Másképp múlik gyerekként az idő, mint felnőttkorban – de mi történik?

További Ma Is Tanultam Valamit cikkek

Rohan az idő, vagy inkább ólomléptekkel cammog? Mitől függ, hogy melyik? Merthogy az idő tréfát űz velünk. Ha várunk valakire, a percek óráknak tűnnek, de ha belefeledkezünk egy kedvelt elfoglaltságba, az órák tűnnek perceknek. Gyerekkorunk nyarai végtelen hosszúak voltak, ma pillanatok alatt elröppennek, összefolynak a napok, hetek, de még a hónapok is.

Ezek szerint az idő képlékeny lenne, mint a szürrealista festőóriás, Salvador Dalí képein az elfolyó, amorf óraszerkezetek? Mi tágíthatja és sűrítheti, vagy hajlíthatja el számunkra az időt? Mitől változik hosszának megítélése?

Az alapvető kérdésekre a Ma is tanultam valamit podcast legújabb adásában Tapasztó Orsi és Jocó bácsi vendége, Nádasdy Zoltán, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának egyetemi docense, a Texasi Egyetem kutatója válaszol. Ő és munkatársai végezték ugyanis azt az egyedülálló kísérletet, amelyben kiderítették, miért érzékeljük másképpen az időt a gyerekként és felnőttként. Az úttörő tanulmány nemrég jelent meg egy rangos nemzetközi tudományos folyóiratban, és igazán meglepő eredmények születtek.

Az adásban kiderül:

miért múlik másképp az idő,
a gyerekekkel szemben hogyan érzékeljük az időt, mi felnőttek,
melyik életkorban fordul át az időérzékelésünk, és mi ennek az oka,
kicselezhetjük-e a csalfa időt.

Ne húzza az időt, hallgassa meg a műsort most. Azért, hogy ma is tanulhasson valamit!

És ne hagyja ki a péntekenként jelentkező Ma is tanultam valamit podcast legutóbbi adásait sem a monogámiáról, a sziesztáról, a tükör mágikus erejéről. Leplezze le a notórius későket, tudja meg, miért múlik el a szerelem másfél év elteltével, és hogy miért áruljuk el kényszeresen a ránk bízott titkokat.