Az elfojthatatlan zümmögés, amit az emberek 2 százaléka hall, és őket az őrületbe kergeti

Szerte a világon milliók szenvednek egy megmagyarázhatatlan állapottól: csillapodni nem akaró, mély, és aránylag hangos zümmögést hallanak folyamatosan. Ez nem egyenlő a fülzúgással (avagy tinnitusszal), minthogy a betegek nem csengőszerű, hanem annál sokkal alacsonyabb frekvenciájú zajt hallanak. A tünet pedig úgy tűnik, sok esetben a környezet bizonyos tényezőivel is kapcsolatban áll. A tudomány azonban mindeddig nem talált magyarázatot a jelenségre.

Az állapotot (senki sem tudja, hogy betegségről van-e szó) jobb híján

(humming) nevezték el, és a különféle felmérések eredményei szerint az emberek 2 százalékát érinti. Először az ötvenes években írták le, amikor idős, jellemzően 60-70 éves emberek azzal keresték fel orvosukat, hogy bár soha semmilyen fülproblémájuk nem volt, újabban folyton ezt a döngicsélést hallják.

Az érintettek kórleírásaiban vannak közös pontok: a zümmögést csak fedett helyen hallják, a szabadban nem jellemző; éjjelente felhangosodik, reggel elhalkul; illetve főként a falusi környezetre jellemző. Városokban a feltételezések szerint azért nem jellemző, mert olyan hangos az alapzaj, ami elnyomja a zümmögést.

A hangot az érintettek egy üresjáratban üzemelő dízelmotor hangjaként írják le, és szinte mindenkit az őrület (vagy legalábbis a kétségbeesés) határáig üldöz. Gyakorlatilag nincsenek olyanok, akik megtanulnak vele együtt élni, és nem vesznek róla tudomást.

Mintha kínoznának, néha csak sikítani akarnék. Éjszaka a legrosszabb, aludni sem tudok miatta. Csak forgolódok, de mindig ott van a háttérben

- írta le a tünetet a leedsi Katie Jaques a BBC-nek. A betegek számos tünetet írnak le a zümmögés mellett: hányingert, szédülést, alvászavart, orrvérzést. Legalább egy brit öngyilkosság hátterében is a zümmögést gyanítják. Nagy-Britanniában, Bristolban írták le az első tömeges “zümmögésjárványt” a világon, amikor 800 ember kezdte el az őrjítő hangot hallani a hetvenes években.

Végül arra jutottak, hogy a közúti forgalom moraja, illetve a három műszakban termelő gyárak zaja okolható érte. Viszont azon zümmögési esetek, amelyek a legeldugottabb helyen lakó embereket érintik, az autópályák forgalmával vagy üzemek zakatolásával nehezen magyarázhatók.

Hasonló tömeges esetek fordultak elő a kilencvenes évek elején Új-Mexikóban, aztán Sydneyben, a kanadai Ontarióban és másutt is. A közös pont ezekben, hogy bár a kutatók sokszor évekig vizsgáltak minden elképzelhető és elképzelhetetlen forrást,

2003-ban Indianában a helyi Daimler-Chrysler gyárat azonosították felelősként. Zajszigetelő falakat emeltek - de a tünetek némelyeknél ezután is megmaradtak. Olyannyira fogalmunk sincs a zümmögés általános okairól, hogy a kutatók egy része abban sem biztos, hogy valóban létezik. Elképzelhető ugyanis, hogy csak a tömeghisztéria váltja ki, és az emberek csak a hírek hallatán kezdik érzékelni a tüneteket.

Az sem segíti a jelenség komoly vizsgálatát, hogy az érintettek - kétségbeesésükben - gyakran összeesküvéseket kezdenek gyanítani a háttérben. Gyakran említenek földönkívüli agymosást, titkos katonai projekteket, atom-tengeralattjárók kommunikációját, illetve természetesen a különféle elektromágneses sugárzások eltitkolt hatását is.

Ha feltételezzük, hogy a zümmögést az érintettek valóban kívülről hallják, és nem csak képzelik, akkor elképzelhető, hogy ők a normál emberi hallástartományon kívül eső (infra-) hangokra is érzékenyek, ellentétben a nagy többséggel. A világ tele van legtöbbünk számára hallhatatlanul alacsony frekvenciájú hangokkal a mikroföldrengésektől kezdve a nagynyomású gázvezetékek falához súrlódó molekulák hangjáig.

Az érintetteknek maradt a lassú megőrülés, esetleg a folytonos zenehallgatás, ami valamennyire elnyomja a döngicsélést.