A brit királyi nők még 80 éve is egyházi méltóságok előtt szültek

Bármelyik pillanatban megszülethet Harry herceg és Meghan hercegné első gyermeke. Azt már most tudni lehet, hogy ez sok tekintetben formabontó esemény lesz a brit királyi szülések történetében, hiszen Meghan nem tervez 1 perccel a kitolás után tökéletes sminkben és Gucciban mosolyogni a kórház ajtajában, karján a trónra jó eséllyel soha nem lépő kisdeddel. A királyi ház sok rajongója és ellensége háborog ezen, mondván, az uralkodói családot mint intézményt azért tartják fenn a brit adófizetők, hogy az reprezentáljon és a hagyományok szigorú betartásával megjelenítse a nemzet egységét.

Csakhogy a kórház előtti gyermekprezentáció hagyománya nem is olyan régi, az csak a hetvenes években gyökerezik. Akkor a mostaninál sokkal alapvetőbb, mondhatni forradalmi változásokat vezettek be a királyi szülések történetében. Ez pedig egy bátor királyi nőgyógyásznak köszönhető.

Minthogy az uralkodó gyermekének tényleges világra jöttétől sok évszázadon keresztül Anglia (illetve más országok) sorsa függött, egyértelmű bizonyítékra volt szükség arról, hogy a gyermeket, akit trónörökösnek neveznek, valóban a király hitvese hozta a világra. DNS-teszt nem lévén a legkézzelfoghatóbb bizonyítékot pedig az jelentette, ha

Ezt szó szerint kell érteni, tehát a királyi család nő tagjainak szülésénél egész sor kamarás, érsek és főúr volt jelen és figyelt árgus szemekkel. Mindez persze sokszor eredményezett kínos, sőt kigyógyíthatatlan lelki traumákat okozó helyzeteket. Modenai Mária királyné, II. Jakab felesége tíz vetélés, halva született, illetve nem sokkal a szülés után elhunyt gyermek után adott életet a majdani III. Jakab királynak.

De ez a magánszférát alternatív módon értelmező szokás nem csak Angliában, de sok más királyságban is dívott. Amikor Marie Antoinette 1777-ben sok év várakozás után végre életet adott XVI. Lajos örökösének, olyan sokan tolongtak a szobában, hogy az már a királyné és a baba testi épségét veszélyeztette. A király készült erre a közjátékra és szabályosan körülkordonozta a szülőágyat, hiszen félő volt, hogy a jobb helyekért egymást lökdöső tömeg agyonnyomja a főszereplőket. Két udvaronc még a bútorokra is felmászott, hogy jobb rálátásuk legyen az eseményekre.

Visszatérve Angliába, a királyi szülés mint nyilvános parádé hagyománya elképesztően sokáig, a múlt század harmincas éveiig tartotta magát. És természetesen a legutóbbi évtizedekig a brit királyi családban gyakorlatilag mindenki otthon született. Ha egyszer trónra lép, Vilmos herceg lesz az első angol uralkodó, aki kórházban született. Ez persze nem jelenti azt, hogy orvosok ne lettek volna jelen a fontos hercegek és hercegnők világra jötténél évszázadok óta, de

II. Erzsébet királynő például anyai nagyszülei londoni házában (Mayfair, Bruton Street 17.) látta meg a napvilágot, császármetszéssel. Ebből sejthető, hogy már ez az otthonszülés sem emlékeztetett sokban a hagyományos otthonszüléshez, hiszen az orvoscsoport a műtéti beavatkozásra is fel volt készülve.

Sőt II. Erzsébetnek is azt javasolta az egyik nőgyógyásza, hogy ő is otthon (vagyis a palotában) szüljön, ehhez gyakorlatilag szülészeti intenzív osztállyá alakítottak számos helyiséget. Ahogy azonban telt az idő, a közemberek körében egyre elfogadottabb lett a kórházi szülés, és ennek egyik legbefolyásosabb támogatója a királyi nőgyógyászcsoport tagja, John Peel volt. Ő 1970-ben tanulmányt is publikált a kórházi szülés előnyeiről, és minden nőt arra biztatott, hogy vonuljon kórházba szülni. Utóda a királyi szülész-nőgyógyász posztján, George Pinker, már egy lépéssel tovább ment, és egyenesen ragaszkodott ahhoz, hogy a biztonság érdekében minden királyi gyermek kórházban jöjjön a világra. Akaratát pedig keresztül is tudta vinni, szolgálati ideje alatt

Pinker minden tekintetben szembetűnő jelenség volt. Kalkuttában született, és az orvoslásért ígéretes operaénekesi karriert adott fel. A zenétől azonban sosem távolodott el, orvosi karrierje közben a readingi szimfonikus zenekar helyettes direktoraként és a londoni kórustársaság alelnökeként is működött. Őt nevezték ki legfiatalabb korában (48 évesen) királyi nőgyógyásszá 1973-ban, és 17 évig látta el e tisztséget. Már akkor is támogatta a mesterséges megtermékenyítést, amikor az még ellentmondásos módszernek számított. Egyszer így nyilatkozott egy újságírónak:

Nagyon fontos, hogy az anyák elfogadják a modern orvosi segítségnyújtást, és ne érezzenek bűntudatot, amikor epidurális érzéstelenítést kapnak vagy császármetszést hajtanak végre rajtuk.

Persze azért ne gondoljuk azt, hogy a St. Mary Kórházban a bárki által használható szülőszobában jönnek világra a királyi csemeték. Az intézmény királyi szárnya minden más betegtől elzárt, és az ott kiépített luxus alig marad el a Buckingham Palotától.

(Borítókép: Az újszülött Erzsébet hercegnőt tartja kezében édesanyja Elizabeth Bowes-Lyon és Albert György yorki herceg 1926-ban, Londonban. Fotó: AFP)