A város, amit le akartak bombázni a szovjetek, de nem találták el

2017.01.31. 06:01

A második világháború egyik fontos, de nem túl közismert epizódja a Szovjetunió és Finnország közötti harcok története. Az egész a Téli Háborúval kezdődött: a szovjetek alig pár hónappal a világháború kitörése után, 1939 novemberének végén megtámadták Finnországot, arra hivatkozva, hogy Leningrád védelméhez nekik okvetlenül szükségük van némi területre, ami éppen Finnországban van, viszont amazok sem elcserélni, sem eladni, sem simán átengedni nem hajlandók. A szovjet túlerő nyomasztó volt: katonákban úgy háromszoros, légierőben 30-szoros, tankokban több mint százszoros volt a fölényük.

A háború ennek ellenére elég nyögvenyelősen alakult, a finnek sokkal keményebb ellenállást tanúsítottak, mint bárki várta volna, és itt mutatkozott meg először a gyakorlatban, hogy mennyire szétverte a szovjet hadigépezet hatékonyságát Sztálin 1937-es nagy tisztogatása, amikor nagyjából 30 ezer tisztet végeztek ki vagy küldtek a Gulágra. A történészek szerint a Vörös Hadsereg itt mutatott halvány teljesítménye győzte meg Hitlert, hogy érdemes megtámadni a Szovjetuniót.

Volt egy érdekes kultúrtörténeti következménye is a Téli Háborúnak. Amikor a háború elején nemzetközi diplomáciai össztűz zúdult a szovjetekre, mert civil célpontokat bombáztak, Vjacseszlav Molotov külügyi népbiztos azzal pattintotta le ezt a vádat, hogy valójában élelmiszersegélyt dobnak le a repülők az éhező finn lakosságnak, a katonai akciók pedig kizárólag katonai célpontok ellen zajlanak. Ez persze nem volt igaz, a finnek el is nevezték gúnyosan Molotov kenyérkosarának az ellenük bevetett RRAB-3-as bombákat. A házilag fabrikált robbanó szerkezeteket (üvegbe töltött gyúlékony anyag, az üveg nyakában egy kanócként használt rongydarabbal) pedig, amiket a szovjet tankok ellen vetettek be, Molotov koktéljának, "hogy legyen mit inni a kenyérre". Innen ered a máig használt Molotov-koktél kifejezés.

Bár a Téli Háború elvileg 1940 tavaszán véget ért a moszkvai békeszerződéssel, a két ország közti konfliktus egészen a háború végéig fel-fellángolt, főleg, miután a finnek a náci Németországgal léptek szövetségre. Egyébként először a briteknél próbálkoztak, de ők nem akartak a szovjetekkel szembekerülni emiatt, úgyhogy jött az "ellenségem ellensége a barátom" elv. 1944 végén aztán a lappföldi háborúban egymás ellen is fordultak, de ez már egy másik történet – a lényeg, hogy a szovjeteknek a Téli Háború után nagyon viszketett a tenyerük, hogy odacsapjanak a finneknek, és ezzel rá is kanyarodunk a mai posztunk témájához, Helsinki (félre)bombázásához.

A finnek a Téli Háború után komoly légvédelmi rendszert építettek ki Helsinki körül, aminek akadt is dolga bőven: 1940 és '43 között összesen 39 alkalommal bombázták a szovjetek a várost. Ezek a légicsapások aránylag kisebb erőket vonultattak fel. Aztán eljött 1944 februárja, amikor a háború már eléggé a szövetségeseknek állt; hogy a finneket megadásra kényszerítsék, és ezzel még jobban a nyugati frontra tudjanak összpontosítani, a szovjetek Helsinki porig bombázása mellett döntöttek. Három hullámban, február 6-7, 16-17, és 26-27 éjszakáin összesen 2121 bombázó szállt fel, és szórt 16 ezer (más források szerint 20 ezer) bombát a finn fővárosra. Vagyis hát ők azt hitték, hogy oda szórják.

A finnek ugyanis az egész városban lekapcsolták a világítást, és reflektorokat telepítettek a várostól keletre fekvő senkiföldjére, illetve a partmenti szigetekre. A város légvédelmét is úgy szervezték meg, mintha ezeket a területeket védenék, és a légtér védelmébe besegítő pár tucat német Messerschmitt Bf 109-es vadászgép is ennek megfelelően viselkedett. Így aztán a szovjet pilóták teljes joggal hihették azt, hogy éppen a földdel teszik egyenlővé Helsinkit, miközben a bombák több mint 95%-a még a várost sem találta el. A mégis csak a városra hulló bombák nagy része is közparkokat talált el. A szovjeteknek végül 2,6 millió kilogrammnyi bombával összesen 6 finn katonát, és 140 civilt sikerült megölniük a 275 ezres városban. Nem meglepő módon ez nem volt elég ahhoz, hogy a finnek megadják magukat, így '44 nyarán egy újabb szárazföldi inváziót kaptak a nyakukba 450 ezer szovjet katonával, de még ellenük is kihúzták a meccset döntetlenre.

Finnország végül 1944 szeptemberében kapitulált. A szovjetek mindvégig meg voltak győződve arról, hogy a februári bombázásokkal elpusztították Helsinkit, és amikor a háború után az első diplomáciai küldöttségek arra jártak, őszintén meg voltak döbbenve azon, hogy a város még áll.

Ma is tanultam valamit 5

Megint 150 vadonatúj, izgalmas téma ismét meglepő válaszokkal

MEGVESZEM
Ma is tanultam valamit 1-2-3-4-5

5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!

MEGVESZEM