A repülőbaleset, amiben 200 milliárd forintnyi gyémánt veszett oda
További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
- Megtudtuk, hány nő várja, és hány menekül a locsolóktól
- Nem ismerték az operát, de királyt buktattak a történelem első sztrájkolói
- Új évaddal jelentkezik a Ma is tanultam valamit podcast
- Nem sokon múlott, hogy Petőfi túlélte március 15-öt
- Leleplezték A titok titkát, áltudomány tarolhatta le a világot
1998. szeptember 2-án a Swissair New Yorkból Genfbe tartó járata, egy McDonnell Douglas MD-11-es utasszállító elektronikus rövidzárlat miatt kigyulladt, és a kanadai partoktól nem messze az Atlanti-óceánba zuhant. A 14 fős személyzet és a 215 utas közül senki nem élte túl a katasztrófát. A baleset azonban nemcsak emiatt számít különösen hírhedtnek és rejtélyesnek a mai napig, hanem mert a rakományban is volt pár apróság. A svájci állami légitársaság járatait ugyanis előszeretettel használták különféle pénzintézetek nagy értékek szállítására a legendás svájci precizitásban, biztonságban és diszkrécióban bízva. Az ominózus járat rakterében így ott pihent többek között:
- két kiló gyémánt, amit a New York-i természettudományi múzeum kiállításáról szállítottak vissza Svájcba,
- közel hétkilónyi ékszer és óra,
- több mint 50 kiló arany,
- meghatározatlan mennyiségű készpénz
- és egy Picasso-festmény, az 1963-as Le Peintre (illetve annak egy verziója, mert többet is festett belőle a művész).
A rakomány értékét nagyjából félmilliárd dollárra becsülték, ez az azóta eltelt inflációval súlyosbítva kb. 765 milliót jelent, forintban ez kicsit több mint 200 milliárd.
A 111-es Swissair-járat nem sokkal este 8 után szállt fel New Yorkból, és bő egy óra múlva, már az Atlanti-óceán felett járva érezte először a személyzet a füstszagot. A zárlatos vezetékek miatt kitört tűz hamarosan elérte az egyik motort és a pilótafülkét is. A pilóták vészjelzéseire a légiirányítás a halifaxi reptér felé irányította a gépet kényszerleszállni. A kanadai reptérig nagyjából 100 kilométert kellett volna kibírnia a gépnek. Ennek több mint a felét sikerült megtenni, és közben 6400 méteres magasságig süllyedni, amikor a kapitány – egy igazi veterán, 10 ezer repült órával, és vadászpilóta-karrierrel a háta mögött – úgy döntött, hogy a biztonságos landolás érdekében a tengerbe ereszti a gép maradék üzemanyagát. Öt perc múlva megszakadt a kommunikáció a géppel, a személyzet utolsó üzenete az volt, hogy az egész pilótafülke lángokban áll. A fekete doboz is nagyjából ekkor rögzítette az utolsó adatokat, a gép nagyjából 3000 méteres magasságban volt, 550 km/h-s sebességgel haladt. Az utólagos számítások szerint 350 g erőhatás kíséretében csapódott a gép az óceánba, teljesen esélytelen volt, hogy bárki túlélje.
A katasztrófa helyén a víz mindössze 50-60 méter mély volt, így a hajnalban a helyszínre érkező mentőhajók és tengeralattjárók a kismillió darabra szakadt roncs szinte minden darabját a felszínre tudták hozni. Ez emberfeletti, több hónapig húzódó munka volt, és a kismillió nem is költői túlzás: a roncsdarabok számozása kétmillió felett ért véget. A gép és a rakomány 98 százalékát sikerült felhozni. Minden utast sikerült azonosítani DNS-minta alapján. Csak 200 milliárdos kincs nem lett meg soha, pedig a gép raktere aránylag nagyobb darabokban megúszta a katasztrófát. A Picasso-képből egy nagyjából 20 négyzetcentiméteres foszlányt sikerült megmenteni, de a gyémántok, az arany, az ékszerek nyomtalanul eltűntek. A Lloyd's biztosító, ami 300 millió dollárt fizetett ki a tulajdonosoknak az elveszett gyémántok után, privát kincskereső expedícióra kért engedélyt a kanadai hatóságoktól, de akkora volt a felháborodás az áldozatok hozzátartozói részéről, hogy inkább lemondták az akciót és lenyelték a veszteséget.
A Swissair milliós nagyságrendű kártérítést ajánlott fel a balesetben elhunytak családjainak, azonban ők ezt nem fogadták el, és egy 19,8 milliárd dolláros (!) gigapert indítottak a légitársaság, a repülőgépet gyártó (pontosabban a gyártót a baleset előtt alig egy évvel felvásárló) Boeing, és a hibás elektronikát gyártó Dupont ellen. Ez négyévnyi pereskedés után végül elbukott. Az egyébként is elég rossz formában levő Swissairt ennek ellenére a padlóra küldte a baleset, de annyira, hogy a két évvel később beütő, 9/11 utáni, minden légitársaságot érintő nagy recesszióban csődbe is ment. A Boeing két éven belül leállt az MD-11-es gyártásával. Összeesküvés-hívők azóta is találgatják, ki találta meg az óceán fenekén a százmilliárdokat érő rozsdamentes acél kazettát a gyémántokkal, de a legnépszerűbb teória természetesen az, hogy azt már fel sem tették a gépre (amivel egyébként a WHO AIDS-kutató programjának egykori vezetője, Jonathan Mann is odaveszett, újabb konspirációkat elszabadítva).
Rovataink a Facebookon