Először nyitott repülőkkel hódították meg a Mount Everestet

Tenzing Norgay és Edmund Hillary rossz irányból próbálkoztak a csúcstámadással 1953-ban: két évtizeddel megelőzte őket egy angol felderítőcsapat Lord Clydesdale vezetésével, de ők felülről közelítették meg a Mount Everest 8848 méteres csúcsát. Két géppel repültek át a hegy felett, ami nem kis teljesítmény volt, figyelembe véve azt is, hogy mindkét gép nyitott volt, így a kabinban semmilyen nyomáskiegyenlítésre nem volt lehetőségük. Oxigénpalackokat azért vittek magukkal.

"Ragyogó teljesítménynek értékelem. Nem járt anyagi haszonnal, és a repülésről szóló ismereteinket sem sikerült semmivel kibővítenünk általa, de egyike volt az utolsó nagy tetteknek a repülés történetében, és valakinek meg kellett csinálnia."

- így értékelték a brit Guardianben a sikeres küldetést 1933-ban.

A csúcstámadáshoz speciálisan átalakított Westland PV3-as és PV-6-os gépeket használtak. Mindkét pilóta (Clydesdale és David McIntyre) a brit királyi légierőnél szolgált, valamint velük tartott S.R.Bonnett fotós, aki a repülést dokumentálta. A céljuk az volt, hogy teszteljék a duplafedeles gépek és a pilóták tűrőképességét extrém körülmények között.

A küldetés simán zajlott, bár emelkedés közben egy erősebb széllökés után 450 métert zuhantak a gépek, mire újból felfelé tudtak kapaszkodni. A fotós fél óra repülés után rosszul lett, mert kilyukadt a cső, amin keresztül oxigént kapott. Egy papírzsebkendővel tömték be a lyukat repülés közben, így végül nem vesztette el az eszméletét, és elképesztően látványos képeket csinálhatott az egész utazásról.

A csúcs körül negyed órát köröztek, mielőtt elindultak visszafelé.