Őskapitalista vezette be a hétvégi pihenést
Most mindenki természetesnek veszi a kétnapos hétvégéket, pedig a legtöbb kultúrában sokáig hatnapos munkahetek voltak. A muszlimok péntekenként, a zsidók szombatonként, a keresztények pedig vasárnaponként igényelnek egy-egy pihenőnapot, hogy a vallásra is áldozhassanak egy kis időt. Később azonban az országok többsége átállt a kétnapos hétvégére, és ez részben egy vérbeli kapitalistának, Henry Fordnak köszönhető.
Fordnak ugyanis volt egy hatalmas problémája. A kíméletlen robotolásban kiégtek a dolgozói, és még a jól képzett szakértők közül is viszonylag sokan mondtak fel a gyárakban. Évente többször kellett új alkalmazottakat toborozni, ami rengeteg pénzbe került, és a kapitalista Ford határozottan utált mindent, ami növeli a kiadásait.
Első körben Ford a kétszeresére növelte a munkások napi bérét, majd 1926-ban ötször nyolc órára csökkentette a heti munkaidőt, meghagyva a korábbi béreket. Ekkor még nem volt semmilyen állami kényszer, hogy ezt megtegye, kizárólag a kapitalista ösztönei vezérelték az ipari mágnást.
A magasabb bérek és a hosszú hétvégi pihenőidő annyira vonzóvá tették a céget, hogy sokkal kevesebbet kellett toborzásra költeni, és az emberek nem is nagyon akarták otthagyni a gyárakat. Ennél is érdekesebb az a járulékos haszon, hogy végre az alkalmazottak is meg tudták engedni maguknak, hogy vegyenek egy autót, tehát a fizetésük egy részét visszaforgatták Ford zsebébe. Ráadásul egy egész hétvégéjük volt arra, hogy élvezzék a kocsikázást.
Ezt követően már a szakszervezetek is elkezdtek harcolni a rövidített munkahétért, és az 1940-es évektől kezdődően világszerte elterjedt a kétnapos hétvége.
Rovataink a Facebookon