Amerika a szovjetektől vett titánt, hogy kémrepülőt építsen a szovjetek ellen

Az SR–71 Blackbird nevű szuperszonikus repülőgép minden idők leggyorsabbja volt, és egyben széles körben a legsikeresebb felderítő gépnek tartják. Az 1964-es debütálásától egészen az 1998-as visszavonultatásáig, azaz épp a hidegháború legsűrűbb éveiben végzett jó szolgálatot az Egyesült Államoknak, legfőképpen a Szovjetunió elleni kémkedésben. A sors iróniája, hogy tudtukon kívül a megépítését is épp a szovjetek tették lehetővé.

A Blackbirdöt a Lockheed titkos fejlesztéseken dolgozó részlege, a Skunk Works tervezte, és tényleg elképesztő sebességre volt képes. Az 1976-ban felállított 3529,6 kilométer per órás rekordjával a mai napig birtokolja a leggyorsabb ember vezette sugárhajtású repülőgép címét. Az extrém sebesség azonban a nagy súrlódás miatt nagyon magas, több mint 400 Celsius-fokos hőmérséklettel is járt, ezért olyan anyagot kellett találni, amely képes elviselni ezt a forróságot, hogy a szuper kémrepülő ne égjen el menet közben, mint egy csillagszóró.

A választás a titánra esett. Legalább olyan strapabíró, mint a rozsdamentes acél, de jóval könnyebb annál, és jól bírja az extrém hőmérsékletet is, így elvileg ideális alapanyag a repülőgépgyártáshoz. De nem egyszerű dolgozni vele, mert bár erős, érzékeny is, ezért bonyolult a megmunkálása. Az acél-kadmium ötvözetből készült szerszámokkal érintkezve a titán ridegebbé vált, ezért minden gyártóberendezést újra kellett építeni – szintén titánból.

Ezeket a műszaki kihívásokat még sikerült is megoldani, de adódott egy másik probléma is. Az Amerikában elérhető titán – illetve a rutil nevű érc, amelyből kinyerik – nem volt elég tiszta, ezért a kelleténél sokkal ridegebb volt, és könnyen tört. Az amerikai anyagmintákat sorra vissza kellett dobni, csak az import jelenthetett megoldást.

A szükséges mennyiségben azonban csak a Szovjetuniótól lehetett jó minőségű titánhoz jutni akkoriban, ami a hidegháború közepén értelemszerűen nem volt ideális helyzet. Még ha folyt is kereskedelem a szembenálló felek között, az egymás ellen bevetett kémrepülők alapanyaga nem feltétlenül lett volna kívánatos exportcikk.

A CIA ekkor meglépte a hadtörténelem egyik legpofátlanabb húzását: létrehoztak néhány európai fantomcéget, amelyeken keresztül titánt vásárolhattak a Szovjetunióból, hogy ebből megépítsék a gépeket, amelyeket aztán a Szovjetunió elleni kémkedésre használhatnak.

Így lett a Blackbird a világ első titánból épült repülőgépe: a 92 százaléka készült titánból. De ezen túl is igyekeztek ellensúlyozni az extrém hőterhelést. A géptörzsbe és a szárnyakba például réseket terveztek, hogy helyet biztosítsanak a magas hőmérséklet miatt fellépő anyagtágulásnak. A gép széltében 5, hosszában 10 centimétert is megnyúlhatott repülés közben. A fekete festék is segített elnyelni a keletkező súrlódási hő egy részét.

Végül összesen 32 Blackbird készült el. A gyártást 1968-ban beszüntették, és a gépek gyártásához használt speciális eszközöket is megsemmisítették. Lelőni egyetlen Blackbirdöt sem sikerült soha,  balesetben 12 semmisült meg.

(Borítókép: Greg Mathieson / The LIFE Images Collection / Getty Images/Getty Images)