Az ember, aki karddal és íjjal harcolt a második világháborúban

Önnek is Legolas urgik be, ha az egy szál íjjal és karddal egy komplett hadsereggel szembeszálló hős toposzára gondol? Akkor tegye le egy percre A Gyűrűk Urát, és ismerkedjen meg John Malcolm Thorpe Fleming Churchillel, vagy ahogy ma leginkább ismerjük, Mad Jackkel!

Jack Chruchill ugyanis nem Középfölde, hanem Európa trolljai, a nácik ellen vetette be a második világháború idején meglehetősen szokatlan fegyverzetét. Korábban tíz év szolgálat után otthagyta a sereget, de a háború kitörésekor örömmel tért vissza, mert mint később mondta, nélküle elég nagy galibába keveredett az ország. 1940-re már parancsnokhelyettes volt. Minden alkalommal az íjával a kezében, skót kosaras markolatú karddal az oldalán vezette a csapatait.

Ha egy tiszt kard nélkül indul csatába, nincs az alkalomhoz öltözve

– vallotta.

Az íjásztudását már a háború előtt – sportversenyeken és filmforgatásokon – hasznosította, és a csatatéren se díszként viselte a már akkoriban is anakronisztikusnak számító fegyvereit. 1940-ben, a dunkirki csata forgatagában a nyilaival ritkította a német haderőt. 1941-ben a stílszerűen Íjászat hadművelet fedőnevű bevetésen két századot vezetett egy norvégiai német helyőrség ellen: a német ütegeket kellett kiiktatniuk a Vågsøy-szigeti Måløynál. A csapatait szállító hajón Mad Jack a dudáján eljátszotta a March of the Cameron Men című skót dalt, majd a partraszállás után, karddal a kezében vezette harcba az embereit.

1943-ban Salernóban szolgált. Egy alkalommal a parancsnoksága alatt álló csapatok éjszakai harcba keveredtek. Mad Jack az embereit maga mögött hagyva, lesből támadt a német őrszemekre, akik állítólag úgy megrettentek a sötétségből magasra emelt karddal rájuk rontó katonától, hogy megadták magukat. Azon az éjszakán Churchill mindössze másodmagával 42 hadifoglyot ejtett.

Amíg hangosan és világosan megmondod egy németnek, mit tegyen, ha rangban felette állsz, azt fogja kiáltani, 'jawohl', és lelkesen és hatékonyan megtesz bármit

– mondta erről később a nácik mellett a sztereotípiáktól se visszariadó Churchill.

Persze Mad Jack sem volt legyőzhetetlen: 1944 májusában, egy jugoszláviai hadművelet félresikerült bevetésén öt társával egy hegytetőn, körbekerítve találták magukat. Ő maga is látta, hogy a helyzetük reménytelen – ezért előkapta a dudáját, és addig fújta a Will Ye No Come Back Again cím dalt, amíg a német gránátok robbanásától eszméletét vesztette. Elfogása után a sachsenhauseni koncentrációs táborba került, ahol a németek a neve miatt eleinte – tévesen – azt hitték, Winston Churchill rokonát ejtették foglyul. A rangja miatt ugyanakkor később is kiemelt fogolyként tekintettek rá.

Sokáig ezzel együtt se tervezett a táborban vendégeskedni, és még az év szeptemberében megszökött: egy régi csatornajáraton mászott át a kerítés alatt. Nem sokkal később viszont egy társával együtt újra elfogták és egy ausztriai táborba szállították. Innen 1945 áprilisában angolosan távozott: amikor elromlott a tábor világítórendszere, az alkalmat és a sötétséget kihasználva egyszerűen elsétált. Nyolc napig és 240 kilométerig meg se állt; ekkor, már Olaszország területén, amerikai egységekbe botlott, akiket a leharcolt külseje ellenére sikerült meggyőznie arról, hogy egy brit alezredes áll előttük, és segítettek neki a hazajutásban.

Persze ha rajta múlt volna, nem sokáig ücsörgött volna otthon. Ekkorra viszont már a végjátékához közeledett a háború, ami őt mélységes csalódással is töltötte el. Burmába helyeztette át magát, ahol még folyt a harc a japánok ellen – de mire odaért, az amerikai atombombák földig rombolták Hirosimát és Nagaszakit, és a második világháború egy csapásra véget ért.

Ha nem lennének azok az átkozott jenkik, még tíz évig háborúzhattunk volna

– fakadt ki Mad Jack.

Ezután egy ideig még maradt a seregnél: ejtőernyős kiképzést kapott, és egy ejtőernyős zászlóalj másodparancsokaként Palesztinában szolgált. Később oktatóként dolgozott egy ausztráliai katonai iskolában. Itt annyira beleszeretett a szörfözésbe, hogy hazatérve, saját készítésű szörfdeszkájával elsőként lovagolta meg a Severn folyó hullámait. Végül 1959-ben szerelt le, és 1996-ban, 89 éves korában halt meg.