Rengeteg a rejtély a kézfertőtlenítő gél feltalálása körül

Fél évvel ezelőtt valószínűleg még senki nem gondolta, hogy egyszer pánikszerűen kapkodják majd el az emberek a kézfertőtlenítőket a boltokból, ami miatt még a vesebetegek is nehéz helyzetbe kerülnek . Pedig a legenda szerint egy ápolónak tanuló fiatal nő már 1966-ban meglátta, hogy mekkora piaci lehetőség van abban, ha alkoholos géllel tudja fertőtleníteni a kezét az, aki éppen nem jut szappanhoz és vízhez. Azt persze ő se gondolta, hogy fél évszázaddal később a kézfertőtlenítők piaca évi egymilliárd dollárnál is nagyobb forgalmat bonyolít majd le.

A fáma szerint Lupe Hernandez Bakersfieldben tanult, amikor megfogalmazódott a fejében az ötlet. A tévében látott egy műsort, ahol azzal foglalkoztak, hogyan lehet jövedelmezőnek tűnő ötleteket levédetni. Egy telefonszámot is mutattak, ő pedig belevágott a szabadalmaztatási procedúrába.

Ezt már a '60-as években is tudták, de Hernandez fejében felmerült a gondolat: mi van akkor, ha valaki éppen nem jut szappanhoz és vízhez? Na ekkor jöhetne az alkoholos kézfertőtlenítő gél, és ebben látta meg a lehetőséget a fiatal nő is, aki a megfelelő arányokat is kikísérletezte.

Azt nem tudni, hogy megélhette-e, hogy az egész világon a találmányát keresik az emberek, ugyanis meglepően keveset lehet tudni magáról Hernandezről, vagy arról, hogy meggazdagodott volna a kézfertőtlenítőből. 

Nem is biztos, hogy ő volt az első

A Smithsonian is elkezdett nyomozni, hogy mi is lett az ápolónővel, akinek a nevéhez kötik a kézfertőtlenítőt, de válaszok helyett még több kérdéshez, és lehetséges feltalálóhoz jutottak.

Lincoln L. Stevenson  szabadalma  a kereskedelmi egységekben egyszerűsítette volna le a higiéniás folyamatokat. Stevenson arra a problémára szeretett volna megoldást találni, hogy a boltokban az eladók a hajukhoz, orrukhoz nyúlnak, felvesznek valamilyen szemetet a földről, aztán az élelmiszert koszos kézzel érintik meg. Ugyanez volt a helyzet a gyógyszertáraknál is, és a kereskedelemben egyáltalán nem volt, és azóta sincs arra se lehetőség, sem idő, hogy a dolgozók minden vásárló kiszolgálása előtt alaposan kezet mossanak. Ezért arra gondolt, hogy egy olyan szerkezetet épít, ami anélkül képes gyorsan megtisztítani a kezet, hogy víz kellene hozzá. A dobozába bele kellett tenni a kezet, és azt egy alkoholos-lanolinos-parfümös permetet fújt rá, majd meleg levegővel megszárította néhány másodperc alatt. Ahogy látjuk, ez a módszer nem terjedt el a csemegepultoknál.

1965-ben aztán Warren W. Nelson adta be a maga kézfertőtlenítőnek hívott szabadalmát, ami egy nagyon furcsa kenyérpirítóra emlékeztetett. Elsősorban az élelmiszeriparban és az egészségügyben dolgozóknak szánta a fertőtlenítővel teli edényt, amibe bele kell meríteni a kezet, egy időzítő pedig jelezte, meddig kell ott tartani.

Volt több olyan szabadalom is, ami nem konkrét eszközökre, hanem a fertőtlenítés kémiai megoldásaira irányult, de Hernandez neve itt sem merült fel. Az egyik legizgalmasabb a témában William C. Moore 1936-ban beadott szabadalma, amiben azt írja, hogy már régóta ismertek az alkoholos gélek. Az ő szabadalma nem is a fertőtlenítést helyezte középpontba, hanem masszázsterápiákhoz készített nem folyékony alkoholt. Lucas P. Kyrides 1941-ben bejegyzett germicid nevű szabadalma pedig egy olyan fertőtlenítő-tisztító szert jelöl, ami használható tárgyakon, ruhákon, és persze a kézen is.

A jelenlegi értelemben vett kézfertőtlenítő ötletét 1990-ben Andrew S. Lee adta be a szabadalmi hivatalba. Egy antimikrobiális alkoholos kézgélről szól, a hatvanas évekből pedig nincs nyoma ilyen jellegű kézfertőtlenítőnek vagy szabadalomnak.

És az se, hogy nő volt?

A kérdés sokakat foglalkoztat, és bár fenntartásokkal kell kezelni, de 2012-ben egy férfi azt állította, hogy ő az a bizonyos Lupe Hernandez, akit tévesen nőkét azonosítottak be az újságok, az viszont igaz a sztoriból, hogy még tanult, amikor feltalálta a kézfertőtlenítőt. Az interneten azt állította, hogy egy nagy cégnek adta el az ötletet és a pontos receptet, de azóta sem kapott érte pénzt, és nem is hivatkozik rá a gyártó. Hogy ezt valóban az igazi feltaláló írta-e, vagy egy unatkozó troll, azt nem tudni. 

Az ügyben már a bakersfieldi Kern Múzeum is nyomozott, ők felkeresték Hernandez lehetséges iskoláját is, de találták nyomát az évkönyvekben ilyen nevű hallgatónak, vagyis ők sem tudják  a választ, hogy tényleg egy fiatal nővér találta-e fel a kézfertőtlenítőt, vagy ez csak egy jól hangzó sztori.

Mindenesetre amíg tart a járvány (sőt, utána is!) rendszeresen mossanak kezet szappanos vízzel, ha pedig nem tudnak, akkor használjanak alkoholos kézfertőtlenítőt, akárki is találta fel, és ne feledkezzenek meg a kezük ápolásáról sem.

(Borítókép: Alkoholos italok helyett kézfertőtlenítőt állít elő egy cég New York államban 2020 április 1-jén. Fotó: Al Bello/Getty Images)

Vannak, akiknek már nincsenek kérdéseik,
És vannak, akik az Indexet olvassák!
Támogasd te is a független újságírást, hogy ebben a nehéz helyzetben is tovább dolgozhassunk! Kattints ide!