Az ember, akinek milliomossá kellett válnia, hogy megtalálja Tróját

Senki sem gondolta, hogy Heinrich Schliemann viszi valamire az életben. A fiú, teljes nevén Johan Ludwig Heinrich Schliemann 1822. január 6-án látta meg a napvilágot, egy német falusi lelkész ötödik gyermekeként. Az apa, Ernst Schlieman masszív alkoholistaként tengette életét, és „a szó szoros értelmében elitta a parókiáját, és emberi méltóságát”.

Mindazonáltal az idősebb Schliemann hatalmas klasszikus műveltséggel rendelkezett, és gyakran mesélt gyermekeinek, amely történetekhez az Iliász, az Odüsszeia és a Aeneis adta az alapot. 

Heinrich csüngött apja szavain. Valósággal rabjává vált a történeteknek, és elhatározta, hogy megtalálja Tróját. Ez nem volt reális vállalás, Trója városa ugyanis soha nem létezett, csupán a legendákban. Legalábbis a korban abszolút készpénznek vett tudományos közvélemény szerint.

Schliemann azonban nem tágított, megszállottjává vált a történetnek. Tudta, hogy ásatásokat kell végezni, az ásás azonban rengeteg pénzbe kerül. Az első projekt tehát: Milliomossá kell válnia.

Elhatározta, hogy milliomossá kell válnia

Rosszul fizetett boltos segédként kezdte, végül egy indigókereskedésben kapott állást Amszterdamban. Amikor két orosz kereskedő érkezett a városba, Schliemann szót értett velük, ugyanis munkája mellet megszállottan tanult nyelveket. Egy gyarmatáruval kereskedő cégnél dolgozott, és amikor másodszor ment be a tulajdonos irodájába,

úgy ment be, mint segédkönyvelő, és és úgy jött ki, mint a külföldi levelezés vezetője.

A pénzszerzés megszállottjaként napi tizenhat órát dolgozott, de egy nap eljött, amire várt, amit kitűzött magának: személyes vagyona meghaladta az 50 000 rubelt.

Ezután Amerikába utazott, amit akkor a szerencse és a gyors meggazdagodás földjének neveztek. Útja egyenesen a vadnyugatra vezetett, Sacramentóban bankot nyitott a helyi aranyásók számára.

Minden idők bankárai közt a legvadabb és legtarkább klientéliája neki volt. Olyan haszonnal dolgozott, amilyenről még csak nem is álmodott a világ egyetlen bankárja sem.

Amikor visszatért az óvilágba, százezer dollár lapult a zsebében. Ezután visszament Oroszországba, ahol már valóban milliókat keresett. Mindenki meglepődött, amikor sikerei csúcsán kiszállt az üzleti életből, de ő tudta: első kitűzött feladatát már elvégezte.

Döcögős kezdetek

A régészeti szakma képviselői nevettek rajta, dilettánsnak tartották. „Ezek a gúnyos támadások felettébb bosszantották Schliemannt. Leginkább az fájt neki, hogy olyan tudós emberektől származnak, akiknek munkáját nagyra tartotta,”.

Most is pontos munkatervet dolgozott ki. Előadásokat hallgatott a Sorbonne-on, a Louvre régészeti gyűjteményét tanulmányozta, falta a szakirodalmat, és amikor szükségesnek látta, elugrott Londonba, a British Múzeumba.

Ahhoz, hogy komolyan vegyék, azonban papír is kellett. A rostocki egyetem által kiállított oklevélben olvashatjuk, hogy az „igen nemes Heinrich Schliemann-nak” Az Itthaka sziget, Pelloponészosz és Trója című disszertációja alapján a „bölcsészettudomány doktora, és a szabad művészetek mestere” cím adományoztatott. Emellett

ógörögül is megtanult. Három hónap alatt.

Álomból valóság 

Most, hogy már a második akadályt is kipipálta, végre elkezdhette megvalósítani gyermekkori álmát.

Kezébe vette az Iliászt, és elindult arra, amerre az ókori várost sejtette. Az eposzban elszórt félmondatokra támaszkodott, hogy beazonosítsa a helyszínt, ahol Trója állhatott. Aprólékosan végigböngészte az ókori szerzők műveiből kiírt jegyzeteit, amíg egy domb vonta magára a figyelmét.

A Hellészpontosztól való távolsága tekintetében is, és az összes többi szempontból is megfelelt az Iliász helyrajzi követelményeinek: az impozáns fekvésű magaslat úgy festett, mint egy természetes erőd. Kellőképpen megerősítve tökéletesen utalná az egész trójai síkot, és az egész környéken nincs még egy pont, amelyet össze lehetne hasonlítani vele

– írta önéletrajzában.

Felbérelt munkásaival megkezdte az ásatást, és tényleg egy város maradványaira bukkant. Azt azonban már az első évben látta, hogy amit emberei feltártak, az nem egy város. Az építmények alapja, a falrakás módja, és az előkerült tárgyak eltérő stílusa arra utalt, hogy több, egymás alatt fekvő rétegen tört át, több városon, amelyek valaha virágoztak, majd megsemmisültek, hogy romjaikon ugyanarra a sorsra ítélt új városok nőjenek. Azt azonban már Homérosztól tudta, hogy Trója az Akhájok megérkezése előtt már kétszer is elpusztult. Végül hét réteg került elő, de ezek közül melyik lehetett Priamosz Ilionja?

Schliemann sokáig tétovázott és a harmadik javára döntött. Elkeseredésében már a hazautat tervezte, de ekkor véletlenül beszakadt a föld, és a mélyben olyan kincsek lapultak, amelyeket a spanyol konkvisztádorok óta nem látott a világ.

Shliemann íróasztalán, a székeken, az ágyakon, a mosdóban, a földön, az egész szobában mindenütt csillogott az arany, az ezüst, az elefántcsont. Ékszerek, diadémok gyűrűk, poharak, nyakláncok, fülbevalók, karkötők. Mint írta,

művészi kivitelezésük tekintetében nem hasonlítottak semmire, amit addig ismert a világ.

Csupán az egyik ezüstvázából 8700 aranytárgy került elő.

1890-ben fülproblémákkal operálták, fájdalmai azonban nem enyhültek. Nápolyban elindult egy közkórházba, a Piazza della Santa Caritán, vagyis a Szent Irgalmasság Terén azonban összeesett. A járókelők bevitték a kórházba, az ügyeletes orvos viszont megtagadta a szegényes öltözetű, eszméletlen férfi felvételét, mondván hogy úgysem lesz pénze kifizetni az ellátást.

Mikor magánorvosa a helyszínre érkezett, kitört belőle a düh:

Ezt az embert nem akarták befogadni a kórházba, mert nincs pénze? Gazdagabb ez az ember, mint Nápoly összes hercege együttvéve. Tudják, kit hagytak itt feküdni a köpedékes földön? Schliemannt!

Heinrich Schliemann szállodai szobájában halt meg, 1890. december 26-ának reggelén.

(Forrás: Vojtech Zamarovovsky: Trója felfedezése; Szlovákiai Szépirodalmi és Képzőművészeti kiadó, 1965)