A NASA az óceán fenekén hagyott egy radioaktív forrrást

Az Apollo–13 küldetése 1970. április 13-án a NASA leghíresebb sikertelen misszióként vonult be a történelemkönyvekbe: parancsnoki űrhajó egyik oxigéntartályát irányító elektromos rendszer hibája miatt a Holdra szállás meghiúsult, a cél onnantól már az űrhajósok megmentése volt.

A legénységnek végül sikerült hazatérnie, viszont a Holdra szálláshoz használt modul is velük jött, mivel ebbe kellett átköltözniük, csak az utolsó órákban választották le. Hőpajzsa nem volt, így a komp nagy része elégett a légkörben, de több darabja visszahullott az óceánba. Ebben a modulban egy radioizotópos termoelektromos generátor (RTG) is volt, a Holdon elvégzendő kísérletekhez energiaforrásnak.

A Holdon elhelyezett amerikai SNAP–27
típusú RTG

A SNAP-27 nevű apró nukleáris energiaforrás plutónium–238-at tartalmaz, és elsüllyedt valahol az óceánban Fidzsi közelében, 6-9 kilométer mélyre. A vizsgálatok eddig nem mutattak ki semmilyen sugárzást a környéken.

A SNAP-27-t úgy építették, hogy épségben tudjon visszatérni a Földre, bármi történik. A plutóniumot oxidált formában építették a kapszulába, amit grafit- és kerámiaborításba csomagoltak. Ezt nem károsítja a tengervíz, a számítások szerint még tíz felezési időt bír ki, ami 870 évet jelent.

Pont emiatt arra sincsenek tervek, hogy megkeressék és felszínre hozzák. A NASA egyébként korábban, 1964-ben is elhagyott már egy RTG-t, egy navigációs műhold sikertelen fellövése után kis mennyiségű plutónium landolt az Indiai-óceánban.

Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.

A NASA az óceán fenekén hagyott egy radioaktív generátort