is épp elég fejtörést okozott a nem éppen finom ujjmozgásokhoz kialakított szkafanderben.

6550
Fotó: NASA

A Nap ugyanúgy süti a Holdat, ahogy a Földet is, viszont a Holdnak nincs légköre, ami szórná a fényt, a felszín így sokkal jobban visszaveri a napfényt. Minden sokkal világosabb odafenn, mint ahogy azt a Földön állva tapasztaljuk nap mint nap. Olyasmi lehet, mint egy fehér homokos tengerpart, déli verőfényben, ahol hunyorogva is alig látunk valamit. Ahhoz, hogy elfogadható képet készíthessenek ilyen körülmények között, a Holdra szálló űrhajósoknak le kellett csavarniuk a beállításokat. Rövid záridőre és szűk rekeszre kellett állítaniuk a gépet, hogy ne égjen ki a Hold felszíne az 1600 ISO-érzékenységű filmeken. Ilyen beállítások mellett a felszín és rajta a fehér ruhás űrhajósok jól kiexponálva jelentek meg, és ez volt a lényeg. A távoli csillagok fénye viszont nem volt elég erős ahhoz, hogy ilyen értékek mellett is kirajzolódjanak a képeken.

Ahhoz, hogy a csillagok fénye is látszódjon, sokkal hosszabb záridővel kellett volna fotózniuk, ahol már a mozgás mosódik el teljesen (és a Hold felszíne is kiég). Mint például ezeken a fotókon, amiket a Nemzetközi Űrállomásról készített pár éve Don Pettit űrhajós:

Long-Exposure-International-Space-Station-07 (1)

(Curiosity.com)

Ma is tanultam valamit 5

Megint 150 vadonatúj, izgalmas téma ismét meglepő válaszokkal

MEGVESZEM
Ma is tanultam valamit 1-2-3-4-5

5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!

MEGVESZEM