Szexszimbólumok vagy az anyák védelmezői az őskori vénuszszobrok?

Nem nyugszanak a kedélyek az egyik legrégebbi és legismertebb őskőkori szobrocskával kapcsolatban. A 11 centis teltkarcsú nőalakra a bécsi születésű Szombathy József régész bukkant rá még 1908-ban az alsó-ausztriai Willendorf in der Wachau közelében.

A willendorfi vénusz 29 ezer éves, és megkérdőjelezhetetlenül a prehisztorikus művészet egyik ikonjának számít. Később több mint száz hasonló kőfigurát találtak, a legtöbbet Európában, sokukat éppen a Duna mentén. Ők alkotják a vénuszszobrok családját.

Legtöbben azt tanultuk róluk, hogy az idealizált nőalakokat termékenységidoloknak, sőt, szépségideálnak szánták alkotóik. A willendorfi Vénusz nem néz ránk, szemeit sűrű hajfonatok takarják (egyesek szerint valamiféle fejfedő). Apró kezeit a mellei felett összefonja.

A szembetűnően nagy fenék jelezhette a férfiak felé, hogy tulajdonosa egészséges és jól táplált. Hasonlóan, mint a steatopygia (zsírfarúság) a nemrég még vadászó-gyűjtögető busmanoknál Dél-Afrikában.

A G kosaras mellek a pornográfia előfutárai?

A termékenységmagyarázattal hosszú évtizedekig nagyjából mindenki egyetértett.

Csupán néhány apró vita borzolta a közmegegyezés állóvizét:

• Milyen alapon hasonlítjuk össze a kövérkés alakot a mi klasszikus Vénusz-ideálunkkal, amelyet leginkább Boticelli Vénusz születése című képe formált meg számunkra? Netán valami irónia lenne ez? Ha igen, akkor nem éppen hízelgő ránk nézve, hogy mifélét képzelünk az akkori nőkről és ízlésről.
• Lehet-e a pornográfia előfutárának tekinteni a szobrot, ahogy a New York Times („A Playboy előfutárai”) vagy a Discover magazin sugallja? A G kosaras méretű mellekből és méretes fenékből levezethető-e, hogy az ember pornográfia iránti megszállottsága a cro-magnoni ősemberig nyúlik vissza? A Nature magazin „prehisztorikus címlaplány” vagy „35 ezer éves szexkellék” fordulata vagy egy német múzeum „földanya vagy pin-up girl” dilemmája megállják-e helyüket?

„A gömbölyded formák nem legitimálják a mai, modern szexuális kicsapongásokat”, vetett véget a pajzán képzelgéseknek April Nowell, a kanadai Victoria Egyetem őstörténésze, és azzal a sajnálatos ténnyel hűtötte le a kedélyeket, hogy sohasem tudjuk majd biztosan kijelenteni, hogy ábrázolása pontosan mit jelentett az adott korban.

Vagy inkább Mona Lisa?

Mindenesetre a szoborról készült fotókat a Facebook pornográf tartalomnak minősítette két éve, és törölte. Christian Köberl, a megbabonázó szobrocskának helyet adó Bécsi Természettudományi Múzeum igazgatója a múzeum Mona Lisájának nevezte az alkotást, és külön kérelmet nyújtott be, hogy többet ne tegyenek ilyet. Ugyanis a látogatók egyszer sem panaszkodtak a willendorfi Vénusz meztelenségére, és semmi sem indokolja, hogy eltakarják bájait sem a múzeumban, sem a közösségi oldalon.

Már-már lecsillapodtak a hullámok, mikor érkezett Dr. Richard Johnson, a Coloradói Orvostudományi Egyetem professzora, és egy tanulmányában új frontot nyitott: határozottan kijelentette, hogy tévúton jártunk. A vénuszszobrok semmiféle szexualitásra nem utaltak, közük sem volt a férfiak vágyaihoz.

A kőidolokat pedig anyáknak adták, hogy erőt adjanak a szűkös hideg időkben, különösen várandós nőknek.

Mindezt arra alapozza, hogy kutatótársaival lemérték a Vénuszok csípő- és vállszélességét, és arra jutottak, hogy a szobrok annál teltebbek, minél északabbról, hidegebb területről származnak. Az enyhébb vidékekről előkerülő figurák jóval kevésbé gömbölydedek, mint északi nővéreik.

A jégkorszaki Európában (38–14 ezer évvel ezelőtt) nehéz volt táplálékhoz jutni, a népesség csökkent. A szobrok pedig, mint afféle szerencseamulettek, spirituális jelentéstöbblettel bírtak: a tárggyal azonosulva lelkierőt kaphatott az, aki birtokolta, és hitt benne. A vénuszszobrok akár anyákról lányokra öröklődhettek, így segítve a túlélést nemzedékeken keresztül. 

Legyen Ön is őstörténet-szakértő!

Igen. Ez is egy lehetséges magyarázat. De nem tűnik meggyőzőbbnek a többinél. 

A Magyarországon talált szobrocskák is karcsúbbak willendorfi nővérüknél. Igaz, a kőkor fiatalabb szakaszából, az újkőkorból (neolitikumból) származnak (a Kr. e. 6. évezredtől kezdődő időszakból). A felsőtest hosszúkás, a fenék azonban maradt steatopyg. Ahogy a Méhtelekről származó méhteleki idolon is megfigyelhetjük.  

„Ezen ábrázolások mögött a korai újkőkor kognitív és mentális jellegzetességei ismerhetők fel”, hangzik a hivatalos vélemény.

Az őskőkorhoz képest erősen veszített szexszimbólum-, de termékenységjellegéből is. Kis jóindulattal akár szerencseamulettként is használhatták őket. De a melleket figyelve várandós anyáknak soványt vigaszt nyújthatott, szól szakértői meglátásom. 

Ön hogy foglal állást a klímaváltozás – pornográf jelkép – termékenységidol – szerencsekabala koordinátarendszerben? Szavazzon!

(Borítókép:  A willendorfi Vénusz a tárolódobozában Bécsben. Fotó: Helmut Fohringer / AFP)