Az állam, amit megalapítása előtt mosott el a vihar

A 20. században sokan, sokféle céllal próbálkoztak miniállamok kikiáltásával. Általában e célból használaton kívüli emberi építményeket vesznek használatba (néha pénzért, máskor önkéntesen), majd, azt hangoztatva, hogy nemzetközi vizeken vannak, és egyik ország sem formálhat jogot a területre, kikiáltják az államukat.

Vannak, akik pénzt, sőt útleveleket és himnuszt is kibocsátanak, más pszeudoállamok alapítói személyesen sohasem teszik a tiszteletüket birodalmukon, mindössze az állam elvi létezésére van szükségük - szó szerint - offshore manipulációikhoz. Megint mások az államhatalomtól próbálnak ily módon szabadulni, akár romantikus hippiként, akár kicsit sem romantikus bűnözőként.

De senki sem jutott olyan közel ahhoz, hogy saját szigetállamot építsen a tengeren, mint a hatvanas években néhány kaliforniai kagylóhalász és egy B-kategóriás színész, akik egy korábban nem létező szigetet akartak felépíteni. Csak a hullámokkal nem számoltak.

Joe Kirkwood 1966-ban közepesen híres színésznek számított Amerikában, emellett profi golfozó volt, és egy bowlingpályát is üzemeltetett. Üzlettársaival mégsem ezért került az újságokba. Ő lett ugyanis az arca annak a vállalkozásnak, amelyben résztvevők a Kalifornia partjaitól száz mérföldre lévő Cortes Bank zátonyon kívántak új szigetállamot építeni maguk és üzletük számára.

Az üzlettársak a kagylóhalászatban voltak érdekeltek, és ez volt a vállalkozás fő célja is. A Cortes Bank térsége ugyanis fontos halászati célpont volt, főleg a kaliforniai ehető kagylóra (angolul: abalone) halászók tartották nagyra a régiót. A sajtó éppen ezért Abaloniának keresztelte el a tervezett szigetet, illetve a rajta kikiáltandó államot, holott maguk az alapítók a Lemúria nevet szerették volna meghonosítani.

De hogyan akartak szigetet építeni a semmiből? Valójában nem a semmiből akartak kiindulni, hiszen a Cortes-homokpadot azért kerülték el a hajók, mert épp, hogy nem lógott ki a zátony a vízből. Azt tervezték, hogy egy kiszuperált II. világháborús hajót, az SS Jaliscót fognak elsüllyeszteni, amit aztán sziklákkal és egyéb törmelékkel laknak körül, és

Azt tervezték, hogy halászati állomást létesítenek külön bejáratú országukban, ahol kiköthetnek a hajók, üzemanyagot vehetnek fel. Később még kifutópályát is akartak volna építeni a repülőknek.

Az alapítók egyike Richard Taggart így nyilatkozott a Los Angeles Timesnak: 

Tudom, hogy fantazmagóriának hangzik, de konzultáltunk nemzetközi jogi szakértőkkel, és ők azt mondták, hogy semmi akadálya annak, hogy építsünk magunknak egy országot, ha úgy akarjuk.

Az új ország alapkőletételét 1966. november 13-ra tervezték. A csapat néhány tagja már korábban kihajózott a Cortes Bank leginkább kiemelkedő pontjához, a Bishop Rockhoz (Bishop-sziklához), és felmérték, hogy pontosan hol kellene elsüllyeszteni az SS Jaliscót. Csakhogy amikor odaértek a hajóval, az azonnal nekicsapódott a Bishop Rocknak, és elkezdett megtelni vízzel. 

De ez az egymást követő katasztrófák közül csak az első volt. Nemsokára felfedezték, hogy azok a horgonyláncok, amelyekkel ki akarták pányvázni a hajót a sziklához, nincsenek meg (később kiderült, hogy más korábban eladták őket ócskavasnak). Az addig nyugodt tenger egyre viharosabbá vált, és hatalmas hullámok emelték az égbe, majd ejtették a magasból a sziklára a hajót. Ez nem kellett volna meglepetésként érje a társaságot, hiszen a Cortes Bank nem véletlenül számított a szörfösök paradicsomának is: itt rekord magas, meglovagolható hullámokra lehetett számítani.

A Jalisco folyamatosan a sziklának csapódott, és súlyos sérüléseket szenvedett. A rajta tartózkodó emberek már csak az életüket próbálták menteni. Volt közöttük, aki beugrott a vízbe, mert félt, hogy a hajó és a szikla közé kerül. Végül a Jaliscót vontató hajó mindenkit ki tudott menteni a vízből, senki sem halt meg.

de még hónapok teltek el, míg a hajót lassan elnyelte a víz. A helyszínre a baleset után hamarosan FBI ügynökök érkeztek helikopteren, és mindenkit kihallgattak. A csapat szétszéledt, a tagjai egymást vádolták a kudarcért, megutálták egymást, és soha többé nem beszéltek egymással.

A szereplők később értek el sikereket, Kirkwood golfpályákat vett és adott el szép haszonnal, mások sikeres befektetők lettek. A Cortes Bank ma kedvelt búvárcélpont, és a Jalisco mélyben pihenő roncsai még érdekesebbé teszik.